A vörös hús fogyasztása nem egészséges, csak éppen nehéz lemondani róla, mert finom. Úgy lenne a tisztességes, ha valaki megmondaná, hogy a fogyasztás csökkentése ennyivel és ennyivel növeli az élettartamot , a fogyasztás növelése pedig ennyivel és ennyivel csökkenti a hátralévő évek számát. Ebben az esetben bárki eldönthetné, hogy ő bizony a marhasteakre szavaz a magas kor egyébként sem túl vidámnak látszó éveivel szemben. Vagy éppen fordítva, kevesebb vörös hússal még jó pár X-szel később is vígan akar kerekezni.
A British Medical Journalban nemrégiben megjelent tanulmány erre a hiánypótlásra vállalkozott, és megállapította, hogy ha az emberek a vörös húst egészségesebb élelmiszerre cserélték, a halálozásuk valószínűsége 17 százalékkal csökkent. Ezzel szemben azoknál, akik napi rendszerességgel több vörös húst fogyasztottak, 10 százalékkal nőtt a kockázat. Mondhatnánk, hogy ezt mi már régen tudjuk, hiszen több mint száz éve ismert a ( talán Karinthy Figyes által írt ) szlogen: Mondja, marha, miért oly bús, olcsóbb a ponty, mint a hús. A fizetség persze ez esetben nem pengőben vagy forintban értendő, hanem életévekben.
Hosszú éveken át megfigyelték, hogy mit esznek
A hipotézis tudományos megalapozására azonban csak hosszú távú vizsgálatok alkalmasak. Ilyen a két következő amerikai tanulmány: az Ápolók egészségügyi tanulmánya és az Egészségügyi szakemberek nyomon követési tanulmánya. Ezek együttesen 81 469 nő és férfi adatait képviselik. Az adatbázisban szereplők körében 14 109 haláleset történt 16 év alatt. A nyomon követéshez négyévente végeztek felméréseket, hogy beszámoljanak a táplálkozási szokásokról - írja a Popular Science .
Ezek az adatok lehetővé teszik a kutatók számára, hogy a lehető legtöbb változót ellenőrizhessék. Azok az emberek, akik a zsíros steak helyett a sovány halat választják, nagyobb valószínűséggel kezdenek testedzésbe is, ami megváltoztathatja halálozási kockázatukat a vörös hús fogyasztásuktól függetlenül. A kutatók az első nyolc év adatait használták arra, hogy nyomon kövessék az étrend változását, majd megfigyelték, mi történt ezekkel az emberekkel az elkövetkező nyolc évben. A marha- és a sertésfogyasztás változása még a demográfiai és életmódbeli tényezők figyelembevétele mellett is befolyásolta a halálozási kockázatokat.
Mi volt a cserealap?
Az is fontos, hogy milyen ételekre cserélték le a vörös húsokat. Bármely más fehérjére- vagy rostforrásra való csere segített, de nem ugyanolyan mértékben. A hüvelyesek hatása volt a legkevésbé számottevő, míg a diófélék és a halak bizonyultak a legegészségesebbnek. A diófélékre váltás 18 százalékkal csökkentette a halandóságot, a halak 16 százalékkal, míg a hüvelyesek csak 6 százalékkal javítottak a helyzeten. A vega táplálék, a teljes kiőrlésű gabona , a tojás, a tejtermék és a sovány baromfihús pedig 8-12 százalékkal csökkentette a halálozást.
Az étrend nagyon fontos, de összességében a fenntartható, kockázatcsökkentő életmód-változtatások kombinációja az, ami valóban segít, hogy tovább élhessünk. A 17 százalékkal csökkenő halálozási kockázat nem olyan nagy, hogy alapvető hatást gyakoroljon a várható élettartamra. Az egészség holisztikus megközelítést kíván. Azaz, addig teljesen felesleges kidobni a rántott bordát, amíg a mindennapi sörözés megmarad, és a testmozgás hiányzik a rendszeres tevékenységek közül. A helyes étrend azonban valóban befolyásolja a rák (különösen a vastagbélrák ) és a szívbetegségek kialakulásának kockázatát. Ehhez azonban nem kell teljesen felhagyni sem a rántott hússal, sem a kolbásszal, sem a steakkel, de ezek csak ritkábban jelenhetnek meg az étlapon. Nem valószínű, hogy a marhák emiatt búsulnának.
