A "napi biológiai óra" működésének kutatásáért vehette át az idei orvosi-élettani Nobel-díjat három amerikai tudós. Sokszor hallani a bennünk működő, biológiai órának hívott szabályozórendszerről, eddig azonban a kutatók is keveset tudtak róla. Pedig életünk ritmusát is ez a mechanizmus szabályozza - írja a hvg.hu .
A Nap rabszolgái vagyunk
A jelenséget először a 18. században jegyezte fel Jean Jacques d'Ortuous de Marian francia csillagász, aki észrevette, hogy növényei a világosság és a sötétség váltakozásának a ritmusában zárják és nyitják leveleiket. A jelenség azután is folytatódott, hogy a csillagász teljesen elsötétítette a szobát: a levelek a megszokott rend szerint folytatták ritmikus mozgásukat. Azóta több tudós is kimutatta, hogy a növényeket, az állatokat és az embereket is egyfajta belső ritmus irányítja, amelynek működését azonban sokáig homály fedte. A Nobel-díjasok kutatása szerint a válasz a génjeinkben van.
Ez a bizonyos belső óra nagyjából 24 órás ciklusokban követi a fény és a sötétség váltakozásának ritmusát. Ez az óra nemcsak az emlősökben, hanem a legegyszerűbb organizmusokban is megtalálható. Ahogy az egyik kutató, a sejtciklusok kutatásáért Nobel-díjjal kitüntetett Sir Paul Nurse fogalmazott: "Mindnyájan ezen a bolygón a Nap rabszolgái vagyunk". A cirkadián ritmus pedig alapvető az élet megértéséhez, illetve saját működésünk kiismeréséhez is.
Ez a belső ritmus határozza meg az embereknél a napi tevékenységeket - például az alvást , az ébredést és az evést - azáltal, hogy szabályozza a hormonszinteket, a testhőmérsékletet vagy az anyagcserét. A belső óra ráadásul nemcsak reagál a Nap mozgására, de számít is rá - a földi élet az evolúciós folyamatok során a napfelkelte és a naplemente alapján szabályozott bizonyos folyamatokat, hiszen ha valami, akkor ez állandó és kiszámítható.
Az emberi szervezetben évezredek alatt hangolódott össze az egyes sejtekben kifejlődött genetikai óra. Ennek köszönhetően a hasnyálmirigyünk , a bélrendszerünk és hipotalamuszunk összehangoltan készít fel rá, hogy egyszerre legyünk éhesek és készek az emésztésre, vagy hogy akkor álljunk készen az alvásra, amikor izmaink is készen állnak rá, hogy lazítsanak és regenerálódjanak, és agyunk is a leginkább alkalmas a karbantartásra.
Ez lesz, ha nem igazodunk a belső óránkhoz
Az évezredek alatt bekalibrált biológiai órájától azonban a modern ember szinte mindennap eltér. Az éjszakai munka , a hajnali kelések vagy a késői fekvések, illetve a mesterséges fény mind összezavarja a természetes hullámzást, amelyet szervezetünk kialakított. Ennek a beavatkozásnak pedig ára van.
Az egyik legismertebb tünet, amelyet a cirkadián ritmusba belenyúlva tapasztalhatunk, a jet lag . Ez akkor alakul ki, ha mesterségesen megváltozik körülöttünk a napszak (például egy tengerentúli utazás okán): szerveink különböző tempóban alkalmazkodnak ehhez, és érthető módon az összehangolódás alatt nem tudnak optimálisan működni. Ezért vagyunk kótyagosak, ha különböző időzónákon kelünk át.
Emellett a termékenységet is befolyásolja a ritmus - a nők például általában reggel ovulálnak , de a jet lag vagy egy éjszakai műszak összezavarhatja ezt. Figyelmünk is csak naponta néhány órában ér a maximumra, ez pedig mindenkinek a nap más-más részére esik. Érdekes módon ha megtanulunk valamit, akkor ezt a tudást könnyebben tudjuk a későbbiekben is előhívni a tanulással megegyező napszakban. Szintén ez a ritmusunk határozza meg, hogy mikor alszunk, mikor leszünk éhesek, és az emésztési folyamatok is napszakonként változnak, ezért sem mindegy, hogy mikor mit fogyasztunk.
Általános egészségünkre is komoly hatással van ez az óra: az évek múlásával testünk egyre nehezebben tudja tartani a ritmust, és minél jobban szétesnek belső óránk darabjai, annál nagyobb lesz az időskori megbetegedések kockázata. Megfordítva is igaz: minél jobban karban tartjuk a cirkadián ritmusunkat - vagyis minél jobban igazodunk a világosság és a sötétség ritmusához -, annál tovább élünk.
