Ismerjük meg!
A pepino (Solanum muricatum), több néven vált ismertté: nevezik perui uborkának, körtedinnyének, tojásdinnyének, dinnyebokornak, dinnyecserjének is. Már időszámításunk előtt is termesztették a dél-amerikai indiánok. A burgonyafélék családjába tartozik (rendszertanilag a paradicsom és paprika, padlizsán rokona), viszonylag alacsony, körülbelül egy méter magasra növő évelő növény, ún. félcserje. Szárai nem törnek a magasba, erőtlenek, gyakran a földön terülnek el. Levelei szórt állásúak, változó nagyságúak, többnyire tagolatlanok, tojásdad, lándzsás alakúak vagy szárnyaltak, 3-7 levélkéből állnak. Liláskék virágai a levélhónalji csomókból fejlődnek ki. Tojás alakú, gömbölyű vagy elliptikus bogyótermése van, amelyek nagysága általában arasznyi (10-15 x 8-10 cm), súlya húsz-harminc dekás, legfeljebb fél kiló körüli. Vékony héja többnyire sárga, vörösesbarna foltokkal, csíkozással, de előfordulnak zöldes vagy kékes, sőt teljesen lila színű fajták is. A gyümölcshús világossárga, lágy, nagyon bő levű, édes, az íze leginkább a sárgadinnyére vagy a körtére emlékeztet. A belső termésüregben találhatók a lapos-gömbölyded, világos színű, a mákénál alig nagyobb, körülbelül három milliméter nagyságú magvai, de vannak magvatlan fajtái is.
Ősi termőhelye a kolumbiai Andok magas fekvésű területe (a pepinó a trópusokon a középmagas hegyvidékektől egészen 4000 méter magasságig előfordul), főként Latin-Amerika hegyvidékein és Új-Zélandon termesztik, de egyre kedveltebb Kelet-Afrikában, Kelet-Ázsiában és Ausztráliában is, valamint a Kanári-szigeteken és a Földközi-tenger térségében is ültetik.
Többnyire dugvánnyal szaporítják. Az érett, nyomásra érzékeny termések betakarítása kiültetés után mintegy 5 hónap múlva kezdődik. Több mint két évig teremhet a tő. Egyes fajtákon akár heteken keresztül is rajta marad az érett termés. Exportra főként Dél-Amerikában termesztik, Magyarországra is onnan (Peruból, Ecuadorból) érkezik a szállítmányok többsége.
Miért jó? Jóízű, dúslevű, a C-vitamin tartalma magas, a cukortartalma viszont nem kiemelkedő, így jó kiegészítője lehet akár a fogyókúrás étrendnek is. Sokféleképpen felhasználható.
Hogyan fogyasszuk?
A pepino bogyót többnyire meghámozva, nyersen, gyümölcsként fogyasztják, vegyes gyümölcssalátákba szeletelik, de olykor megfőzve, zöldségként készítik el. Főzhető belőle befőtt vagy lekvárnak is feldolgozható.
Az apró magokat tartalmazó középső rész is ehető, sőt, a héja is. Fogyasztás előtt ajánlatos pár napig szobahőmérsékleten utána érlelni. A pepino akkor érett, ha a héja színe sárga (természetesen kivételek a kékes vagy padlizsánlila színű típusok) és enyhe sárgadinnye illata van. A gyümölcsöt felhasználhatjuk vegyes gyümölcssaláták, rostos gyümölcslé és kompót készítéséhez is.
Tippek - tanácsok Hűtőszekrényben egy-két hétig tárolható. Ha saját nevelésű a termés, érdemesebb a cserjén megvárni a teljes érettségét. A vásárolt pepino viszont többnyire még éretlenül kerül a boltokba, tanácsos várni vele, mivel akkor a legfinomabb a gyümölcse, ha egy-két hét alatt utóérik.
Érdekesség A mi éghajlati körülményeink között is könnyen nevelhető növény, nemcsak üvegházban termeszthető, hanem átteleltetés után nyáron szabadföldbe is kiültethető. Szaporítóanyaga (dugvány, "palánta") sok nagykereskedésben, kertészetben kapható, de megpróbálkozhatunk a magról való nevelésével is.
A belső üregében lévő magvakat ki kell mosni a kocsonyás, gélszerű húsból, majd vessük el balkonládába, kerti földbe, félárnyékos helyre. A magokat kevés földdel takarjuk le, és folyamatosan tartsuk nedvesen. Amikor már öt kis levele lesz, egyesével cserepekbe átültethetőek. Átteleltetése megoldható akár a szobanövényeink között is. A második évben tavasszal szabadba vagy dézsába kiültethető. Sok tápanyagot igényel, ami lehet kerti humusz vagy érett istállótrágya. Hobbykertészeknek nagy sikerélményt nyújthat a pepinóval való kísérletezés, hiszen, ha minden jól megy, egyetlen gyümölcsből akár több tucatnyit is nyerhetnek.
