Az alvás nélkülözhetetlen része az életnek, és számos élettani és pszichológiai folyamatot segít elő, többek között a szövetek helyreállítását, a növekedést, az emlékek megszilárdítását és a tanulást. Habár a felnőtt korú emberek alvásigénye változó, a szakértők szerint a tartósan napi 7 óránál kevesebb alvásnak káros hatásai lehetnek az agyra és a testre.
Az alvás és az anyagcsere
Amikor az alvás és az anyagcsere kapcsolatát vizsgáljuk, gyakran nehéz megállapítani, hogy az anyagcsere egyes sajátosságai vannak hatással az alvásra, vagy pedig az alvás mennyisége és minősége hat az anyagcserére. Például hosszabb mély alvást figyeltek meg azoknál, akik fizikailag aktív életmódot élnek vagy pajzsmirigy-túlműködésben szenvednek - mindkettő összefüggésben áll a gyorsabb anyagcserével. Ugyanakkor a pajzsmirigy-alulműködésben szenvedők, akiknek lassabb az anyagcseréje, kevesebb órát töltenek mély alvással.
Megfordítva a kapcsolatot, megfigyelhető, hogy az alváshiány számos nemkívánatos változást okoz az anyagcserében. Például, a vérben emelkedik a kortizol (a stresszre adott válaszban szerepet játszó hormon) szintje, az immunválasz csökken, a test glükóz-felhasználó képessége lecsökken, és az étvágy szabályozása károsodik. Hasonló változások figyelhetők meg azoknál, akiknek az alvási ritmusát, pl. kisgyermekek vagy betegség által, megzavarják. A végeredmény az, hogy az alvás hiánya megbontja a test egészséges működését, ezáltal az anyagcserére is bizonyos következményekkel jár.
Befolyásolja-e az alvás hiánya az egészséget?
Laboratóriumi és epidemiológiai vizsgálatok szerint az álmatlanság hatással lehet az elhízás és cukorbetegség gyakoribb előfordulására. Az alvás megvonása, a hízás, és a cukorbetegség kockázata közötti kapcsolatban szerepet játszhat a megváltozott glükóz-anyagcsere, a megnövekedett étvágy és a csökkent energia-felhasználás.
Az alvás és a glükóz-anyagcsere
A rövidebb alvásidő összefüggésben áll a csökkent glükóztoleranciával és a megnövekedett kortizolszinttel . A glükóztolerancia egy olyan szakkifejezés, amelyet arra használnak, hogy a test mennyire képes irányítani a vérben lévő cukor hozzáférhetőségét a szövetek és az agy számára. Éhező állapotban a glükóz és az inzulin hormon magas szintje jelzi, hogy a test nem tudja megfelelően kezelni a glükózt. Bizonyított, hogy az alacsony glükóztolerancia kockázati tényező a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában. A kutatások szerint a hosszú távú alvásmegvonás (kevesebb, mint napi 6,5 óra) 40 százalékos csökkenést okozhat glükóztoleranciában.
Megnövekedett étvágy
Nagy létszámú csoportokon végzett vizsgálatokban kimutatták, hogy kapcsolat van a rendszeresen kevés alvás és a testtömegindex (BMI) között. A kevés alvás az étvágyat szabályozó hormonok szintjének változásával társult: a leptin (étvágyat csökkentő) szintje alacsony, míg a ghrelin (étvágyat növelő) szintje magas volt. A hatás kimutatható volt, ha az alvás időtartama 8 óra alá esett. Ez arra utal, hogy az alváshiány növeli az elhízás kockázatát. Egy egészséges férfiak körében végzett kontrollált vizsgálat szerint a napi kb. 4 órányi alvás jelentősen megnövelte a kalóriadús, magas szénhidráttartalmú (édességek, sóban és keményítőben gazdag ) ételek után érzett vágyat. Nagyobb arányban fordult elő éhségérzet is. Kevesebb alvás esetén több idő jut evésre és ivásra - egyes kutatások szerint ez a tényező is hozzájárul a kevesebb alvás elhízást serkentő hatásához.
Csökkent energiafelhasználás
Az energia-egyenlet másik oldalát tekintve, az alváshiányos emberek valószínűleg fizikailag kevésbé aktívak, így kevesebb energiát használnak fel. Összegezve, a megnövekedett étvágy és a lecsökkent aktivitási szint hatásos érvet jelent az alvásnak testsúly fenntartásában betöltött szerepére.
Az alvási rendellenességek és az elhízás ördögi köre
Az alvási apnoé zavar körülbelül a férfiak 24%-át és a nők 9 százalékát érinti. Jellemzője, hogy az alvás közbeni légzésben szünetek lépnek fel, amely nyugtalan alváshoz és napközbeni fáradtsághoz vezet. Ezen állapot és az elhízás között szoros a kapcsolat. Egyes tanulmányok szerint az alvási apnoéban szenvedő emberek rendszertelen alvása tovább fokozhatja az alváshiány által okozott anyagcserezavarokat, mint például a megnövekedett éhségérzetet . Így az elhízás által előidézett alvási apnoé szintén hatással lehet az étvágyra és az energia-felhasználásra, és ez tovább súlyosbítja az elhízást. Több kutatásra van szükség ahhoz, hogy teljesen megértsük ezeket az összefüggéseket.
A jó minőségű alvás hiánya úgy tűnik, hatással van az energia egyensúlyt szabályozó tényezőkre, az éhségérzetre, étvágyra, és az energiaszükségletre. Emellett az alváshiány hátrányosan befolyásolja a glükóztoleranciát, és növelheti a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát. Ez idáig még nem világos, hogyan lehetne az alvási szokások változtatásával kedvezően befolyásolni a testtömeget és csökkenteni a kapcsolódó betegségek kockázatát.
Forrás: Európai Élelmiszer Információs Bizottság - EUFIC
