Lehet valakinek normális a testtömegindexe, miközben a belső szervei körül túl sok zsír halmozódik fel, sőt az ellenkezője is előfordulhat. Egy több mint ötven szakértő részvételével készült nemzetközi jelentés szerint ezért az elhízás megítéléséhez a hagyományosan használt BMI mellett más mutatókat is figyelembe kellene venni. A The Lancet Diabetes & Endocrinology című szaklapban megjelent ajánlás az egészségi állapot pontosabb felmérését, és az elhízás két külön kategóriába sorolását is javasolja.
Elhízás, túlsúly mérése – Miért nem elég önmagában a BMI?
A testtömegindex, avagy a BMI a testsúly és a testmagasság alapján számítható ki, több kalkulátorban a nemet is meg lehet adni, ami némileg árnyalja a képet. Ez egy egyszerű, gyorsan alkalmazható mutató, amelyet régóta használnak a testsúly megítélésére. Azt azonban nem mutatja meg, hogy a testtömeg mekkora része származik zsírból, izomból vagy más szövetekből, és azt sem, hol helyezkedik el a szervezetben felhalmozódott zsír.
Ezért a BMI bizonyos esetekben félrevezető lehet. Egy nagy izomtömegű sportoló például az érték alapján a túlsúlyos vagy elhízott kategóriába kerülhet, miközben a testzsírszázaléka alacsony. Másvalakinek viszont normális lehet a BMI-je, annak ellenére, hogy a hasüregében jelentős mennyiségű zsír halmozódott fel. A szakértők szerint különösen fontos a hasi, illetve a belső szervek körül felhalmozódó zsír mennyisége, mert ez számos komoly betegséget idézhet elő. Hogy menyire nem csupán esztétikai kérdésről van szó, azt Robert Kushner, a Northwestern Egyetem endokrinológusa és a bizottság egyik tagja is megerősítette:
A hasi zsír szisztémás gyulladást okoz, amely további anyagcsere-problémákhoz vezethet, például emelkedett vércukorszinthez, magas vérnyomáshoz és kedvezőtlen vérzsírértékekhez. Ezek növelhetik a cukorbetegség és a szívbetegségek kockázatát is.
Mit mérnének a BMI mellett?
A nemzetközi bizottság nem javasolja a BMI teljes elhagyását, inkább azt szorgalmazza, hogy az orvosok más méréseket is alkalmazzanak a pontosabb kockázatbecslés érdekében. Ilyen lehet például a
- derékkörfogat: segíthet felmérni a hasi zsírfelhalmozódást;
- derék-csípő arány: a derékkörfogat és a csípőkörfogat viszonyát mutatja;
- derék-magasság arány: a derékkörfogatot a testmagassághoz viszonyítja;
- képalkotó vizsgálatok: bizonyos esetekben részletesebb képet adhatnak a testzsír mennyiségéről és eloszlásáról.
Kapcsolódó cikk
Az elhízásnak két kategóriáját különítenék el
Az ajánlás az elhízás két kategóriájának bevezetését is javasolja: a klinikai és a preklinikai elhízásét. Ez azért lenne hasznos, hogy elsősorban azok kapják meg a szükséges segítséget, akiknek erre a legnagyobb szükségük van.
- Klinikai elhízás: ha a túlzott testzsír már az egészségi állapot romlásával vagy a szervek működésének zavarával jár. Ilyen következmény lehet például bizonyos szív-érrendszeri problémák, illetve a diabétesz kialakulása, a magas vérnyomás vagy a mindennapi tevékenységeket korlátozó ízületi panaszok.
- Preklinikai elhízás: szintén fennáll a túlzott zsírfelhalmozódás, de még nem jelentkeznek az ehhez kapcsolódó, igazolható egészségkárosodások. Ez nem jelenti azt, hogy az érintettnek nincs szükségük odafigyelésre: a későbbi betegségek kockázatának felmérése és a megelőzés ebben a szakaszban is fontos.
Mit jelenthet mindez a gyakorlatban?
Az új megközelítés lényege, hogy az elhízás megítélése ne kizárólag egyetlen számra épüljön. A testsúly mellett az orvosoknak a zsír eloszlását, az anyagcsere állapotát, az esetleges szövődményeket és az egyéni egészségi kockázatokat is mérlegelniük kellene.
