Vega vagy vegán - mi a különbség?

Míg a vegetarianizmus fogalma már évtizedek óta jelen van hazánkban, addig a veganizmussal csak az elmúlt néhány évben kezdtünk ismerkedni. Gyökerei a vegetarianizmusnak és a veganizmusnak is hasonlóak, ám míg előbbi inkább csupán egy étkezési szokást takar, utóbbi komplett életmódot.

Vegetarianizmus, a húsmentes étrend

A vegetarianizmus egy táplálkozási gyakorlat, amely először Indiában és tőle függetlenül az ókori görög világban jelent meg, követői pedig bármilyen állat megölésével elkészített táplálék elfogyasztását elvetik. Vegetáriánus alatt a hétköznapi szóhasználatban az olyan embereket értjük, akik nem esznek húst, ellenben fogyasztanak tojást, tejtermékeket és mézet. A vegetarianizmus általában nem mutat túl a táplálkozási szokásokon, de lehetnek kivételek. A húsmentes étrendnek különböző irányzatai is vannak:

• ovo-lakto-vegetáriánus: csak a húst mellőzi, tojást és tejterméket fogyaszt
• lakto-vegetáriánus: sem húst, sem tojást nem fogyaszt, tejterméket viszont igen
• ovo-vegetáriánius: tojást fogyaszt, de tejtermékeket és húsokat nem

Negyedik típusaként szokták emlegetni még a teljes vegetáriánus vagy növényi étrendet, amelyet sokszor össze is kevernek a veganizmussal. A növényi étrend annyit jelent, hogy az illető nem fogyaszt semmilyen állati eredetű terméket, sem húst, sem halat, sem tojást, sem tejterméket. Ezt az étrendet általában nem etikai, hanem egészségügyi motivációból választják.

Veganizmus, az életszemlélet

Az előbbiekhez képest a veganizmus sokkal többről szól. Nem csupán egy étrend, nem divatdiéta vagy fogyókúra, hanem állatjogi mozgalom. A veganizmus elutasítja az állatok kizsákmányolásának és kihasználásának minden formáját, valamint az állati eredetű termékek használatát és fogyasztását. Filozófiai szemléletmód, amelynek célja az állatok szabadságának és élethez való jogának fel- és elismerése.

Mi a baj a tojással? A tojásipar rendkívül kegyetlen módon bánik az állatokkal. A csirkéket akkora ketrecekben tartják, hogy megmozdulni sem nagyon tudnak, a tojásból kibújó hím kiscsibék pedig esélyt sem kapnak az életre: születésük után egy jó erős zsákban végzik, ahol összenyomják egymást, megfulladnak, vagy élve ledarálják őket. De a tojók élete sem sokkal fényesebb. Mikor "kiöregednek", azaz egyre kevesebb hasznot hoznak, átkerülnek a húsiparba. Sokan hivatkoznak a háztáji tyúkok tojásaira mint kegyetlenségmentes alternatívára, ám a veganizmus szempontjából ez sem elfogadható. Lehet, hogy a kapirgálós tyúkoknak valóban nagyobb életteret biztosítanak, de életük - a hím kiscsibéké és a tojóké is - a legtöbb esetben ugyanúgy fog végződni, mint ketrecben tartott társaiké.

A vegánok tehát nemcsak húst nem fogyasztanak, hanem kerülnek minden más állati eredetű élelmiszert is, úgy mint a tojást, a tejet vagy éppen a mézet. Életszemléletük a tányérjukon kívül is érvényesül: nem használnak semmilyen egyéb állati eredetű terméket, és nem vásárolnak állatkísérletekhez köthető vagy állatokon tesztelt háztartási cikkeket. Magyarán sem a bőrcipő, sem a gyapjúpulóver, sem a mézet tartalmazó arckrém nem számít vegán terméknek.

Emellett a vegánok ignorálnak minden olyan szórakoztatókomplexumot is, amely állatokat használ szórakoztatás céljára, mint például az állatkerteket, a cirkuszokat vagy a delfináriumokat.

Mi a baj a tejjel? A tehén teje alapvetően anyatej, amely a borjú táplálására szolgál. A tehén - ahogy minden más emlős is - csupán az utód megszületése után termel tejet egy ideig azzal a céllal, hogy az első hónapokban azzal táplálja kicsinyét. Ebből következik, hogy amikor a tehénnek nincs borja, természetes állapotban teje sem termelődne - tejtermelésüket a tejipar mesterségesen tartja fenn. A tejelő teheneket minden évben művi úton (inszeminációval) megtermékenyítik, amikor pedig megszületik a borjú, 24 órán belül elveszik az anyjától. Ha nem így tennék, kevesebb tej jutna az embereknek. Mivel pedig a hím borjakra nincs szüksége a tejiparnak, átkerülnek a húsiparba, ahol fiatalon levágják őket. A nőstény borjak pedig ugyanarra a sorsra jutnak, mint az anyjuk. A tehenek egyébként normális körülmények között 20 évet élnek, a tejüzemekben azonban 4 éves korukra kiöregednek és vágóhídra kerülnek. A háztáji vagy biofarmokon nevelt, úgynevezett "boldog bocik" élete sem sokkal fényesebb. A "boldog boci" megnevezés gyakorlatilag egy illúzió, hiszen azon kívül, hogy mozgásban nagyobb szabadságot kapnak - tehát legelőkön legelhetnek -, ezekre az állatokra is a fenti sors vár.