"Ne avatkozz bele!" - mondja a férfi a nőnek. Kevés dolog van, amikor ebből nem alakul ki vita a partnerek között. E ritka helyzetek egyike a grillezés. A nő dolga ilyenkor legfeljebb a saláta elkészítése, és "időben" tálalása. Mindeközben a teremtés koronája szorgosan vizsgálja, megfelelően parázslik-e a faszén.
Kiélheti macsóságát
Úgy tűnik, mintha a valódi "tűzhely" mellett a férfiak és nők visszaesnének a kőkorszakba - ezen még az egyenjogúságon alapuló sütögetés sokféle szempontból alkalmas erre. A tűz például ősidők óta mitikus jelentőségű. Az ember körülbelül egymillió éve használja saját céljaira a tüzet. A tűznél "jönnek össze" az emberek.
Alighanem a tűz mellett fejlődött tovább az ember nyelvi kommunikációja - miközben természetesen akkoriban az ételeket is ott készítették. Sokáig így maradt ez: még a 20. század elején is "nyílt lángon", azaz konyhai tűzhelyen főztek a németek, az asztal körül pedig összegyűlt a nagycsalád.
Csak az 1920-as évektől kezdett terjedni a gáz- és villanytűzhely - ezek aztán száműzték a konyhából a tüzet, technicizálták a főzés folyamatát , a kosz helyett a tisztaság vette át az uralmat. És éppen erre adott választ a hatvanas évektől terjedő trend: a grillezés ezt a fejlődést fordítja vissza, mindezt ráadásul teljesen tudatosan. A legtöbb grillező a konyhát már csak hallomásból ismeri. Ennek megfelelően kaotikus a grillparti is - rendszerint. A steril beépített konyhákból kimenekülve, a "kézzel fogható", a "közvetlen", az "ősi és eredeti" utáni vágy jelenik meg itt. Ez tehát tényleg menekülés a hatékonyság és tökéletesség, a perfekcionizmus világából.
Szívesen főznek, főleg, ha nézik őket
A szociológus szerint a grillezés nemcsak egy "kulináris regresszió" (visszaesés) a civilizáció előtti korokba, hanem a nemek szociológiája szempontjából is visszalépés, méghozzá szándékos. Ellentétben a valóságos életével, a férfi szerepe ilyenkor nem másoktól függ. Aki a tűznél áll, az osztja el az ételt. Aki az ételt osztja, az "hordja a nadrágot" - ez teszi a grillezést ennyire vonzóvá.
A nemi szerepek megértéshez nem elég a kultúrtörténet tanulmányozása: a természet történetét is ismernie kell a szakértőknek. Amióta az ember (munka)eszközöket, tárgyakat használ, 2,5 millió év telt el. Amikor pedig csoportokba gyűlünk, mindig is a szerepek kerülnek előtérbe. Hogy a férfi-nő-szerep miként alakult 2,5 millió év alatt, ezt a kutatók sem tudják - de a nők akkor is szültek gyermeket, és ebben a védtelen időszakban segítségre szorultak. Egy olyan személyre, aki gondoskodott róluk. Aki a húst megszerezte nekik. Ezekhez a feltételekhez a nők és a férfiak viselkedésgenetikailag alkalmazkodtak.
A cikk a Die Welt összeállítása alapján készült.
