A közbeszédben az összes kenhető állagú gyümölcskészítményt lekvárnak szoktuk nevezni, de az üvegekben mégis nagy különbségek rejlenek. A Magyar Élelmiszerkönyv lekvárt, gyümölcsízt és gyümölcssajtot különböztet meg, ezen kívül külön foglalkozik a szilvalekvárral és a vegyes gyümölcsízzel. A legnagyobb mennyiségben mégis a különféle dzsemek fogynak, amelyek igazából nem lekvárok, hanem másféle gyümölcskészítmények - hívja fel a figyelmet a TÉT (Táplálkozás, Életmód, Testmozgás) Platform ismertetője.
A lekvár hagyományos élelmiszer, jellemzője - legalábbis házi keretek között - a hosszan tartó főzés, amelynek során a folyamatos kevergetés hatására a pép magától sűrűsödik be a vízveszteség hatására. Bár használhatnak hozzá cukrot, sokszor az alapanyag édessége miatt ez sem szükséges. A gyümölcsöt előzetesen nem törik át hozzá, de a végeredmény általában egynemű lesz.
A lekvárok akár olajos magvakkal is dúsíthatóak
A gyümölcsízek készítésénél az alapanyagot először egy olyan szitán törik át, amelynek lyukmérete legalább 0,8 mm, majd cukor és esetleg más adalékanyagok segítségével homogén, kocsonyás állagúra sűrítik be. A gyümölcssajtok szintén áttört gyümölcsből készülnek, de csak egyfélét használhatnak fel az elkészítés során, a kapott készterméknek pedig alaktartónak, szeletelhetőnek kell lennie, és esetleg dióval, mandulával dúsítható.
A lekvártól a dzsem abban különbözik, hogy a főzési ideje rövid. A dzsemeket jellemzően némi cukor és esetenként zselésítőanyag (többnyire almából kivont pektin) segítségével pár perc alatt készre lehet főzni. A boltban kapható dzsemek áttört gyümölcsvelőből és némi darabos gyümölcsből, az extra dzsemek darabolt gyümölcsből készülnek. A gyümölcszselék cukor, gyümölcskivonat és gyümölcslé felhasználásával előállított alacsony gyümölcstartalmú termékek. Végül a marmelád kizárólag citrusfélékből készülhet, általában gyümölcshús, -lé és héjdarabok felhasználásával.
Antal Emese dietetikus, TÉT Platform szakmai vezetője szerint a lekvárok és a dzsemfélék is helyet kaphatnak a kiegyensúlyozott étrendben, hiszen nagyon értékes gyümölcskészítmények. A kiválasztásuknál azonban nem árt a tudatosság. Három dologra érdemes figyelnünk, ha a boltban nézelődünk. Az első a készítmény típusa: a lekvárok ugyan hagyományos élelmiszernek számítanak, de a hosszú főzési idő során a legtöbb hőérzékeny vitamin elbomlik. Így tehát ebből a szempontból a kevesebb ideig hőkezelt dzsemek jobb alternatívát jelenthetnek.
Másodsorban a cukortartalmat nézzük meg, amelyet jellemzően 100 gramm termékre adnak meg. A címkén ezt minden esetben feltüntetik a gyártók, így könnyen megkereshetjük azt, amelyik kevesebb hozzáadott cukrot tartalmaz.
Harmadik szempont a gyümölcstartalom lehet, amelyet szintén kötelező feltüntetni a címkén. Ha azt látjuk, hogy 100 gramm késztermékhez 100 grammnál több gyümölcsöt használtak fel, az nem tévedés: a nagy víztartalmú alapanyagból készülő lekvároknál előfordulhat ilyen is.
Forrás: tetplatform.hu
