Az autoimmun betegségek közös jellemzője, hogy az immunrendszer tévedésből betolakodóként azonosítja a szervezet bizonyos sejtjeit, majd támadást indít azok ellen. Mindez az érintett sejtek, szervek károsodása mellett tartós gyulladást generál, illetve számos panasz forrása lehet. Egyes autoimmun betegségek gyomor-bélrendszeri tüneteket okoznak, mások ízületi és izomfájdalmakkal hozhatók kapcsolatba, megint mások bőrünket károsítják, és a sor még hosszasan folytatható. A területen zajló kutatásokból ismert továbbá, hogy egyes élelmiszerek fogyasztása szintén felerősítheti a gyulladásos panaszokat. Az autoimmun protokoll, avagy AIP diéta célja azon táplálékok beazonosítása és elhagyása, amelyre a beteg szervezete érzékenyen reagál.
Mint arra David Gardinier dietetikus a Clevelandi Klinika cikkében felhívja a figyelmet, az AIP diéta igen erős megszorításokat tartalmaz, ezért feltétlenül javasolt szakember felügyelete mellett elkezdeni. Ha ugyanis egyszerre sokféle élelmiszert elhagyunk táplálkozásunkból, akkor könnyen felléphetnek vitamin- és ásványianyag-hiányok. Erre mindenképpen nagy figyelmet kell fordítani. Maga a diéta három nagy fázisra bontható, amelyek együttesen lehetővé teszik, hogy az autoimmun beteg felismerje, mely élelmiszerek súlyosbítják a tüneteit, majd képes legyen ezek nélkül kialakítani egy, a szervezete igényeit kiszolgálni képes, hosszú távon is fenntartható étrendet. Lássuk tehát, hogyan épül fel ez a három fázis.
Az AIP diéta 1. fázisa: elimináció
Kétségtelenül ez a fázis a legkritikusabb mind közül. Időtartama a dietetikus javaslatának megfelelően viszonylag széles skálán mozoghat: négy-hat hét, de akár pár hónap is lehet. Ez idő alatt kell mindazokat az élelmiszereket, adalékanyagokat és gyógyszereket kerülni, amelyek kapcsán felmerül a gyanú, hogy bélrendszeri gyulladást okozhatnak, felboríthatják a bélflóra egyensúlyát, illetve súlyosbíthatják az immunrendszer reakcióit. E körbe tartozhatnak például:
- gabonák (különösen a glutént tartalmazók),
- hüvelyesek (beleértve a babot, borsót, lencsét),
- burgonyafélék,
- tejtermékek,
- feldolgozott élelmiszerek,
- finomított cukrok,
- tojás,
- diófélék és magvak,
- kávé,
- alkohol,
- valamint szintén kerülni kell az 1. szakasz során a dohányzást és nem szteroid gyulladáscsökkentőket.
A dietetikus segítsége alapvető ahhoz, hogy képesek legyünk a mindennapokban kiváltani ezt a rengeteg élelmiszert, és elsősorban zöldségekre, gyümölcsökre, baromfi-, hal- és marhahúsra, belsőségekre alapozni táplálkozásunkat. Mindezt úgy, hogy közben teljes mértékben biztosítani tudjuk szervezetünk tápanyagigényét. Addig is pedig, amíg a felsorolt élelmiszerek kikerülnek az étrendünkből, fontos megfigyelni, hogy tüneteink javulnak-e. Amennyiben igen, az arra utal, hogy valóban étkezésünk volt a panaszok egyik forrása.
Az AIP diéta 2. fázisa: visszavezetés
Amennyiben az elimináció sikeresnek bizonyult, azaz javulást hozott állapotunkban, lassanként elkezdhetjük visszavezetni az egyes élelmiszereket mindennapi táplálkozásunkba. Fontos, hogy apránként haladjunk: egyszerre csak egy új elem kerüljön az étrendünkbe, és hagyjunk pár napot, akár egy hetet is arra, hogy kiderüljön, visszatérnek-e vele a kellemetlen tünetek is. Így derülhet fény arra, hogy pontosan mely ételféleségek állnak a probléma hátterében, azaz mivel kell hosszú távon is óvatosnak lennünk.
Kezdhetjük azzal az élelmiszerrel, amelyet a leginkább hiányolunk, vagy akár azzal is, amely a dietetikus szerint a leghasznosabb táplálkozási szempontból. A lényeg, hogy amint egy újonnan visszavezetett élelmiszer fogyasztása mellett felerősödnek a gyulladásos panaszok, hagyjuk el azt. Érdemes közben arra is ügyelni, hogy semmilyen egyéb gyulladáskeltő tényező ne álljon fenn, amely félrevezethet. Azaz ha például megfázunk a 2. fázis során, akkor tartsunk szünetet az újabb élelmiszerekkel való kísérletezésben, amíg meg nem gyógyulunk.
Az AIP diéta 3. fázisa: fenntartás
Végeredményben az első két fázis tapasztalatai alapján alakíthatjuk ki azt az étrendet, amelyet hosszú távon is panaszmentesen követhetünk autoimmun betegként. Ennek során meg kell találnunk, hogy hogyan tudunk a biztonsággal fogyasztható élelmiszerekből változatos és rugalmas diétát összeállítani. Ha egy-egy élelmiszertől mindig fellángolnak a tüneteink, azt javasolt teljes mértékben elhagyni. Más esetekben viszont időről időre kísérletezhetünk azzal, hogy kis mennyiségben fogyasztva képes-e tolerálni szervezetünk a bevitt táplálékot anélkül, hogy felerősödnének a gyulladásos folyamatok.
