Kevesen gondolnák, hogy a rendszeres halfogyasztás összefüggésbe hozható a melanoma kockázatának növekedésével, ám amerikai kutatók nemrégiben mégis erről számoltak be. Ahogy azt a Conversation is megírta : szakemberek egy hosszú vizsgálat eredményeit összegezve arra a következtetésre jutottak, hogy egyes halfajok – különösen a zsíros halak – gyakori és nagy mennyiségben történő fogyasztása a húsukban felhalmozódó szennyező, emberi egészségre káros anyagok miatt növeli a melanoma kialakulásának kockázatát. Ezek közé tartozik a higany és a poliklórozott bifenilek (PCB-k) is. Utóbbiak olyan kémiai vegyületek, amelyeket a különféle berendezések hűtő- és kenőanyagaként, valamint festékadalékként használnak, és amelyek rákkeltő hatásúak. A környezetbe kerülve szennyezik a talajt, a vizeket és az ezekben élő növényeket, állatokat.
Mi derült ki a részletes és átfogó tanulmányból?
A kutatók több mint 15 éven keresztül 490 ezer amerikai felnőtt halfogyasztási szokásait vizsgálták egy speciálisan összeállított kérdőív segítségével. A résztvevőket arról faggatták, hogy milyen gyakran esznek halat, és milyen típusúakat – édesvízi vagy tengeri fajokat – részesítenek előnyben. hogy kedvelik-e a tenger gyümölcseit – a garnélát, a kagylót, a rákot, a homárt –, illetve mekkora adagot fogyasztanak sült halból és halrudacskákból . A megkérdezetteknek arról is be kellett számolniuk, hogy milyen gyakran és milyen mennyiségben kerül a tányérjukra tonhalkonzerv.
A vizsgálatban résztvevők átlagos fogyasztása heti 20 gramm vagy annál kevesebb, illetve heti 300 gramm között alakult. Azok körében, akik a legkevesebb halhúst ették, 15 év alatt 510 esetben fordult elő in situ, vagyis korai, nem áttétes, csak a bőr felszínét érintő melanoma , 802 esetben pedig áttétes melanoma. Azoknál, akik a legtöbb halat fogyasztották, 729, illetve 1102 eset fordult elő. Ami azt jelenti, hogy utóbbiak körében az in situ melanomás esetek aránya 28, a bőr mélyebb rétegeit érintő, áttétes esetek aránya pedig 22 százalékkal volt magasabb, mint azoknál, akiknek az étrendje alapvetően kevesebb halat tartalmazott. Az is kiderült, hogy a tonhalat gyakran fogyasztók körében magasabb volt a melanoma előfordulási aránya.
Habár a kutatók olyan, az eredményeket befolyásoló egyéni tényezőket is figyelembe vettek, mint a fizikai aktivitás, a rákos megbetegedések családi előfordulása, a dohányzás vagy az alkoholfogyasztás, számos tényezőt viszont nem kalkuláltak bele. Például a melanoma kockázati tényezőit: az anyajegyek számát, a bőrtípust, a hajszínt és az előzményeket: a korábbi súlyos napégéseket.
A megfigyelés nem jelent ok-okozati összefüggést
A tanulmány szerzői hangsúlyozták: eredményeik megfigyelésen alapulnak. Nem bizonyítják, hogy a halfogyasztás melanomát okoz, sem azt, hogy a melanoma megnövekedett kockázata miatt fel kellene hagynunk a halfogyasztással, hiszen a halak húsa számos létfontosságú tápanyagot, nyomelemet, vitamint, omega-3 zsírsavakat tartalmaz. Ugyanakkor felhívják rá a figyelmet, hogy a zsíros halak, mint például a tonhal, a szardínia, a lazac vagy a ponty sok egészségre káros, szennyező anyagot rejthet, amelyek hosszú távon fokozott egészségügyi kockázatot jelenthetnek.
