Ilyen az ember belülről: a bélrendszer felépítése

Nyolcméteres cső, hatméteres bél

Embrionális életünk harmadik hónapjának végétől már elkészült emésztőcsatornával rendelkezünk - a nyelőcsőtől a vastagbélig, aminek a továbbiakban már csak nőnie kell.

Teljesen kifejlett emésztőcsatornánk összesen csaknem 8 méter hosszú. A táplálék a szájunkon át bekerülve végigjut a kanyargós csőrendszeren, hogy legvégül a végbélnyíláson keresztül távozzék belőlünk. Átlagban 70 órát tölt testünkben. Hogy valójában mennyit, az tápanyagtartalmától függ. A szénhidrátok viszonylag gyorsan a vékonybélben folytatják útjukat, a fehérjéknek és zsíroknak azonban többet kell emésztődnie.

Maga a bél felnőtt emberben a gyomor kimenetétől a végbélnyílásig összesen körülbelül öt-hat méter hosszú cső. A béltartalomnak tehát ekkora utat kell megtennie, mire a külvilágba juthat. Ezt az útszakaszt 14-60 óra leforgása alatt teszi meg. Erre az időre szükség is van ahhoz, hogy az emésztés időigényes folyamatai lépésről lépésre megtörténjenek, és a tápanyag egyre kisebb egységekre bomló alkotórészei felszívódhassanak.

Réteges cső

A bélcsatorna úgynevezett csöves zsigeri szerv, s mint ilyen jól átgondolt réteges szerkezettel bír. Belülről mirigyes nyálkahártya béleli, ami további három vékonyabb rétegre tagolódik. A bél ürege felől a nyálkahártya hámrétege béleli. A hámréteg különbözős sejtekből állhat az adott bélszakasz fő feladatától függően. A bélcsatornában henger vagy kis lap alakú sejtekből álló hám található. Az előbbi inkább felszívásra alkalmas, az utóbbi jobban véd az esetleges sérülésektől, főként, ha ellenállóbb, bőrünkhöz hasonlóan "elszarusodó fajta". Alatta a nyálkahártya kötőszövete, valamint saját simaizomrétege húzódik. Az ebben lévő simaizomréteg miatt lehet a bél nyálkahártyája jellegzetesen redőzött, s változhat alakja a működésnek megfelelően.

A nyálkahártya alatt egy kötőszövetes réteg található, melyben erek, nyirokerek és idegek futnak, mirigyeknek ad otthont, s ez rögzíti a kívülről következő izomréteghez.

Ez az izomréteg teszi ki a csöves zsigeri szervek falának legtömegesebb részét. Belülről körkörösen, kívülről hosszanti irányban lefutó simaizom-rostokból áll, utóbbi a vastagbél felső szakaszán például hiányzik.

Az izmok a tápcsatornára jellemző saját alapritmusában, lényegében a szerv önszabályozásának megfelelően mozognak, az elfogyasztott tápláléktól függően. Mozgását saját - a nyálkahártya kötőszövetében és az izomrétegek között húzódó -idegfonatok felügyelik, s a központi vegetatív idegrendszer inkább csak módosítja azt. Működését 100 millió körül idegsejt segítségével figyeljük és irányítjuk. Ez több mint a gerincvelőben lévő idegsejtek száma! Az izmos bélfalat kívülről újabb kötőszövet borítja, ami már a belet kívülről burkoló savós hártyához rögzíti. E savós hártya teszi lehetővé az egyes bélszakaszok egymáson való elcsúszását, enélkül nem volna mód az emésztőmozgásokra.

Bélszakaszok

A bél egyes szakaszainak a vékony- és vastagbél felépítése és működése részleteiben is érdekes. Áttekintésként élőször érdemes megismerni az egyes bélszakaszokat.

Az emésztőcsatorna része Bélszakasz Legfőbb feladata Vékonybél (Intestinum tenue) Hossza: 300 cm Átmérője: 2,5 cm Felülete: 200-250 m2 Emésztés ideje: 8 óra Nyálkahártya: egymagsoros, kutikuláris hengerhám Patkóbél (Duodenum) hossza: 25-30 cm emésztőnedvek termelése, emésztés Éhbél (Jejunum) hossza: 120 cm emésztés zsírfelszívás Csípőbél (Ileum) hossza: 150 cm felszívás Vastagbél (Intestinum crassum) Hossza: 150-180 cm Átmérője: 5-6 cm Emésztés ideje: 2-60 óra Nyálkahártya: kutikuláris hengerhám Vakbél (Caecum) hossza: 7 cm víz- és sóvisszaszívás, székletképzés, vitaminok felszívása Felszálló vastagbél (Colon ascendens) hossza: 25 cm Harántvastagbél (Colon transversum) hossza: 30 cm Leszálló vastagbél (Colon descendens) hossza: 60-70 cm Szigmabél (Colon sigmoideum) hossza: változó Végbél Nyálkahártya: vastagbélhám, elszarusodó laphám Végbél (Rectum) hossza: 5-20 cm széklettárolás és -ürítés

Védelmi rendszer

A táplálékkal nem csak hasznos anyagokat veszünk föl, bizony számos kórokozó is remek utat talál a tápcsatornán át a szervezetünkbe. Nem véletlen, hogy emésztőrendszerünket immunrendszerünk előretolt helyőrségei, nyirokcsomók és nyiroktüszők szegélyezik, valamint számtalan immunrendszeri sejt végzi a belek környékén szolgálatát.

Az első hatékony védgátat még a gyomorban képződő tömény sósavas gyomorsav képezi, a savas fürdőn kevés kórokozónak sikerülhet átjutni, életképesek inkább csak a nagyon ellenálló tokkal érkezők maradhatnak. Ezért a gyomor és a vékonybél gyakorlatilag sterilnek tekinthetők. Ez mégsem volna elegendő, a vékonybél rendkívül nagy felületének rejtekében még így is könnyen elszaporodhatnának a kórokozók. Immunrendszerünk nagy erőkkel védi a béltraktust; az össze immunrendszeri sejt 70 százalékát az emésztőrendszerbe küldi.

A nyirokrendszer kis nyirokerekkel képviselteti magát a bélbolyhokban, melyek közepén gazdagnyirokér-hálózat fut. Számos nyirokcsomó is elhelyezkedik a belek mentén, amelyekből szükség esetén rengeteg nyiroksejt tud pillanatok alatt a véráramba kerülni. A féregnyúlvány legfontosabb szerepe is a védelem. Falait belülről nyirokszövet béleli, ami a "harcban eleső" fehérvérsejtek helyébe mindig újakat állít. A védelmi rendszer további fontos tényezője a milliárdos létszámú bélflóra. Ha ennek baktériumai nem volnának, helyüket kórokozó mikroorganizmusok foglalhatnák el.