A bélcsatornát egy kettős savós hártya, a hashártya rögzíti a hasfalhoz. A gyomor-bélrendszert mindenhol három izomréteg borítja, két hosszanti irányban és egy körkörösen futó simaizom réteg. Az egész emésztőrendszert (és más szervrendszert egyaránt) belülről egy vékony szövetréteg, a nyálkahártya borítja, melyben kis mirigyek találhatóak. Az általuk termelt nyákos váladék az emésztőmirigyektől védi a bélrendszer falát. Az emésztőrendszer beidegzését két fő idegköteg látja el, amelyek egymással összeköttetésben állnak. Ezen idegfonatok (plexusok) felelősek a perisztaltikus mozgások és összehúzódások létrejöttéért, amely a külső beidegzés teljes hiányában is kialakul. Ez a perisztaltikus mozgás segít a béltartalom továbbításában: a bél adott helyén kontrakciós (összehúzódási) gyűrű keletkezik, s ez bizonyos sebességgel halad a tápcsatorna lentebbi szakaszai felé. Ez a mozgás egyrészt továbbítja a béltartalmat, másrészt forgatja is azt.
A bélben úgynevezett mechano- és kemoreceptorok találhatóak, amelyek közül az előbbi a bélfal feszülését, utóbbi a béltartalom összetételét érzékeli. Mindezeken túl a beleknek kettős vegetatív beidegzésük van, mind a szimpatikus, mind a paraszimpatikus idegrendszer részt vesz a működésükben. A szimpatikus idegrendszer a bél simaizmainak működését csökkenti, a záróizmokat összehúzza, valamint az erekben összehúzódást okoz, összességében lassítja az emésztőrendszer működését. A paraszimpatikus rendszer pedig ezzel ellentétesen hat, fokozza a gyomor-bélrendszer működését. Ezekből is látható, hogy a bélfal idegsejtjei komplex enterális (enter=bél) idegrendszert alkotnak.
Amikor a falat a szánkba kerül
A táplálék emésztése már a szájüregben elkezdődik, amikor a nyállal keveredik. A nyál a nyálmirigyekben termelődő folyadék, amely emésztőenzimet is tartalmaz (ez elsősorban a keményítő lebontásáért felelős alfa-amilázt jelenti). Ezen kívül a nyál elősegíti a táplálék síkossá tételét is, ezáltal segíti a nyelést. Tisztán tartja a szájüreget és a fogakat, valamint kismértékben antibakteriális hatása is van. Vegyhatása (pH) 7 körüli, tehát semleges, és telítve van kalciummal, ami miatt a fogak nem veszítenek kalciumot. A nyál ezen kívül nedvesen tartja a száj képleteit, ezáltal megkönnyíti a beszédet.
A nyálelválasztást a paraszimpatikus idegrendszer fokozza, hatására nagy mennyiségű, híg és szerves anyagban szegény nyál termelődik. Szimpatikus idegi befolyás az ellenkező hatást váltja ki, aktivitása esetén kis mennyiségű, de sűrűbb nyál választódik el. A szájba került étel reflexes nyálelválasztást eredményez, de a leghatásosabb ingert azok az anyagok váltják ki, melyek a nyelv ízlelő-receptorait ingerlik (a nyelvben édes, sós, keserű és savanyú ízt érzékelő receptorok helyezkednek el).
Rágás és nyelés
A fogak segítségével aprítjuk fel a táplálékot. A felnőtteknek harminckét, az alsó- és a felső fogsorban elhelyezkedő foga van. Elöl középen találhatóak a metszőfogak (összesen nyolc), majd kifelé haladva a szemfogak (négy), a kisőrlőfogak (nyolc), majd a nagyőrlőfogak (tizenkettő) következnek. Az emberi fogazat a mindenevő fogakra jellemző sajátságokkal bír. A rágásban és a falat kialakításában a rágóizmok, a nyelvizmok, valamint a szájfenék, ajak és arcizmok is szerepet játszanak. Az emésztés első lépcsőfokát a nyállal elkevert falat képzése jelenti, melyben az örlőmozgásoknak van nagy jelentősége.
A nyelés akaratlagosan elinduló folyamatával a táplálék a nyelőcsőbe kerül: a nyelv segítségével elválasztjuk a falatot a táplálék többi részétől, majd a falat ezt követően a nyelvhát és a kemény szájpad közé kerül. Ezt követően a lágyszájpad felemelkedik és lezárja az orr-garat üreg felé vezető utat. A légzés gátlás alá kerül, a gége felemelkedik, záródik, akadályozottá válik a félrenyelés. A falatot a nyelv a garatba, majd a nyelőcsőbe továbbítja.
A nyelés ezután a nyelőcső akaratlan összehúzódásaival folytatódik, ami azért lehetséges, mert a nyelőcső felső szakasza az akaratlagosan beidegzett vázizom, az alsó szakasza pedig akaratunktól függetlenül működő simaizom (van egy rövid átmeneti zóna, ahol mindkét izom jelen van). A nyelőcső ritmikus összehúzódásai, vagyis perisztaltikus mozgásai továbbítják a táplálékot a gyomor felé. Jó tudni, hogy a folyékony és pépes táplálék a gravitáció hatására jut le a nyelőcső alsó szakaszába. A nyelőcső gyomorba való szájadzásának helyét gyomorszájnak (cardia) nevezzük, mely egy erőteljesebb izomgyűrű. Evésszünetben ez csaknem zárt állapotban van. Nyeléskor az izomgyűrű ellazul, ezáltal a nyelőcsőtartalom a gyomorba továbbítódik. A gyomorba jutott táplálék esetén az izomgyűrűben megemelkedik a nyomás, ezáltal megakadályozza a gyomortartalom visszajutását a nyelőcsőbe.
