A depresszió kezelése gyógyszerrel és pszichoterápiával történik. A terápia célja a tünetmentesség elérése, mely jelenti a depresszió hangulati és testi tüneteinek, panaszainak megszüntetését is. A beteg állapotának folyamatos javulása fontos jele annak, hogy jó úton halad a tünetmentesség felé. De ha a javulás megáll, és bizonyos tünetek megmaradnak, az rontja a depressziós beteg hosszú távú kilátásait.
Milyen problémákat okozhatnak ezek a visszamaradó tünetek?
- nagyobb eséllyel esik vissza a depresszióba a beteg;
- több depressziós epizódot élhet át élete folyamán;
- rövidül a depressziós epizódok között eltelt idő;
- romlik a beteg életminősége és munkavégző képessége;
- fokozódik az öngyilkosság veszélye;
- nehezebben kezelhető depressziós epizódok jelentkeznek.
(Forrás: Paykel et al. Residual symptoms after partial remission:an important outcome in depression 1995; Garcia-Cebrian et al. The association of depression and painful physical symptoms 2006)
Milyen esetben alakulhatnak ki a maradványtünetek depressziós betegeknél?
- nem kezelt esetben;
- nem megfelelően kezelt esetben;
- súlyos depressziónál;
- többszörösen visszatérő depressziónál;
- amennyiben a depresszió más pszichiátriai betegségekkel együtt lép fel.
A depresszió kezelése akkor lehet eredményes, ha a betegséget felismerték, és a terápia valamennyi tünet egyidejű gyógyítását célozza meg. Ennek feltétele az orvos és beteg együttműködése, a beteg valamennyi tünetének feltárása és változásának követése a terápia folyamán. A kezelést a beteg kórelőzményének és jelen állapotának megfelelően választja meg az orvos.
Fontos a beteg tájékoztatása is. A terápia akkor sikeres, ha a depresszió tünetei megszűnnek, és a gyógyult beteg visszanyeri a depresszió előtti aktivitását.
