Az idegtudomány szempontjából az étel jutalomnak számít. Vagyis ahhoz, hogy túléljünk, bizonyos tevékenységek az agyunk számára különösen élvezetesként lettek megalkotva, hogy örömmel ismételjük meg ezeket. Ezek közé tartozik például az evés, a másokról való gondoskodás vagy éppen a szex. Ennek következményeként ha valami élvezetes dolgot csinálunk, aktiválódik a szervezet örömközpontja, és dopamin szabadul fel. Az édes ételeket ráadásul evolúciós okokból részesítjük előnyben a kesernyés vagy savanyú ízűekkel szemben, ugyanis az édes ételekben több szénhidrát van, ezért táplálóbbak és biztonságosan elfogyaszthatóak (nem mérgezőek, kellően érettek).
Ráadásul napjainkban egyre nehezebb kiszűrni azokat az élelmiszereket, melyek nem tartalmaznak hozzáadott cukrokat. Így sokan akkor is "függővé" válnak, ha egyébként nem esznek sok édességet. A cukor rendszeres fogyasztása emellett meg is változtatja az agyunkat: egyre több és több cukorra van szükségünk ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű dopamin szabaduljon fel a szervezetünkben és kellemesebben érezzük magunkat.
A függőséggel összefüggéseben az elvonás is legalább annyi problémát okozhat: a cukor hiánya letargiát, szorongást, idegességet okozhat, a cukormegvonás miatt sokkal több szénhidrátot fogyasztunk. Ráadásul a cukor utáni vágyakozás sem szűnik meg egyhamar.
Akár csokiszeletről van szó, akár süteményekről, a cukros ételeket nem könnyű elhagyni
Állatkísérletek során bizonyították, hogy azok a patkányok, akiktől megvonták a cukrot, meglehetősen passzívan viselkedtek: ha vízbe tették őket, csak lebegtek, ahelyett, hogy kapálóztak vagy menekülni próbáltak volna. Egy másik kísérletben pedig úgy találták, hogy a cukormegvonás miatt a patkányok sokkal agresszívabbak és impulzívabbak lettek.
A cukorfüggőség tehát meglehetősen valóságos, és ha valaki meg szeretne ettől szabadulni, akkor számos kellemetlen mellékhatásra kell felkészülnie, a kézremegéstől és fejfájástól az alvászavarokig és ingerlékenységig. Azt azonban sajnos nem lehet előre megjósolni, mennyi ideig fog ez tartani vagy pontosan milyen hatások érnek majd minket. Ez ugyanis egyénenként eltérő lehet.
