A gyerekkorban átélt bántalmazás, elhanyagolás vagy családi problémák nyomai nem feltétlenül tűnnek el a felnőtté válással. Egy friss hazai kutatás azt vizsgálta, hogyan függhetnek össze az ártalmas gyermekkori élmények, traumák a későbbi lelki problémákkal, és milyen szerepet játszhatnak ebben a támogató, biztonságot adó kapcsolatok. Az eredmények arra is utalnak, hogy egyes családi nehézségek több generáción keresztül is megjelenhetnek.
A gyermekkori traumák hatása
Az Európai Prevenciós és Terápiás Medicina Alapítvány, a Májbetegekért Alapítvány és az Egyesület a Gyermekek Egészséges LelkiVilágáért által szervezett 5. ACE (Adverse Childhood Experiences, ártalmas gyermekkori élmények) konferencián mutatták be a gyermekkori tapasztalatok felnőttkori és generációkon átívelő összefüggéseit vizsgáló hazai kutatás legfrissebb eredményeit. Az előzetes adatok szerint
több negatív gyermekkori élmény mellett gyakoribb volt az önsértés, az öngyilkossági kísérlet és a szerhasználat, míg több pozitív élmény mellett ezek ritkábban fordultak elő.
A vizsgálat arra is rámutatott, hogy a bántalmazás és a szenvedélybetegséggel terhelt családi környezet mintázatai több generációban is megjelenhetnek: a nagyszülők, a szülők és a válaszadók kedvezőtlen gyermekkori tapasztalatai között is összefüggéseket találtak.
Az Európai Prevenciós és Terápiás Medicina Alapítvány kutatássorozatának a legújabb szakaszában 1033 felnőtt válaszai alapján vizsgálták a gyermekkori élmények, a későbbi lelki egészség és a generációkon átívelő családi tapasztalatok összefüggéseit. A kutatók a válaszadóknál az ártalmas és a jótékony gyermekkori élményeket is vizsgálták.
Ártalmas gyermekkori élmény
- a fizikai és érzelmi bántalmazás,
- az elhanyagolás, valamint
- az olyan családi környezet, amelyben szenvedélybetegség, mentális betegség vagy erőszak van jelen. Ezek a tapasztalatok összefügghetnek a későbbi lelki nehézségekkel, az egészségkárosító szokásokkal és a kapcsolatok alakulásával.
Jótékony gyermekkori élmény
- Egy biztonságot nyújtó gondviselő jelenléte,
- egy támogató pedagógus,
- egy jó baráti kapcsolat,
- a közösséghez tartozás érzése vagy
- a kiszámítható családi környezet. Közös bennük, hogy a gyermek azt élheti meg: fontos, szerethető, és nehéz helyzetben is számíthat valakire.
Amikor egy felnőtt szenvedélybetegségével vagy lelki problémáival találkozunk, fontos megértenünk azt is, milyen gyermekkori tapasztalatokat hordoz magával. Ez segíthet abban, hogy a tünetek mellett az embert és az életútját is lássuk. A megelőzésben pedig a bántalmazás és az elhanyagolás visszaszorításán kívül arra is figyelnünk kell, hogy a gyermekek biztonságot, elfogadást és támogatást kapjanak
– hangsúlyozza dr. Makara Mihály, a kutatás vezetője.
Így hatnak a rossz és a jó élmények a felnőttkorra
Az eredmények következetes mintázatot mutattak: az ártalmas élmények számának növekedésével emelkedett az öngyilkossági gondolatokról, öngyilkossági kísérletekről, kábítószerhasználat és önsértésről beszámolók aránya. A pozitív élményeknél az ártalmas tapasztalatokkal ellentétes mintázat rajzolódott ki: a magasabb pontszámot elérők között ritkábbak voltak az öngyilkossági gondolatok, az öngyilkossági kísérletek, az önsértés és a szerhasználat.
A szakemberek szerint a megelőzésnek ezért a biztonságos kapcsolatok és a támogató közösségek erősítésére is ki kell terjednie. A család mellett a pedagógusok, a barátok és más megbízható felnőttek is fontos szerepet tölthetnek be abban, hogy egy gyermek elfogadást és segítséget tapasztaljon.
A kutatás egyik központi kérdése az volt, hogy milyen kapcsolat mutatható ki a nagyszülők, a szülők és a válaszadók gyermekkori tapasztalatai között. Az előzetes eredmények több területen is generációkon átívelő összefüggéseket jeleztek, mint például a problémás szerhasználattal vagy mentális betegséggel érintett személlyel való együttélés, valamint a fizikai és érzelmi bántalmazás. A nagyszülők hasonló gyermekkori tapasztalata az apa vagy anya érintettségével és a válaszadó saját gyermekkori élményével is összefüggött. A családi nehézségek mintázata tehát egyes esetekben három generáció tapasztalataiban is kirajzolódott.
Az eredmények azt jelzik, hogy bizonyos ártalmas gyermekkori tapasztalatokat érdemes a család több generációjának történetében is megvizsgálni. Ez azonban nem jelent elkerülhetetlen sorsot: az összefüggésekből nem következik, hogy aki bántalmazást vagy más nehézséget élt át, azt szükségszerűen továbbadja a gyermekének. A mintázatok felismerése abban segíthet, hogy az érintett családok időben támogatást kapjanak
– húzza alá dr. Matuszka Balázs egészségpszichológiai szakpszichológus
A kutatásban feltárt kapcsolatok önmagukban nem bizonyítják az átadás módját vagy okát. A generációkon átívelő összefüggés nem azonos a genetikai öröklődéssel: a családi kapcsolatok, a viselkedési minták és a közös életkörülmények szerepének megértéséhez további elemzések szükségesek.
