Lassan két évtizede már, hogy egy brit pszichológus, dr. Cliff Arnall megalkotta az azóta hírhedtté vált egyenletét, amellyel kiszámolta, hogy az év legszomorúbb napja minden évben január harmadik hétfőjére, azaz idén például január 16-ára esik. Habár – mint azt megírtuk – később számos szakértő puszta áltudománynak minősítette Arnall „felfedezését”, kritikus észrevételeikkel alapjaiban megkérdőjelezve az egyenlet létjogosultságát, annak legfőbb üzenete mégis töretlenül terjed mind a szájhagyomány útján, mind például az online térben. Annak ellenére tehát, hogy tudományos bizonyítékok ezt nem támasztják alá, sokan úgy indulnak neki január harmadik hetének, hogy a legrosszabbra számítanak. Azt pedig maga Arnall is elismerte egy 2010-es interjúban, hogy az általa útjára indított mítosz önbeteljesítő jóslattá válhat, így akik hisznek benne, meglehetősen lehangoltak lehetnek ezen a hétfőn.
Dr. Adil Jawad, az ausztráliai Mayo Magánkórház pszichiátere szerint, ha nem is feltétlenül a hónap harmadik hétfőjén, de általában véve januárban az északi féltekén valóban akadnak olyan tényezők, amelyek negatívan befolyásolhatják hangulatunk alakulását. A Psychiatry-UK honlapján megjelent cikkében példaként említi a hideg és csapadékos időjárást, de az ünnepek utáni visszatérés a dolgos hétköznapokba, az esetleges karácsonyi költekezést követő pénzügyi nehézségek, illetve az ilyenkorra már gyakran elbukó újévi fogadalmak is nyomot hagyhatnak lelki állapotunkon. A szakember egyszersmind néhány tanácsot is megfogalmazott, amelyeket megfogadva elkerülhetjük, hogy év eleji lehangoltságunk súlyosbodjon, esetleg depresszióba csapjon át.
Ne legyünk egyszemélyes hadsereg
Ha bármilyen felkavaró hírt kapunk, vagy felzaklat valamilyen történés, arról merjünk beszélni barátainkkal, családtagjainkkal. Időnként többször is beszélnünk kell egy-egy negatív élményről, illetve gyakran a sírás is segíti a feldolgozást. Mindez lelki gyógyulásunk természetes része, és semmiképpen sem szabad szégyellnünk.
A tétlenség nem segít
Igazán jó hangulatjavító önmagában az is, ha kicsit kiszabadulunk a négy fal közül. Menjünk edzeni, vagy már az is sokat számít, ha csupán sétálunk egyet a szabadban. Ennek hatására jobban érezzük majd magunkat a bőrünkben, éjszakánként pedig pihentetőbben tudunk aludni. Hasonlóan nagyon hatásosak lehetnek a ház körüli teendők, illetve bármilyen aktív tevékenység, amely a normál rutinunk részét képezi.
Ügyeljünk az étkezésre
Vannak, akiknek a lehangoltság, valamint a depresszió az étvágyukra is rányomja bélyegét. Az érintettek ilyenkor nem kívánnak semmilyen ételt. A szakember szerint viszont ebben az esetben is fontos, hogy igyekezzünk tudatosan odafigyelni a rendszeres étkezésre. Ha ugyanis nem látjuk el szervezetünket a számára szükséges tápanyagokkal, vitaminokkal, úgy azok hiánya visszaüthet, súlyosbítva a rosszkedvet, depressziót. A friss gyümölcsök és zöldségek különösen értékesek ebből a szempontból.
Az alkohol hamis menedék
Időről időre előfordulhat, hogy szomorúságunkat enyhítendő, engedünk az alkoholos italok csábításának. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy bármennyire is felvidulunk tőle átmenetileg, az alkohol hosszú távon nem segít, sőt, csak még inkább a mélybe taszítja hangulatunkat. Az ivás nem megoldás semmilyen problémára, illetve nem helyettesíti a valódi segítséget. Nem mellesleg mentális jóllétünk mellett fizikai egészségünkre nézve is káros.
Pihenjük ki magunkat
A megfelelő minőségű és mennyiségű alvás is nélkülözhetetlen jó hangulatunk megőrzéséhez. Azon sem szabad azonban túlzottan sokat aggódni, ha éjszaka nem jön azonnal álom a szemünkre. Ahelyett, hogy zaklatottan forgolódnánk, inkább keressünk valamilyen pihentető elfoglaltságot. Olvassunk egy keveset az ágyban fekve, vagy hallgassunk zenét. Ha testünk nyugalomban marad, illetve elménket is lefoglaljuk valamivel, úgy az elalvás miatti szorongásunk is enyhülni fog, és végül könnyebben álomba merülünk majd.
Keressük meg az okokat
Amennyiben meg tudjuk fogalmazni, hogy milyen tényezők állnak lehangoltságunk hátterében, akkor írjuk le valahova az ezzel kapcsolatos gondolatainkat, majd igyekezzünk végiggondolni, mi mindent tehetnénk a megoldást érdekében. A felmerülő lehetőségek közül ezután válasszuk ki a legszimpatikusabbat, és igyekezzünk a gyakorlatba is átültetni azt.
Nem szabad feladni a reményt
Bármennyire is magunk alatt vagyunk, próbáljuk emlékeztetni magunkat, hogy nem vagyunk egyedül, hiszen mások is küzdenek rosszkedvvel, vagy akár depresszióval. Talán az adott pillanatban nehéz lehet ezt elhinni, de higgyünk benne, hogy előbb-utóbb jobban leszünk és megtaláljuk a kiutat a nehézségekből. Ne felejtsük el, hogy senki sem lehet mindig boldog, és a negatív érzelmek is emberi létünk természetes részét képezik.
