A társas, szociális készségek - skillek - gyakran fontosabbak az életben a sikeresség szempontjából, mint a tankönyvekből megszerezhető tudás, de sokan azt hiszik, hogy ezek velünk született adottságok, vagyis nem sokat tehetünk fejlesztésükért.
Becsaptak? Reklamálj!
Ez persze nem így van: társas készségeink éppúgy mások megfigyelése, utánzása, vagyis sok-sok gyakorlás során csiszolódnak, mint például idegennyelv-tudásunk. A megtanulandó készséget, például hogy hogyan reklamáljunk, ha becsaptak, hogyan érveljünk egy vitában, először alaposan megfigyeljük másoknál, akik nagyon jók ebben. Utána pedig amolyan szerepjátékként addig gyakoroljuk, ismételjük, amíg nekünk is jól, de legalább elfogadhatóan megy. És persze a megszerzett társas készségeinket ne hagyjuk porosodni, használjuk őket minél többet: ilyenkor tovább finomodnak.
Ez persze csak a vázlat, az ördög és a nehézség itt is a részletekben rejtőzik. Valószínűleg az olvasók egy része máris felkapta a fejét a "szerepjáték" olvastán: ő nem akar szerepet játszani, nem akar másnak látszani, mint ami.
A szerepjáték mint önsegítő pszichológiai módszer egyáltalán nincs ellentmondásban az őszinteséggel, a nyíltszívűséggel vagy a becsületességgel, ez pusztán technika, ami segít, hogy bizonyos helyzetekben, amelyekkel eddig nem bántunk elég ügyesen, a jövőben hatékonyabban viselkedjünk.
Vegyük fel videóra
Természetesen mindig rajtunk áll, milyen magatartásformákat, társas technikákat, skilleket akarunk megtanulni, és melyeket nem. A szerepjáték magát a gyakorlást jelenti. Miként a színészek, kielemezzük, kicsiszoljuk a mozgásunkat, hanghordozásunkat, metakommunikációnkat. Sokat segíthet egy partner, egy jó barát, aki akár a rendező, őszintén rávilágít az éppen gyakorolt skillünk fogyatékosságaira. Ő részt is vehet a szerepjátékban, végszavazhat nekünk, vagy megegyezhetünk úgy is, hogy pusztán figyeli a mi produkciónkat. Jó szolgálatot tesz, ha videóra vesszük a próbákat, és elemezzük a látottakat, miként a sportolók a lejátszott meccseket.
Akiben erős ellenállás van egy másik személy, segítő bevonásával szemben, az kezdetben végezze egyedül a szerepjátékot, de feltétlenül készítsen felvételt produkcióiról. Ezzel oldja a saját zavarát, később pedig esetleg mégiscsak megkéri egy jó ismerősét, barátját, hogy legyen a "rendezője".
Mit tanulhatunk a celebektől?
Az elérendő célt általában ismerjük: szeretnénk a mostaninál jobb benyomást kelteni másokban, csak éppen nem tudjuk, hogyan kezdjünk hozzá. Első lépésként nagyon figyelmesen és elfogulatlanul tanulmányozzuk olyan emberek viselkedését, akiknek mindez jól megy. Fontos az elfogulatlanság, ugyanis a saját szorongásunk, kisebbrendűségi érzésünk ellensúlyozására gyakran megjelenik bennünk az irigység, a "savanyú a szőlő" érzése, és már nem is azt látjuk, ami a szemünk előtt van. A sokszor persze nem alaptalanul cikizett TV-személyiségektől, hírességektől, üzletileg vagy művészileg sikeres emberektől sok mindent el lehet lesni, meg lehet tanulni. Megfigyelhetjük például, hogyan kerülik ki a kényes kérdéseket anélkül, hogy nyílt konfliktusokat vállalnának, hogyan tartják kézben a beszélgetés fonalát, miként érik el, hogy ami nekik fontos, az mindenképpen elhangozzék. Ilyen módszereknek a hétköznapi életben is hasznát vesszük, függetlenül attól, hogy sosem lesz belőlünk celeb - s talán nem is igazán vágyunk erre.
Fontos a pontos rendezés
Amikor egy konkrét helyzetre készülünk a szerepjáték-technikával, a lehető legpontosabban rendezzük meg a jelenetet. Vegyük fel azt a ruhát, amit "élesben" fogunk viselni, ha pedig telefonbeszélgetésről van szó, fogjuk kezünkbe a kagylót és úgy gyakoroljuk, próbálgassuk a szöveget - hangosan, sokszor. Egészen más ugyanis arra gondolni, hogy majd ezt meg ezt fogom neki mondani, és más ki is mondani ugyanezt, még ha egyelőre csak a tükör előtt is. A kimondott szónak hatalma van - ha valamit nem vagyunk képesek a lakásunk falai között kimondani, azt egészen biztosan nem merjük majd szavakba foglalni a konkrét helyzetben sem. Kezdjük egyszerűbb, veszélytelenebb helyzetekkel. Ha arra készülünk, hogy fizetésemelést kérünk, először úgy gyakoroljunk a segítőnkkel vagy egyedül, hogy a főnököt megértő, humánus embernek képzeljük. Később, amikor ez már jól megy, jöhet a mogorva főnök változat.
Mélyülő önismeret
Ha felvételt készítünk a szerepjátékainkról, vagy segítővel dolgozunk - legjobb ha mindkettő egyszerre teljesül - fontos, hogy őszintén nézzünk szembe az "alakítás" gyengéivel. A konkrét javítanivalókról legjobb listát készíteni: pl. kevés volt a szemkontaktus, nem mosolyogtál, nyelvtani hibát vétettél, felesleges dolgokat hoztál szóba, és így tovább.
A számunkra problematikus hétköznapi helyzetet akár 5-10-szer is próbáljuk végig egészen addig, amíg a "sztori" már nem okoz nehézséget, és érzékeljük az apró részleteket is. A társas készségek ily módon való fejlesztése a praktikus haszon mellett önismeretünk mélyülésével jár. Olyan dolgokat tudunk meg magunkról, amiket nem is sejtettünk.
