„A serdülő csimpánzok bizonyos értelemben ugyanazzal a pszichológiai viharral néznek szembe, mint az embertinik. Kutatásunk kimutatta, hogy a serdülő emberek pszichológiájának egyes vetületei legközelebbi főemlős rokonainknál is megfigyelhetők” – idézi az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) közleménye Alexandra Rosati pszichológus-antropológus kutatót, a Michigani Egyetem docensét. Rosati és munkatársai egy régóta fennálló tudományos kérdésre keresték a választ. Miért hajlamosak a serdülők a kockázatvállaló viselkedésre? Vajon környezeti vagy biológiai tényezők vezérlik-e inkább a jelenséget?
A csimpánzok 50 évet is élhetnek, kamaszkoruk pedig 8 és 15 éves koruk között zajlik le. Hasonlóan az emberhez, a csimpánzok is gyors hormonszintváltozásokon mennek keresztül ebben az életszakaszban, miközben elkezdenek párt keresni, agresszívabbá válni, illetve versengeni a szociális státuszukért. A kutatócsoport két kísérletet folytatott le 40 vadon élő csimpánzzal egy, a Kongói Köztársaságban található menedékhelyen. Az állatok önkéntesen vehettek részt a játékokban, amelyek során élelemmel jutalmazták őket.
Jobb-e egy mogyoró, mint egy szelet uborka?
Az első teszt során a csimpánzok két doboz közül választhattak egy afféle hazárdjáték keretében. Az egyik dobozban biztosan mogyoró lapult, amelyet általában kedvelnek a csimpánzok. A másikban viszont vagy egy kevésbé kedvelt táplálék – egy szelet uborka –, vagy egy imádott élelem, jelen esetben egy szelet banán rejlett. A kísérletbe bevont állatok tehát választhattak, hogy biztosra mennek, és ezáltal mogyoróhoz jutnak, vagy vállalják a kockázatot, hogy akár uborkát is találhatnak a másik dobozban, miközben banánban reménykednek.
A kísérlet során a kutatók egyaránt feljegyezték az állatok érzelmi reakcióit és hangjelzéseit, továbbá nyálmintát is vettek, hogy abból határozzanak meg hormonszinteket. Végül több kör játék után kirajzolódott, hogy míg a serdülő csimpánzok számottevően gyakrabban döntöttek a kockázatosabb választás mellett, addig ugyanolyan negatív érzelmeket éltek át, ha mégis uborka jutott nekik, mint a felnőtt társaik.
Kis jutalom most, vagy nagy jutalom később?
A második kísérlet a híres mályvacukorteszt elvét követte, amelyet elsőként a Stanford Egyetemen folytattak le gyerekekkel az 1970-es években, és amely a késleltetett kielégülés jelenségét vizsgálja. Egészen pontosan a csimpánzok választhattak, hogy vagy azonnal kapnak egy szelet banánt, vagy várnak egy percet türelmesen, hogy akkor már három szeletet kapjanak. A kísérletben a serdülő és a felnőtt csimpánzok is hasonló arányban bizonyultak kitartónak, és döntöttek a késletetett, de nagyobb jutalom mellett. Ezzel szemben a tinédzser emberek általában hajlamosak megfontolatlanabbul cselekedni hasonló helyzetben, mint a felnőttek, és inkább az azonnali, de kisebb jutalmat kérik.
„Korábbi kutatásokból arra lehet következtetni, hogy a csimpánzok viszonylag türelmesek, összehasonlítva más állatokkal. Tanulmány kimutatta, hogy a kielégülés késleltetése iránti képességük már egészen fiatal életkorban is érett, ellentétben az emberekével” – fogalmazott Rosati. Hozzátette, ezzel együtt a serdülő csimpánzok sem örültek a várakozásnak az extra banánszeletekért, olyannyira, hogy többször is lett úrrá rajtuk a düh az egyperces szünetek alatt, mint a felnőtt egyedeken. Mindent egybevetve Rosati szerint az eredmények azt mutatják, hogy a kockázatvállaló viselkedés mind a serdülő csimpánzoknál, mind a serdülő embereknél mély biológiai gyökerekkel bír, az impulzivitás, meggondolatlan cselekvés viszont specifikus lehet a tinédzser emberekre. A tanulmány az Experimental Psychology: General című folyóiratban jelent meg.
A legfrissebb tartalmainkért kövessen minket a Google Hírekben, Facebookon, Instagramon, Viberen vagy YouTube-on!
