A jelek azonban arra mutatnak, hogy van az a pont, amikor nem mi kezeljük a közösségi mediát, hanem az kezel minket. Annak felismerésében, hogy ez mikor következik be, Alex Soojung-Kim Pang technológiai szakértő és a The Distraction Addiction című könyv szerzője segít, aki öt pontra mutatott rá a health.com olvasóinak. Ha ezeket tapasztaljuk, inkább dobjuk el telefont és kezdjünk el magunkra figyelni.
... Csak az instára?
A porszívózást is megosztjuk?
Mindenkinek van legalább egy olyan barátja, aki életének minden egyes apró részletét megosztja a közösségi médián. Az is előfordulhat, hogy ez a kényszeresen posztoló személy éppen mi vagyunk. "Ha folyamatosan arról tweetelünk, hogy mit csinálunk éppen vagy a gondolatainkat folyamatosan megosztjuk a világgal, mert azt érezzük, hogy meg kell osztanunk, az annak a jele, hogy a közösségi média eluralkodott felettünk", mondja Pang. "Egy napban csak 24 óra van és minél többet osztunk meg ebből barátainkkal, annál kevesebb időnk van saját magunkra és arra, hogy figyelni tudjuk környezetünkre, barátainkra, magunkra."
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Ha túl sokat tud barátairól, akkor valószínűleg beszippantotta a közösségi média
Túl sokat tudunk barátainkról?
"Jelzésértékű, ha kényszeresen figyeljük közösségimédia-barátaink státuszait" - mondja Pang. Magyarul: volt már olyan, hogy egy házibuliban összefutottunk valakivel, beszéltünk vele két mondatot, bejelöltük Facebookon és nemcsak befektetési terveit ismerjük, hanem már a felesége összes fotóját is átvizsgáltuk? Ha volt, akkor tegyük a kezünket a szívünkre: sok időt töltünk online és nem biztos, hogy a leghasznosabb módon.
"A közösségi média iróniája abban rejlik, hogy ugyan remek lehetőséget ad arra, hogy barátaink életének részleteit jobban megismerjük, el is veszhetünk benne - állítja a szakértő.
Úgy érezzük, nem vagyunk annyira jók, mint barátaink?
Minél több időt azzal, hogy hírfolyamunkat nézzük, annál több jó és sokszor irigységet kiváltó hírt kapunk barátainktól. Házasságok, eljegyzések, kitüntetések, vakációk, mindez rengeteg fotóval együtt: ezen posztok miatt fogjuk magunkat féltékenynek és értéktelennek érezni. Még akkor is, ha nem valljuk be magunknak.
Korábban már kimutatták, hogy a nők minél több időt töltenek közösségi médiával, annál rosszabb véleményük lesz testükről. Mindemellett: minél több időt töltünk el a közösségi médiában nemünktől függetlenül, annál nagyobb az esélye, hogy sérülnek barátságaink és kapcsolataink. "Amikor saját életünket azért nem tudjuk élni, mert barátaink életével akarunk lépést tartani, akkor tudhatjuk, hogy ideje váltani" - mondja Pang.
Idegesek vagyunk, amikor nem férünk hozzá telefonunkhoz?
Facebookozunk a piros lámpánál, vagy miközben barátainkkal beszélgetünk az ebédlőasztalnál? Vagy ráfrissítünk a Twitterre ébredés közben? Netán lefekvés után? Pang úgy véli, minél több időt töltünk a közösségi médiával, annál kevesebb dologról tudunk beszélgetni, ami érdekes és másoknak is érdekes vagy hasznos lehet.
Elvégre is hány beszélgetést vagy történést hagytunk ki, mert túlságosan el voltunk tűnve a telefonunkban? Minél többet lájkolunk, annál kevésbé marad szimpatikus a saját húsvilágunk, magyarázza Pang.
Hogyan lépjünk vissza?
Ha nem akarjuk első lépésben azonnal otthagyni a közösségi mediát, különítsünk el rá némi időt, napi rendszerességgel. Ebédszünet közben? Vagy vacsora után? Mindegy, csak legyen rendszeres és ne térjünk el tőle. Ha posztolunk, próbáljunk meg nem hirtelenül, meggondolatlanul kidobálni minden felgyülemlett frusztrációt vagy ételfotót a Facebookra.
Ha úgy gondoljuk, hogy ennél jobban is vissza tudjuk fogni magunkat, akkor jöhet a megvonás: tűnjünk el egy hétig, töröljük az appokat a telefonunkról. Nézzük meg, mi történik egy hét múlva, hogyan érezzük magunkat, mivel kezdtünk el foglalkozni a megvonás egy hetében... valószínű, meg fogunk lepődni.
Legjobban: