Ha testünk kültakaróján valamiféle külső, mechanikus hatásra folytonossági hiány lép fel, sebről beszélünk. Ezek azonban különbözhetnek egymástól attól függően, hogy pontosan hol helyezkednek el, milyen alakúak, mennyire mélyek, illetve mitől keletkeztek. Általában maximum 6 hét alatt begyógyulnak, ehhez azonban elengedhetetlen, hogy jól kezeljük őket, egyben megelőzzük, hogy elfertőződjenek. A sebkezelés fontos része a kötés, amelyet rendszeresen cserélni kell.
A sebgyógyulás
Könnyebb a helyzetünk, ha steril körülmények között vágott és összevarrt műtéti sebről van szó, hiszen az orvosok ilyenkor azonnal elvégzik a fertőtlenítést is. Ha horzsolt, vágott , szúrt, repesztett, szakított, zúzott vagy lőtt sebről van szó, erre később kerül sor, így jobban oda kell figyelni arra, hogy megfelelően gyógyul-e. Ha megsérül a bőrünk és az alatta található szövetek, szervezetünk azonnal beindítja öngyógyító folyamatait. A vérzés általában a véralvadás segítségével eláll, utána kezdődik a sebtisztulás folyamata, amikor az elhalt szöveteket és a szennyeződéseket löki ki magából a test.
Ezután következik az új szövet felépítése, majd a sebzáródás fázisa, amely a hámosodással ér véget. A sebet mindenképpen ajánlatos befedni, ezért ne higgyünk nagyanyáink jó tanácsának, miszerint hagyni kell levegőzni. A kötéssel ugyanis megelőzzük, hogy a külvilágból kórokozók kerüljenek bele, vagy hogy felszakadjon. Ráadásul meggátoljuk, hogy kiszáradjanak a sejtek, hiszen nedves közegben sokkal gyorsabban regenerálódik a bőr.
A kötéseket rendszeresen, legfeljebb kétnaponta ki kell cserélni. Ez még akkor is szükséges, ha otthon, tiszta körülmények között gyógyulunk. Rendkívül fontos a sterilitás, ezért a művelet előtt mindenképpen alaposan kezet kell mosni. A biztonság érdekében használhatunk gumikesztyűt is, hogy bőrünk felszínéről semmilyen kórokozó ne juthasson a sebbe. Az enyhe viszketés a sebgyógyulás jele, de mindenképpen álljunk ellen a kísértésnek, hogy megvakarjuk vagy más módon puszta kézzel belenyúljunk. Sőt, a varratok, kapcsok és a var eltávolítása sem javasolt, mert ezek védik a sebet, segítik a gyógyulás folyamatát. Ha végeztünk a kötözéssel, figyeljünk oda arra, hogy a sebet nem szabad elszorítani, azaz kerüljük a szűk ruhákat vagy azokat a ruhadarabokat, amelyek dörzsölhetik, irritálhatják.
Kötéscsere lépésről lépésre
Mielőtt lebontjuk a régi kötést, készítsünk elő minden szükséges eszközt úgy, hogy kézre essenek. Mivel a régi kötés valószínűleg elszennyeződött, készítsünk ki egy műanyag zacskót is, hogy abban dobhassuk majd a hulladéktárolóba. Ha a seb még váladékozik, terítsünk tiszta törülközőt az érintett testrész alá. Ezt ugyanis utána könnyen fertőtleníthetjük, illetve kimoshatjuk. Tökéletesen megfelel a célra az egyszer használatos pelenkázó alátét is, amelyet utána rögtön el lehet dobni.
Távolítsuk el a kötésrögzítőt vagy a ragasztót. Ha a ragasztó nehezen válna le, húzzunk végig óvatosan nedves papír zsebkendőt vagy tiszta nedves rongyot a felületén, így könnyebben elengedi majd a sebkörnyéki bőrt. Vegyük le a kötszert, mull-lapokat a seb felszínéről úgy, hogy lehetőleg ne sértsük fel a friss varas réteget. Előfordulhat, hogy a kötözőanyag beleragad a sebbe. Megpróbálhatjuk langyos vízzel fellazítani, ám áztatni meglehetősen veszélyes, hiszen az növeli a fertőzés kockázatát. Ha nehezen boldogulunk vele, patikában is kapható fiziológiás sóoldattal érdemes megnedvesíteni, hogy ne kelljen feltépni. A használt kötszert tegyük bele a nejlonzacskóba, majd zárjuk le azt.
Ekkor érdemes megfigyelni a sebet, hogy nem keletkezett-e rajta gyulladás. Amennyiben valamiféle kóros jelet, például bőrpírt vagy duzzanatot tapasztalunk, azt mindenképpen meg kell mutatnunk orvosnak . Tisztítsuk meg a seb környékét. Erre speciális anyagokat ajánlanak a szakemberek: tökéletesen megfelel a már említett fiziológiás sóoldat vagy a gyógyszertári alkohol, illetve jódoldat, de könnyen beszerezhetőek olyan készítmények is, mint például a sebmosó oldat, sebtisztító spray vagy sebgél.
A sebbe ne nyúljunk bele! Ez nemcsak a fertőzésveszély miatt fontos, hanem azért is, hogy ne roncsoljuk a gyógyulás során keletkezett friss szöveteket. Az új, steril kötszereket, mull-lapokat helyezzük úgy a sebre, hogy a sebkörnyéki bőrt is befedje, majd rögzítsük pólyával, illetve ragasztóval.
