A hat hónapos csecsemők felismerik, ha a felnőttek utánozzák őket, sőt, másokhoz képest barátságosabbnak is látják az "imitátorukat" - derült ki a svédországi Lund Egyetem kutatásából, amelyet a PLOS One tudományos szaklapban publikáltak. A kicsik hosszabban néztek és tovább mosolyogtak arra a felnőttre, aki utánozta őket, szívesebben közelítettek hozzá, és jobban részt vettek a közös játékokban is.
Az édesanyák is meglepődtek
A vizsgálat során - amelyről a medicalxpress.com írt - a szakértők az otthonukban találkoztak a kisbabákkal, és többféle módon foglalkoztak velük:
- mindent leutánoztak, amit a csecsemők csináltak, mintha tükörbe néztek volna,
- csak a kisbabák cselekedeteit imitálták, miközben az arcuk mozdulatlan maradt,
- a kicsik tetteinek megfelelően reagáltak (ezt egyébként függő reagálásnak hívják, a szülő is ezt a módszert alkalmazza a mindennapok során).
A kutatók végül arra az eredményre jutottak, hogy az első módszer vált be a legjobban, vagyis az, amikor a felnőttek mintegy tükörképként leutánozták a kisbabákat. "Úgy tűnik, az utánzásuk jó módszer arra, hogy felkeltsük az érdeklődésüket és kapcsolatot teremtsünk velük. Az édesanyák nagyon meg voltak lepődve, amikor azt tapasztalták, hogy a gyerekük milyen jól eljátszik egy idegennel" - nyilatkozta a tanulmány vezető szerzője, a Lund Egyetem kutatója, Gabriela-Alina Sauciuc.
A szakemberek úgy jöttek rá, hogy a kisbabák tisztában vannak azzal, másolja őket a felnőtt, hogy tesztelték az utánzás közbeni viselkedésüket. Ha például a csecsemő rácsapott az asztalra, a felnőtt pedig ugyanezt csinálta, akkor a kicsi ezután többször újra rácsapott az asztalra, miközben figyelte, mit csinál a felnőtt. Úgy tűnt, a kisbabák akkor is felismerték, hogy kopírozzák őket, ha az utánzó semmilyen érzelmet nem mutatott közben, és tovább folytatták a felnőttek tesztelését. Sauciuc ezt nagyon érdekes tapasztalásként emlegette: elmondása szerint az, hogy valaki aktívan teszteli az utánzóját, arra utal, hogy az utánzott kapcsolatot, összhangot sejt a saját viselkedése és a másiké között.
Még sok a kérdőjel
A tudósok egyébként már régóta kutatják, hogy a gyakori utánzások hatására a csecsemők tanulhatnak-e a kulturális normákról és interakciós szokásokról, vagy ezek a közös tevékenységek közös érzelmekkel, szándékkal párosulnak-e inkább. Egyelőre azonban hiányoznak azok az empirikus, azaz tapasztalati úton igazolható bizonyítékok, amelyek alátámasztanák a fent említett teóriák valamelyikét.
"Fontos lépés volt azt igazolni, hogy a csecsemő felismeri az utánzást és ez pozitívan hat a baba és a felnőtt közötti interakcióra, nagy lépést tettünk előre. Azt azonban még mindig nem tudjuk, hogy az imitáció ezen hatása pontosan mikor kezdődik, és hogy felismerése milyen szerepet játszik a babák számára" - összegezte Sauciuc.
