A kutatás alapját képező felmérésből kiderül: az emberek 86 százaléka aggódó típusnak tartja magát, a nap huszonnégy órájából 1 óra 50 percet feszengéssel és aggódással töltünk, ez egy héten 12 óra 53 percet jelent, a felnőttkor 64 évéből pedig 4 évet és 11 hónapot – írja a Daily Mail .
A borús gondolatok elsősorban a munka körül járnak, a lista elején emellett még a következő okok állnak (sorrendben): pénzügyi problémák, elkésni valahonnan, szeretteink egészségi állapota, saját egészségi állapotunk, párkapcsolati problémáink , lekésni a buszt vagy vonatot, nem ébredni fel az ébresztőóránkra, hogyan nézünk ki, illetve mennyire van biztonságban a családunk.
A 2000 szigetországi lakos megkérdezésével végzett kutatásból az is kiderül, hogy 84 százalékuk rosszabbul is alszik az aggódás miatt. Kétharmaduk aggódik annyira, hogy ez befolyásolta már az egészségi állapotukat, de az állandó aggodalom vezetett veszekedéshez, szakításhoz, illetve kirúgáshoz is.
Míg az emberek egyharmada meg is osztja gondjait másokkal, a megkérdezettek negyede azt állítja: problémáját megtartja magának és nem beszél erről – igaz, 72 százalékuk úgy véli, kevesebbet aggódna dolgok miatt, ha másnak is elmondaná félelmeit . Az emberek mindemellett tudják, hogy nem jó ez így: 80 százalékuk tisztában van azzal, hogy túl sokat aggodalmaskodik, 76 százalék pedig azt is elmondta, minél idősebbek lesznek, a helyzet annál rosszabb.
Az emberek 70 százaléka megpróbálja megnyugtatni magát, amikor aggódik valami miatt: akik nem családjukkal vagy barátjukkal beszélik meg a problémákat, azok általában sportolni kezdenek , séltálni mennek. Rosszabb esetben csak remélik, hogy el tudják felejteni az aggódás kiváltó okát.
A felmérést készítő Rescue Remedy szóvivője szerint “aggasztó azt látni, hogy életünk hány százalékát töltjük el az aggódással és ez mennyire hatással van emberi kapcsolatainkra, illetve mennyire kimerültté és ingerlékennyé tud tenni.” Mindenkinek fontos lenne megtanulni kezelni problémáit és aggodalmait, hogy aggódásmentesen tudjuk tölteni életünk lehető legnagyobb részét.
