Vashiány, súlyosabb esetben vashiányos vérszegénység áll fenn, ha a vörösvértestek száma, a vörösvértestek hemoglobin-tartalma és a vasraktárak telítettségére utaló ferritin fehérje szintje, vagy a hematokrit (vörösvértestek-vérszérum arány) értéke az életkornak és nemnek megfelelő élettani szint alá csökken. Nem mindegy azonban, hogy mi okozta ezeket a változásokat.
A kezdeti labordiagnosztika után a vashiány hatékony kezeléséhez értelemszerűen először a kiváltó okot kell azonosítani és megszüntetni. Vashiányt, később vérszegénységet okozhat egyebek mellett a vérképzés zavara (ilyenkor kevesebb vörösvértest képződik, fokozott a vörösvértestek pusztulása vagy lebontása), akut vagy krónikus vérzés, felszívódási problémák.
Bizonyos esetekben a kiváltó ok kezelésével egy időben megkezdhető a vashiány kezelése, de olyan is van, amikor csak a kiváltó ok megszüntetését követően érdemes elkezdeni a vaspótlást.
A vashiány kezelésének hatástalansága mögött gyakran a nem kellően alapos kivizsgálás áll
A diagnosztizált vashiány megszüntetésének nulladik lépése a részletes anamnézis és az alapos orvosi vizsgálat a vashiány okának felderítése érdekében. Ugyanis a vashiány sohasem önálló betegség, hanem valaminek a tünete.
Vannak olyan kiváltó okok, amelyeket életmódbeli változtatással meg lehet szüntetni, ilyenek például az erős fogyókúra vagy a húsmentes étkezés, amelyeknél a szükségesnél kevesebb vas bevitele okozza a hiánybetegséget. De vashiány alakulhat ki túlsúly esetén is a vashasznosulás csökkenése, vagy vaspótlás nélkül intenzív sportolás mellett is a vasszükséglet fokozódása miatt.
Bizonyos életszakaszokban – gyermek- és serdülőkorban, nők esetében a menstruációs időszakban – alapvetően megemelkedik a vasigény, ilyenkor a terápia eredményessége a megfelelően beállított és kivitelezett vaspótlástól függ.
A nők vasszükséglete a terhesség során folyamatosan növekszik, a nem terhes időszaknak akár háromszorosa is lehet. A várandósok esetében gyakran alakul ki vashiány, amely alacsony születési súlyhoz és koraszüléshez vezethet. Ezért a gyermekvállalás előtti időszakban és a várandósság, továbbá szoptatás ideje alatt vaspótlás javasolt.
A vashiány eredményes kezelése érdekében a felszívódási zavarok diagnosztizálásának és kezelésének mindig meg kell előznie a szájon át történő vaspótlást. Természetesen súlyos vérszegénység esetén ilyenkor is azonnali vénás vaspótlásra van szükség.
1/ A cöliákia, más néven lisztérzékenység olyan autoimmun betegség, amely genetikai alapon, bizonyos kiváltó tényezők hatására alakul ki, és a vékonybél bolyhainak pusztulásával jár. A károsodott bélbolyhok nem tudják ellátni a feladatukat, az étkezéssel elfogyasztott tápanyagok nem szívódnak fel megfelelően, így hiánybetegségek, köztük jellemzően a vas hiánya jelenhet meg. Amíg a bélbolyhok állapota nem rendeződik, addig a szájon át alkalmazott vaspótlás egészen biztos, hogy hatástalan lesz a felszívódás zavara miatt. A cöliákiához hasonlóan a laktózérzékenység (amikor a tejcukorbontó enzim aktivitása csökken a vékonybélben) is felszívódási zavar, így a sikertelen vasterápia oka lehet.
2/ A vas felszívódása szintén gátolt gyulladásos, onkológiai, valamint különböző fertőzéses megbetegedésekben, ezért ilyenkor a vasterápia hatékonysága csökken. Ezért a betegség célzott kezelését követően különösen fontos a megfelelő mértékű vaspótlásról gondoskodni a gyorsabb felépülés érdekében.
A krónikus vagy akut vasvesztéssel járó, bármilyen eredetű vérzés (erős menstruáció, aranyér, gyakori orrvérzés, gyomor-bélrendszeri vérzések), művesekezelés (dialízis), műtétek után egyértelmű a vaspótlás szükségessége, amelynek mértéke és ideje szintén befolyásolhatja a vasterápia eredményességét.
Bár rendszerint egy vérvizsgálat elegendő a diagnózis felállításához, illetve a vérszegénység típusának megállapításához, de mivel a vashiány nem önálló betegség, hanem egy tünet, ezért a sikeres kezelés érdekében a kiváltó ok, a háttérben meghúzódó betegség kiderítése és megfelelő terápiája kulcsfontosságú.
A hiányzó vasat vaspótló tabletták kúraszerű, 3-6 hónapon át tartó szedésével tudjuk pótolni. Feltétlenül ellenőrizzük a készítmény elemivas-tartalmát, mivel a szájon át szedett vasnak mindössze 10-20 százalékát tudja hasznosítani a szervezetünk. Ezért az alacsony vastartalmú vaskészítmények nem valószínű, hogy ki tudják elégíteni a szervezet szükségletét. Ugyanakkor a vastúltöltés elkerülésére is ügyelni kell, ezért mindenképpen be kell tartani a vaspótló gyógyszer szedésének időtartamára, valamint a napi dózisra vonatkozó utasításokat. Emellett fontos a változatos, C-vitaminban gazdag étrend kialakítása, mivel ez hozzájárul a vas hatékony felszívódásához.
