Gábor a negyvenes évei közepén jár, kiegyensúlyozott párkapcsolatban él, szereti a munkáját, és úgy érzi, hogy az élete biztos mederben halad. Egy ideje azonban valami nincs rendben. Egyre gyakrabban jár ki a mosdóba, az éjszakák sem pihentetőek, mert többször fel kell kelnie vizelni. Néha sürgető, hirtelen ingert érez, máskor csak pár csepp jön. Felesége többször szóba hozza: „Lehet, hogy urológushoz kellene menned.” Esetpéldánk innen két szálon folytatódik.
Az első változat: amikor nem hallgatunk a figyelmeztetésre
Gábor vállat von, és inkább
elüti a felesége aggodalmát egy tréfával. „Ez a kor velejárója” – gondolja, és
próbál nem foglalkozni a dologgal. A hónapok múlásával a panaszai fokozódnak:
fájdalmat érez vizeléskor, nehezebben indul a vizelet, és gyakran égető érzés
is társul hozzá. A tüneteket egyre nehezebben tudja titkolni, de szégyelli,
ezért senkinek sem beszél róluk.
Egyre kimerültebb, ingerlékenyebb lesz, a munkahelyén romlik a teljesítménye.
Végül orvoshoz fordul, aki vizsgálatok sorát végzi el. A krónikus nem
bakteriális prosztatagyulladás miatt kiszámíthatatlan kismedencei fájdalmak
kínozzák, amelyek nem igazán múlnak. Emiatt pszichológushoz kerül, majd sorra
járja a különböző szakembereket a különféle szokatlan kezelések miatt. A
korábban aktív, magabiztos férfi elveszíti az életkedvét, a karrierje megtörik,
a párkapcsolata is megfárad.
Mindez azon múlt, hogy nem
kérte időben szakember segítségét.
Második változat: amikor hallgatunk a jó tanácsra
A történet ugyanúgy indul, ám itt Gábor egy nap mégis komolyan veszi felesége tanácsát. Felkeres egy urológust, részletesen elmondja a panaszait, és vizsgálatokon esik át. A diagnózis: prosztatagyulladás. Megkönnyebbül, amikor megtudja, hogy a betegség antibiotikummal kezelhető. Gyógyszert kap, tünetei megszűnnek, és rövid kontrollvizsgálat után az orvos biztosítja: ha újra tapasztalja a tüneteket, jöjjön, és újra megoldjuk. Gábor visszatér a megszokott életéhez, ismét nyugodtan alszik, nappal pedig gondtalanul dolgozik. Megérti, mennyire fontos volt, hogy hallgatott a párjára – ezzel nemcsak a betegséget győzte le, hanem megőrizte testi-lelki egészségét is.
Mit tanulhatunk a két történetből?
A vizeletürítési zavarok – legyen szó gyakori vizelésről, éjszakai felkelésekről, sürgető ingerről vagy vizelési fájdalomról – nem az öregedés természetes velejárói. Ezek mind figyelmeztető jelek lehetnek prosztatabetegségekre, húgyúti fertőzésekre vagy más szervi problémákra. Az időben felkeresett urológus sokszor egyszerű gyógyszeres kezeléssel megszüntetheti a panaszokat. A struccpolitika azonban súlyos következményekhez vezethet: a kezeletlen prosztatagyulladás krónikussá válhat, és állandó kismedencei fájdalomszindróma formájában akár egy életre megnyomoríthatja a beteget. Érdemes tehát hallgatni a segítő szóra és már az első tüneteknél orvoshoz fordulni.
Legjobban: