„Ismét eltelt egy év, olyan gyorsan, hogy szinte fel sem fogtam” – szoktuk mondani az év utolsó hetéhez érve, jellemzően nagy sóhajjal kísérve. Sokakban ugyanis bűntudat ébred, ha nem minden úgy sikerült az adott esztendőben, ahogyan szerették volna. Ez a pillanat újra eljött: már csak néhány nap van hátra 2025-ből. Az egyetlen dolog, amelyen még tudunk változtatni idén, az az, hogy milyen érzésekkel, üzenetekkel engedjük el az elmúlt 12 hónapot. Az általunk megkérdezett szakértők például azt javasolják, hogy a bűntudat helyett inkább a hálát helyezzük a fókuszba.
„Az év lezárása jó alkalom a belső világunkra való ráhangolódásra, valamint az elmúlt évvel kapcsolatos reflektálásra: érdemes végiggondolni, milyen kihívásokon mentünk keresztül, és mi az, amiért hálásak vagyunk. A tudatos lelassulás – például naplózás vagy pár csendes óra – segít rendezni a gondolatokat. Fontos, hogy ne csak az eredményekre – vagy éppen azok hiányára – fókuszáljunk, hanem a megtett útra is. Vegyük számba, miben fejlődtünk, mi mindent tanultunk” – válaszolták megkeresésünkre a Mindwell Pszichológiai Központ pszichológusai.
Hogyan engedjük el, ami már nem szolgál minket?
Ha átgondoltuk, mi mindent "kaptunk" a 2025-ös évtől, elkezdhetünk gondolkodni azon is, hogy ezekből mit viszünk magunkkal, és mi az, amit inkább elengedünk. De vajon honnan tudhatjuk, hogy mi az, ami már nem szolgál minket? „Ha valami tartósan kimerít és frusztrál minket, vagy úgy érezzük, hogy az adott dolog nem segíti a fejlődésünket, azt érdemes elengedni. Ezt felismerhetjük abból, ha rendszeresen rosszul érezzük magunkat egy bizonyos helyzetben vagy valaki társaságában, tehát nem tudunk önazonosan működni. Az elengedés azonban nem mindig látványos szakítás vagy nagy döntés; sokszor inkább fokozatos határhúzásról, vagy a hozzáállásunk megváltoztatásáról van szó. Ha viszont megtesszük, akkor teret adhatunk az új lehetőségeknek, valamint jelentősen csökkenthetjük a belső feszültségünket” – magyarázták.
Hogyan engedjük el az irreális elvárásokat?
Ha visszagondolunk az elmúlt időszakra, vagy akár csak a karácsonyra, felismerhetjük azokat a helyzeteket, amikor görcsösen meg akartunk felelni akár saját magunk, akár mások elvárásainak – az ezzel járó stressz pedig éppen a lényegtől fosztott meg minket: a várakozás izgalmától, a szép pillanatok megélésétől, az őszinte örömtől. Ilyenkor általában a "kell" szón van a hangsúly („Mindennek tökéletesnek kell lennie”, „most örülnöm kellene”, „meg kellene tudnom csinálni egyedül”), nem pedig azon, hogy a szívünk mélyén mire vágyunk.
„A legtöbb feszültséget a "kell"-típusú elvárások okozzák, ezért az első lépés ezek tudatosítása. Érdemes előre kommunikálni a határainkat: megfogalmazni, mi az, amire vágyunk, és mi az, amit most nem szeretnénk vállalni. A "tökéletesség" helyett a kapcsolódásra és az együtt töltött idő minőségére érdemes fókuszálni. Ha megengedjük magunknak, hogy ne minden legyen hibátlan, csökken a nyomás. Így átkerülhet a fókusz a kötelező teljesítésről a feltöltődésre és az örömre” – mutattak rá az általunk megkérdezett pszichológusok.
Érdemes-e újévi fogadalmakat tenni?
Az új évre készülve érdemes megfogalmazni a vágyainkat, és kitűzhetünk akár konkrét célokat is. Ezeket azonban mindig kezeljük rugalmasan, hiszen az új évben számos olyan dolog történhet, amelyet nem látunk előre. Ilyenkor a túlságosan merev célok könnyen elérhetetlen álomnak tűnhetnek, ez pedig borzasztóan frusztrálóan hathat ránk.
„Fogadalmakat tenni csak akkor érdemes, ha azok valódi belső igényekből, és nem pedig külső elvárásokból születnek. A túl nagy, radikális célok szorongást okozhatnak, ezért érdemes inkább apró, elérhető lépésekben gondolkodni. Hasznos lehet azt is, ha a célokat pozitívan fogalmazzuk meg. Például a »nem fogok lustálkodni« helyett inkább mondjuk azt, hogy »többet szeretnék mozogni«. A haladást és az apró sikereket pedig mindenképpen érdemes megünnepelni, még akkor is, ha lassabb az előrehaladás, mint vártuk. Így ugyanis nem nyomásként, hanem motivációként élhetjük meg a fogadalmainkat”.
