„A szülővé válás az emberi életúton az egyik legnagyobb normatív krízisnek számít. Ez azt jelenti, hogy ez egy olyan krízis, amely előre megjósolható, tehát tudjuk, hogy be fog következni, számítunk rá, de mégis kritikusan érinti az egyént és a környezetét” – mondta el a Czeizel Intézet szakértője, Zákányi Lili családpszichológus a HáziPatika.com podcastjében, a Rendelőben. Az adás a szülővé válásra való mentális felkészülés fontosságára és módjaira fókuszált.
Kevés figyelmet fordítunk a mentális felkészülésre
„Nagyon fontos felkészülni a fizikai változásokra, tehát arra, hogy egy teret hogyan rendezünk be, vagy hogyan bánunk egy kisbabával, amikor először fogjuk a kezünkben. De ennél sokkal fontosabb és fajsúlyosabb kérdésnek tartom azt, hogy mi magunk hogyan alakulunk, illetve hogy a párkapcsolatunkat, a családunkat hogyan készítjük fel mentálisan vagy lelki értelemben arra a nagyon-nagyon nagy változásra, amelyet egy gyerek érkezése okoz” – fogalmazott a szakértő.
Mint mondta, akárhányadik gyerek is születik meg, az új családtag mindig teljesen átalakítja az addig megszokott életet, az újonnan kialakult helyzethez pedig mindenkinek meg kell tanulnia alkalmazkodni, főként lelki értelemben.
Az anyává és apává válás egy hosszabb folyamat, és erre nagyon fontos lenne készülnünk tudatosan. Szerintem kicsit kevés hangsúlyt fektetünk erre.”
A három legfontosabb dolog, ha „elég jó” szülőkké válnánk
„Fontos, hogy rugalmasak, türelmesek és megengedők legyünk – saját magunkkal és a párunkkal szemben is” – emelte ki Zákányi Lili. A pszichológus ugyanis azt látja az egyik legnagyobb nehézségnek, hogy szinte mindenben idealizálunk.
Amikor várjuk a gyerekünket, akkor elképzeljük valamilyennek. Elképzeljük saját magunkat, a kapcsolatunkat, a szülőségünket is valamilyennek. Aztán a valóság általában nagyon más, mint az előre elképzelt kép, még akkor is, ha egyébként egészséges vagy tipikus gyermekünk született.”
A szakértő szerint nem kell a tökéletességre törekedni. A legtöbben ugyanis úgy készülnek a szülőségre, hogy a legjobb szülők szeretnének lenni a világon, és csak akkor érzik magukat értékesnek, ha tökéletesen tudnak csinálni mindent. Ezzel azonban nemcsak az alacsony önértékelésnek és a csalódottság érzésének ágyazunk meg jó előre, hanem egy megfelelési kényszernek is a gyerekünk személyiségében. Ő azt élheti meg ebben a mintában felnőve, hogy folyamatosan teljesítenie kell azért, hogy szeressék.
Engedjük el az elvárásokat, és húzzuk meg a határokat
Nagyon fontos, hogy az anya tudjon segítséget kérni, de a határhúzás is elengedhetetlen ahhoz, hogy ki tudunk teljesedni az új, „születendő” családunkban. Sokaknak kihívást jelent például, hogy a saját szükségleteiket és igényeiket ki tudják fejezni, főleg az olyan helyzetekben, amelyekkel kapcsolatban teljesen más volt előzetes elképzelésük. Emellett persze az is lényeges, hogy elfogadjuk, ha egy helyzet aktuálisan megterhelőbb – ettől még nem vagyunk rosszabb szülők, mint bárki más.
Sokan még mindig azt gondolják, hogy a szülés, a várandósság és a kisbabás lét egy rózsaszín felhőn történik és állandóan görög tüzek égnek körülöttünk a boldogságtól. Pedig nagyon fontos, hogy lássuk, hogy ez azért egy nagyon nagy változás az életünkben, és emiatt újra kell adaptálódni ehhez a helyzethez. Ehhez idő kell, ide meg kell érkezni” – figyelmeztetett a Czeizel Intézet szakértője.
További részletekért és hasznos tanácsokért hallgasd meg a teljes beszélgetést!
