Az ünnepek, bár társadalmilag és kulturálisan az öröm, meghittség és együttlét időszakai, sok ember számára a veszteség, a hiány és a fájdalom erősödését hozzák – reagálták a HáziPatika.com megkeresésére a Mindwell Pszichológiai Központ szakértői. Arra voltunk kíváncsiak, mit javasolnak az éppen gyászolóknak vagy az egyedül karácsonyozóknak erre az időszakra, illetve azt is megkérdeztük, hogyan lehet kihozni a legtöbbet az ünnepekből, ha azok nem egészen a vágyaink szerint alakultak.
A gyász hullámzó, legyünk elnézőbbek magunkkal!
A szakértők szerint az egyik legfontosabb dolog, hogy megengedjük magunknak, hogy megéljük az érzéseinket – akár pozitívak, akár negatívak. Ez egy veszteség feldolgozása során különösen lényeges, a gyász ugyanis ciklikus és hullámzó, amelynek vannak könnyebb és nehezebb időszakai is.
„Az ünnepek alatt természetes, ha felerősödik a fájdalom, a düh, a hiány vagy akár a bűntudat. A cél nem az, hogy »jól legyünk«, hanem az, hogy megengedjük magunknak azt, ami éppen van, amit éppen érzünk. Ha ezekbe az érzésekbe pozitívak is bekerülnek – például az öröm, a vidámság és a meghittség érzése –, az is természetes. Ez még nem jelenti azt, hogy nem elég mély a gyászunk, vagy azt, hogy érzéketlenek vagyunk” – emelték ki.
Sokat segíthet az is, ha saját, személyes rituálékat alakítunk ki, azok ugyanis biztonságot adnak és keretet teremtenek. Gyújthatunk például egy gyertyát az elhunyt vagy a veszteség emlékére, elővehetünk egy kedves tárgyat vagy fotót, amely jó emlékeket, érzéseket ébresztenek bennük, vagy akár írhatunk egy levelet jelképesen, az elvesztett szerettünknek címezve. A lényeg, hogy megtaláljuk azt a módot, ahogyan a nekünk legmegfelelőbben, legkomfortosabban meg tudjuk élni a gyászt. Ettől még nem "ragadunk bele" a gyászba, a szakemberek szerint a rituálék sokkal inkább egészséges kötődési módoknak számítanak, amelyek segítenek a veszteségünk feldolgozásában.
Két kifejezés, amelyet töröljünk ki a szótárunkból: a "kell", és a "mi lett volna, ha…"
„Ha arról beszélünk, hogyan kell ünnepelni a karácsonyt, az a »kell« szó nagyon nyomasztóan tud hatni. Inkább engedjük el ezeket a felesleges, mások szempontjait előtérbe helyező elvárásokat. Lehet egyszerűbb a menü, visszafogottabb az ünneplés vagy kevesebb a társasági program, de akár az is teljesen rendben van, ha nem egyáltalán akarunk ünnepelni. Ha pedig tartunk attól, hogy nehéz lesz a karácsony, és szükségünk van a kapcsolódásra, bátran kérjünk segítséget a környezetünktől! Mondjuk el őszintén, hogyan vagyunk, és mire van szükségünk. Ha inkább egyedül lennénk, jelöljünk ki határokat, például azzal a mondattal, hogy »most csendesebb ünnepet szeretnék«” – tanácsolták a Mindwell pszichológusai.
A szakértők arra is rámutattak, hogy az egyedüllét egyik nehézsége, hogy rágódni kezdünk a történteken, és folyton feltesszünk magunknak a kérdést: "mi lett volna, ha…". A kérdés felvetődése önmagában egy teljesen természetes, normális reakció a veszteségre – ha viszont nem tudjuk ezt elengedni, hanem újra és újra visszatérő, fájdalmas önmarcangolássá válik, az már problémát jelent. „Ilyenkor fontos tudatosítanunk, hogy ez a fajta gondolkodásmód fenntartja a nehéz érzéseinket, sőt egyre rosszabbul leszünk miatta” – figyelmeztettek.
De vajon hogyan lehet kikerülni a "mi lett volna, ha…"-örvényből? A szakértők szerint a kognitív viselkedésterápia egy remek módszert tanít erre: a gondolkodási idő kijelölését. Ez azt jelenti, hogy meghatározzuk, hogy mindennap adunk magunknak 10-15 percet arra, hogy ezen a kérdésen rágódjunk, de utána félretesszük mindezt, és visszatérünk a jelenbe. Ha pedig ezt az időlimitet nehéz betartani, akkor biztosan időszerű lenne a "mi lett volna, ha…" kezdetű kérdéseket lecserélni arra, hogy "mit tehetek ma azért, hogy kicsit jobban legyek". A rágódás emellett gyakran bűntudattal is együtt jár, ezért a pszichológusok szerint az alábbi gondolatokat is nagyon hasznos lenne memorizálni, és időnként hangosan elmondani saját magunknak:
- „Abban a helyzetben a szándékaim és a lehetőségek szerint is a lehető legjobbat tettem.”
- „A fájdalom annak a jele, hogy fontos volt nekem.”
Hogyan lehet egyedül is kiélvezni a karácsonyt, a szabadnapokat?
Végül arra is kitértek a szakértők, hogy az egyedül töltött karácsony nem feltétlenül jelent egyet a magánnyal – nagyon sok múlik azon, hogy mivel töltjük meg ezeket a napokat. „Legyünk tudatosak! Gondoljuk át, hogy mitől lenne számunkra jó az a nap. Ez sok minden lehet, a lényeg, hogy szabadon válasszunk. Alkothatunk új hagyományokat, például készíthetünk magunknak ünnepi reggelit az aktuális kedvenc ételeinkkel, vagy sétálhatunk egy nagyot a környéken délutánonként. Ha pedig kapcsolódásra vágyunk, beszéljünk egy baráttal vagy ismerőssel, akár csak online, menjünk el a karácsonyi vásárba vagy valamilyen ünnepi programra, vagy adományozzunk, önkénteskedjünk” – tanácsolták.
Összefoglalva tehát, bár az ünnepek felerősíthetik a veszteség fájdalmát, nem az a cél, hogy harcoljunk az érzéseink ellen, hanem az, hogy megengedjük magunknak, hogy megéljük azokat. Ezzel tudatosíthatjuk magunkban azt, hogy a nehéz érzések is kibírhatók. Ráébredhetünk továbbá, hogy a karácsonynak akkor is lehet értelme vagy szépsége, ha most máshogyan ünnepeljük, mint régen, vagy mint más emberek.
