A terhes nők hipertóniája a Magyar Hypertonia Társaság állásfoglalása szerint külön figyelmet érdemel, ugyanis szélsőséges előfordulási formájában egyszerre két ember, az anya és a magzat életét is veszélyeztetheti. Már csak azért is elengedhetetlen az orvosi kontroll és kezelés, mert mind a háttér kiderítése, mind a kezelés, gondozás speciális figyelmet kíván. A terhességi magas vérnyomás, különösen a preeclampsia a nők későbbi életszakaszaiban is független rizikófaktorként jelentősen fokozza a hipertónia és a szív-érrendszeri betegségek kockázatát.
Mikor túl magas a vérnyomás?
A terhesség korai szakaszában lezajló élettani változások célja a méhlepény megfelelő véráramlásának biztosítása. Az első 6 hónapban, vagyis az első és második trimeszterben a vérnyomás a jelentős értágulat miatt csökken (általában 115/75 Hgmm alatt marad), majd a harmadik trimeszterben emelkedni kezd, és eléri a terhesség előtti értéket. Ugyancsak jellemző, hogy a vizeleten keresztüli fehérjeürítés normálisan is napi 300 milligrammig emelkedhet.
Terhesség során elfogadhatónak tekinthető a 140/90 Hgmm-nél alacsonyabb vérnyomás. A 140-159 Hgmm-es szisztolés és/vagy 90-109 Hgmm-es diasztolés vérnyomás enyhe-középsúlyos hipertóniának, a 160 Hgmm vagy a feletti szisztolés és/vagy 110 Hgmm vagy a feletti diasztolés vérnyomás súlyos hipertóniának minősül.
Idült hipertóniáról beszélünk, ha a magas vérnyomás már a terhesség előtt ismert volt, vagy pedig ha a magas vérnyomást a terhesség első 20 hete alatt ismerik fel. Gesztációs hipertónia, amennyiben a 140/90 Hgmm-es vagy a fölötti vérnyomás a 20. terhességi hét után jelentkezik, de a napi vizelettel történő fehérjeürítés 300 mg alatt marad, és a 12. szülés utáni hétig a vérnyomás normalizálódik.
A legrettegettebb forma, az úgynevezett preeclampsia akkor diagnosztizálható, ha a 20. terhességi hét után észlelünk 140/90 Hgmm-es vagy a feletti vérnyomást és a napi 300 mg-ot meghaladja a vizeletben a fehérjeürítés. Emellett egyéb laboratóriumi tesztek is kórossá válhatnak, valamint beállhat az életveszélyes HELLP szindróma, amely gyakran, de nem minden esetben jár ödémaképződéssel.
Figyeljünk a rizikófaktorokra!
A preeclampsia rizikófaktorai az idült magas vérnyomás, a dohányzás, a metabolikus szindróma, a cukorbetegség, az idült vesebetegség, az idősebb anyai kor, a fokozott véralvadási hajlam, a kedvezőtlen szociális státusz és az alacsonyabb iskolázottság, a korábbi preeclampsia, bizonyos terhességi szövődmények, az anya családjában előforduló hipertónia, cukorbetegség .
A preeclampsiát mindenképpen komolyan kell venni, hiszen súlyos (akár életveszélyes) anyai és magzati szövődményekkel járhat mind a várandósság, mind a szülés során, sőt, a gyermek későbbi egészségét is jelentősen befolyásolhatja.
Mire figyeljen a kismama?
A már ismert hipertónia esetén tervezni kell a terhességet, a vérnyomáscsökkentő szereket pedig orvos segítségével át kell állítani olyan szerre, amely nem veszélyezteti a magzati fejlődést. Amennyiben korábban hipertónia nem volt ismert, akkor is gondosan mérni kell a vérnyomást, hiszen a terhesség provokálhatja az emelkedést.
"Nagyon gyakran semmiféle panasz nem jelentkezik a kismamánál, mivel a hipertónia, a fehérjevizelés nem feltétlenül okoz tünetet. Éppen ezért a vérnyomást rendszeresen ellenőrizni kell, a laboratóriumi vizsgálatokat pontosan el kell végezni, rendszeresen monitorozni kell a terhességet, továbbá az életmódbeli tanácsokat is komolyan kell venni. Amennyiben a terhesség során magas vérnyomás jelentkezik, a szülész-nőgyógyász kontrollja mellett hipertónia-specialista segítsége is szükséges a vérnyomás kezelésében. Az ilyenkor elvégzendő vizsgálatok az általános nőgyógyászati és belgyógyászati vizsgálaton kívül az EKG, a 24 órás vérnyomás-monitorozás, bizonyos laboratóriumi vizsgálatok és a 24 órás vizeletfehérje-meghatározás" - mondta el dr. Kapocsi Judit PhD, a Kardioközpont magasvérnyomás- és érkockázat-specialistája. Hozzátette: "rendkívül fontos a szülés utáni kontroll is a későbbi szövődmények megelőzése, csökkentése céljából."
