Mozgás és hormon is kell a csontoknak

Kit veszélyeztet a csontritkulás?

A csontok tömegének növekedéséhez és megtartásához a mozgás és a nemi hormonok jelenléte elengedhetetlen. Az még nem teljesen tisztázott, hogy mely életkorban milyen mechanizmusok közvetítésével érvényesül jobban az egyik vagy másik hatás, de az nyilvánvaló, hogy a csontok anyagcseréjét befolyásoló hormonok közül az egyik jelentős csoport a nemihormonoké.

A kamaszkori csontépülés nemihormontól független folyamatai kevésbé ismertek, de feltételezhető, hogy ebben az időszakban az az elv érvényesül, hogy a mechanikai behatások meghatározóbbak a csontépítésben, mint a hormonálisak.

A sportorvosi gyakorlatból pedig ismert az a tény, hogy azok a nők, akik nagyon intenzíven sportolnak, olyannyira, hogy ösztrogénhiányos menstruációs zavarok lépnek föl, a mechanikai megterhelés ellenére sem jutnak akkora csonttömeg-többlethez, mint azok a nők, akiknek menstruációs ciklusa rendszeres és zavartalan. Ebből tehát az következik, hogy a reproduktív életszakaszban a csontok tömegének növekedéséhez, de legalább megtartásához a nemi hormonok elengedhetetlenek. Ennek biokémiai folyamatai is viszonylag jól ismertek.

Mi változik a változó korban?

A menopauzát követően , miután a nők termékenysége már megszűnt, nincs szükség arra a csonttömeg-többletre, amelyet az ösztrogén fenntartott, legalábbis a természet úgy gondolja.

A nemi hormonhatás megszűnésével a csontbontást erősítő citokinek hatása felerősödik, és felgyorsul a csontépítő-folyamatok ciklusainak gyakorisága. Az oszteoklasztok aktivitása jobban fokozódik, mint az oszteoblasztoké, így a csontállomány csökken. Ez természetesen azzal jár, hogy a csontból több ásványi anyag kerül a vérbe elszállításra, mint amennyit a csont onnan fölvesz.

A tudomány vívmányainak és javuló életkörülményeinknek köszönhetően ma már egyre nagyobb számban élik túl a nők életük reproduktív szakaszát. A nőket a csontritkulás kifejezettebben veszélyezteti, mint a férfiakat, mert náluk a nemihormon, a tesztoszteron szintje némi csökkenéssel ugyan, de életük végéig megmarad, a nők ösztrogénszintje viszont a menopauza után drasztikusan csökken. A nők csonttömeg-vesztése ekkor, a menopauza után körülbelül 10 évig viszonylag nagy mértékű.

Megszokás, hormonpótlás vagy más megoldási lehetőségek

Előbb utóbb minden nőnél megszűnik a petefészkek működése , és ösztrogénszintje lecsökken, mégsem feltétlenül alakul ki oszteoporózis. A menopauza utáni években a csontszövet normálisan mintegy lassan hozzászokik az ösztrogénhiányos állapothoz, és a csontvesztés folyamata a férfiakéhoz hasonló szintre lassul.

Azt, hogy eközben kialakul-e csontritkulás vagy sem, nagyban meghatározza, hogy mekkora volt az egyén csúcs-csonttömege, mikor következik be az ösztrogénszint csökkenése, mennyire gyorsul fel a csonttömeg-vesztés, és mennyi ideig tart. Úgy tűnik, ezek nagyrészt örökletesen meghatározottak. Folyamatos ösztrogénhiány mellett a nők kb. 30 mg többletkálciumot választanak ki naponta, mint korábban, a menopauza előtt. Egyes nőknél azonban ennek duplája is lehet a menopauza utáni napi kálcium-veszteség.

Beavatkozásra két területen van lehetőség: egyrészt hormonpótlással, másrészt oda lehet figyelni a kálcium és D-vitamin ellátottságra . Kézenfekvő megoldás lehet a hormonpótlás, különösen akkor, ha más változókori tünetek is indokolják hormonok szedését. Alkalmazásának idejét tekintve azonban nem teljesen egységesek az ajánlások. Ha a csontvesztés mértékét nézzük, akkor a menopauza utáni kritikus, mintegy 10 évnyi időszak tűnik ajánlatosnak, ugyanakkor epidemológiai vizsgálatok a 65-70 év fölötti csontritkulás elleni terápiát is nagyon eredményesnek mutatták. Ennek eldöntése a rizikófaktorok és a változókori tünetek mérlegelése után mindenképpen szakorvos feladata.

Mivel a szervezet kálciumfelvétele a táplálkozás során nem kiegyenlített, a szervezet hormonokkal igyekszik a vér káliumkoncentrációját állandóan tartani és a kálciumforrásokat a lehető leghatékonyabban kihasználhatóvá tenni. Az ösztrogénterápiától óckodóknak újabban csontvédő hatású SERM-készítmények és bisfoszfonátok is rendelkezésére állnak. Utóbbiak azért kedveznek a csonthelyreállításnak, mert a felgyorsult csontátépülési folyamatok résztvevői közül a csontfalósejteket gátolják, ezáltal időhöz juttatják az építéssel elmaradt csontépítőket. A kezelés az első évben jelentős csonttömeg-növekedést eredményez, később, miután egyfajta egyensúly áll be, az eredmény már nem olyan látványos.

Ha például a vér kálciumszintje lecsökken , akkor a mellékpajzsmirigy fokozott parathormon-termeléssel válaszol. Hatására további hormontermelés indul be a szervezetben, melynek eredményeképpen egyrészt növekszik a kálcium-visszaszívás a vesékben, másrészt javul a bélben a kálciumfelszívás. Feltéve, ha vittünk be eleget a táplálékkal. Nos, ezeket a folyamatokat az ösztrogénhiány nem hagyja érintetlenül. Ilyenkor nemcsak a kálciumürítés fokozódik, a bélből való kálciumfelvétel is nehezebben megy

Mit befolyásol a megevett kálcium és D-vitamin?

A megváltozott anyagcsere-folyamatok miatt ahhoz, hogy a táplálékból ugyanannyi kálciumot tudjon fölvenni a szervezet, és megtartani a csontok számára, mint korábban, többre, mintegy 1200-1500 mg megevett kálciumra van szükség. Hormonpótlás mellett elegendő a 800-1000 mg-os kalicumbevitel is.

A menopauza után járó korosztálynak a kálcium mellett a D-vitamin-fogyasztásra is oda kell figyelnie. Ők általában nem kívánkoznak annyira a napra, így szervezetük kevesebb D-vitamint tud előállítani. A kálciumhiányos táplálkozás és a D-vitaminhiány a mellékpajzsmirigy hormonszabályozásán keresztül gyorsítja a csontátépítő folyamatokat, ami közvetett módon megint csak csontvesztéshez vezet. D-vitaminból amúgy naponta 5-6 mikrogrammnyira van szükség. Ez az igény idősebb korban nem növekszik, de ellenőrizni kell, hogy biztosított-e.

Ezért szedjen D-vitamint! Rengeteg tudományos hír, kutatás szól arról, hogy a D-vitamin-hiány akut probléma a magyar lakosság körében is. Miért érdemes pótolni, mit okoz a hiánya ?