A csontanyagcsere

A csont-anyagcserében szerepet játszó ásványi anyagokat: kalcium, foszfor, magnézium, a táplálékkal visszük be a szervezetünkbe. Nemcsak a csontok szilárdságát biztosítják, hanem oldott formában számos életfontosságú folyamat részesei.

A kalcium szerepet játszik a véralvadásban, segíti az izmok és az idegrendszer működését. Ahhoz, hogy a kalcium a szervezetben sokrétű feladatát elláthassa, minden emberben, minden életkorban meghatározott mennyiségben kell a vérben jelen lennie. Akár sok, akár kevés a szintje a vérben, súlyos, életveszélyes következményei lehetnek. A szervezet kalcium mennyisége 1-1,5 kg-nyi, melynek döntő többsége a vér mellett a csontokban található. Csökkent kalciumbevitel esetén a szervezet a vér állandó kalcium- és foszforszintjének megtartását különböző mechanizmusok útján feltétlenül biztosítja. A legkönnyebben elérhető kalciumraktár pedig - ahonnan kalciumot lehet mozgósítani - a csont. Megfelelő kalciumbevitel mellett az elégséges felszívódáshoz egészségesen működő bélrendszer szükséges. Normális körülmények között a bevitt kalcium 30-35 százaléka szívódik fel a vékonybélből. A felesleges kalcium kiürítése a bél mellett a vesén keresztül történik, melynek egészséges működése az egyik feltétele a vér normál kalciumszintjének. Az életkortól a szervezet aktuális állapotától függően 1000-1500 mg az ajánlott napi kalciumbevitel. A foszfor a csontállományt alkotó szervetlen vegyületek másik fontos alkotóeleme, mely emellett a szervezet fontos energiafolyamatainak is tényezője. A normál étrend tartalmazza az ajánlott 700-1800 mg napi foszfátmennyiséget, túlzott bevitele, mely napjainkban nem ritka a domináló húsfogyasztás és a magas foszfortartalmú italok pl. kólafélék fogyasztása következtében, rontja az amúgy is elégtelen mennyiségű kalcium felszívódását. A normál napi étkezéssel biztosíthatjuk a megfelelő csontépítéshez szükséges napi 150-700 mg magnézium bevitelt is. A csont-anyagcseréhez elengedhetetlenül szükséges a szervezet megfelelő D-vitamin ellátottsága. Feladata a kalcium bélből való felszívódásának fokozása a megfelelő vér-kalciumszint biztosításához, valamint a kalciumnak a csontba való terelése, beépítése, azaz a mineralizáció. Emeli a csontépítő sejtek: az oszteoblasztok számát és aktivitását, fokozza a csont alapállományának képződését és a folyamatban résztvevő fehérjék szintézisét is. Emellett fontos hormonszerű feladata is: szabályozó hatást gyakorol a pajzsmirigy funkciójára, a hasnyálmirigy, a petefészek működésére, valamint befolyásolja az immunrendszer működését. A szervezet normál D-vitamin ellátottsága részben a bőrben a nap UV-sugárzásának hatására az előanyagokból képződő aktív D-vitamin útjain, részben a táplálékkal bevitt napi 400-800 egység D-vitaminnal biztosított, ép máj- és veseműködés esetén. Hiányakor beszélhetünk osteomaláciáról, azaz csontlágyulásról, melynek lényege, hogy a lágy csont-alapállomány ásványokkal való megszilárdítása elégtelen. Túladagolása is veszélyes, mely napjaink divatos multivitamin-készítményeinek kritikátlan túlfogyasztása miatt nem ritka jelenség.

A csont-anyagcsere működése a vér kalcium- és foszforszintjének stabil szinten tartása érdekében bonyolult hormonális szabályozó rendszer is működik, melynek legfontosabb képviselője a parathormon. A mellékpajzsmirigyben képződik. Feladata a vér kalciumszintjének normál szintre való emelése, melyet a csontra gyakorolt hatásával ér el. Ellentétes hatást fejt ki a pajzsmirigy speciális sejtjeiben képződő kalcitonin. Feladata a vér kalciumszintjének normál szintre való csökkentése, a kalcium csontba való terelése, beépítése.

A nemi mirigyek hormonjai: az ösztrogének és az androgének a fenti hormonokkal és a hormononként is emlegetett D-vitaminnal szoros együttműködésben hatnak a csontanyagcserére. Csontvédő hatásuk is van, gátolják a fokozott csontbontást, segítik az építést. Szabályozzák a kalcium útját a tápláléktól a véren keresztül a csontokig és visszafelé: a csontokból a vérbe, valamint szabályozzák a felesleges kalcium kiürülését a beleken és a veséken át. Az egészséges csontszövet 10 százaléka évente kicserélődik, újjáépül. Ez a folyamat a remodelling. A csontépítő és csontbontó sejtek harmonikus kapcsolatára ható fenti tényezők mellett a tudomány egyre több helyi, azaz lokális faktort fedez fel, melyek nagy részét maguk a csontszövet sejtjei szintetizálják, illetve származhatnak az immun- és a vérképzőrendszer sejtjeiből is. Ezek az úgynevezett növekedési faktorok és citokinek önállóan ritkán fejtik ki hatásukat, általában egymás hatását befolyásolják pozitív vagy negatív irányban.

A csont állománya és szerkezete a változó környezet változó szükségleteihez alkalmazkodik, épül és bontódik a mozgatóizmok erejének, a terhelésnek, a változó mechanikai tényezőknek megfelelően. Ha a terhelés és az izomerő nő, a csontállomány épül, és fordítva is igaz: a kevés fizikai aktivitásban csökken az izomzat és a csont tömege, ereje.

Ajánlott napi kalciumbevitel: