Ásítunk, mert álmosak vagyunk. Vagy mégsem? A tudomány mai állása alapján az ásításnak több, egymással összefüggő funkciója is lehet. Talán emiatt van, hogy – a Cleveland Clinic információi szerint – már a fogantatás után 12 héttel megjelenik ez a reflex: egy magzat naponta nagyjából 25 alkalommal ásít.
Az ásítás okai – nem pusztán udvariatlanság
Kapcsolódó cikk
Az ásítás egy akaratlan, összetett mozgássor: mély belégzés, az állkapocs szélesre nyitása, majd lassú kilégzés követi. A jelenség nemcsak embereknél, hanem számos állatfajnál is megfigyelhető, ami arra utal, hogy evolúciós szempontból fontos funkciót tölthet be.
Szabályozza az agy hőmérsékletét
Az egyik legelfogadottabb elmélet szerint az ásítás segíthet az agy hőmérsékletének szabályozásában. A mély belégzés és az állkapocs mozgása fokozza a véráramlást, ami hozzájárulhat az agy lehűtéséhez.
Segít ébren maradni
Sokan tapasztalják, hogy ásítás után rövid ideig frissebbnek érzik magukat. Ennek oka lehet, hogy a mély belégzés és az izmok megfeszítése aktiválja az idegrendszert. Mivel fokozza az agy vérkeringését és így az oxigénellátását is, támogathatja az éberséget. Emiatt lehet, hogy az ásítás gyakoribb olyan helyzetekben, amikor az agy hőmérséklete enyhén emelkedik, például fáradtság vagy alváshiány esetén.
Miért „ragadós” az ásítás?
Az ásítás egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy már az is kiválthatja, ha látjuk vagy halljuk, hogy valaki ásít. A kutatók ezt a jelenséget a társas idegi mechanizmusokkal, például az empátiával és az úgynevezett tükörneuron-rendszerrel hozzák összefüggésbe. Az ásítás tehát az emberi kapcsolatok és a társas összehangolódás egyik jele lehet.
Mikor érdemes orvoshoz fordulni?
Az alkalmi ásítás teljesen normális. Ha azonban valaki szokatlanul gyakran, kontrollálhatatlanul ásít, az utalhat alvászavarra, bizonyos neurológiai állapotokra vagy akár asztmára is. Ilyen esetben érdemes háziorvossal konzultálni.
