Egy párkapcsolatot többféle dolog is próbára tehet, egyes nehézségek viszont a leggyakrabban nem csak átmeneti megingást, hanem a házasság végét is jelenthetik. Ezek közé tartozik a hűtlenség is, amely az egyik leggyakoribb válóok.
„Megcsalt a férjem. Hogyan tovább?”
„Tudom, hogy nem én vagyok az első, sem az utolsó, akit megcsaltak. De mégis mit tehetnék, hogy talpra álljak ezek után?” – kérdezte a The Guardian szakértőinek küldött olvasói levelében egy nő, aki már 30 éve él házasságban, azonban nemrég rájött, hogy a férjének egy éven át viszonya volt egy másik nővel.
Az eddig általam ismert élet összeomlott, és én is azonnal darabokra hullottam. Bármennyire is próbálom megérteni és feldolgozni a történteket, egyszerűen nem megy. Korábban egy nagyon aktív ember voltam, de már semmi sem tudja felkelteni az érdeklődésemet. Kizárólag az elárulásomra tudok gondolni reggeltől estig, mintha ez az egyetlen esemény határozna meg engem. Szégyent érzek, amiért becsaptak, amiért hazugságban éltem, amiért nem voltam elég jó. Időnként szörnyű gondolataim is támadnak, amikor egyedül vagyok. Már csak arra vágyom, hogy újra uralni tudjam az életemet, nem akarok megkeseredett lenni életem végéig. De mit csináljak? Lehet, hogy csak túlreagálom az egészet?” – olvasható a levélben.
„Nem a te hibád, hogy megcsaltak”
A levélírónak Annalisa Barbieri, a The Guardian egyik szerkesztője válaszolt, aki Alessandra Lemma pszichológussal is konzultált, hogy minél jobb tanácsot adhasson a levélírónak. Mindketten elismerték, hogy szörnyű veszteségélmény rájönni, hogy a szerelmünk viszonyt folytat a hátunk mögött. Furcsállták azonban, hogy a levélíró említést sem tesz arról, hogy haragudna a férjére, miközben azt erősen kiemeli, hogy szégyelli saját magát a történtekért. „Miért nem vagy dühös? Nem érzed úgy, hogy jogod van hozzá?” – tette fel a kérdést Barbieri.
Nem neked kellene szégyellned magadat. Te megbíztál a férjedben, ő viszont elárult téged. Ez az ő hibája. Azonban igazán aggasztanak a "szörnyű gondolataid". Kérlek, oszd meg ezeket valakivel, akiben megbízol. Ahhoz, hogy elkezdhesd feldolgozni a történteket, el kell kezdened beszélni róluk. Az viszont egy nagyon bátor első lépés volt, hogy megírtad a történetedet nekünk” – fogalmazott Barbieri.
Lemma szerint önmagunk hibáztatása egyfajta megküzdési mechanizmus. „Ezzel talán értelmet adhatunk egy korábban elképzelhetetlennek tűnő traumának, de mentálisan jelentős árat fizetünk érte” – magyarázta a pszichológus. Hozzátette, amikor ennyire beszűkül a gondolkodásunk és csak egy problémára tudunk koncentrálni, annak az is lehet az oka, mert ilyenkor a korábbi, nem megfelelően feldolgozott fájdalmak és traumák is a felszínre kerülnek. Ez vezethet az aránytalanul súlyosnak érződő összeomláshoz is.
Hasonló esetekben Lemma szerint az alábbi kérdéseket érdemes feltennünk magunknak:
- Mit adott nekem ez a házasság? Ez határozza meg az énképemet és azt, hogy ki vagyok?
- Miért nem vagyok dühös, és miért érzem kockázatosnak, hogy megengedjem magamnak, hogy megéljem a haragomat?
- Mit tartok a legelviselhetetlenebbnek a megcsalásban? Magát az árulást, vagy pedig azt a felismerést, hogy nem vettem észre, hogy ez történik?
