A zöldségleves egy igen népszerű étel, amelyet önmagában, vagy akár rizottók és zöldségkrémlevesek összetevőjeként is sokan fogyasztanak. A zöldségek megtisztítása, felaprítása és megfelelő ideig történő főzése azonban idő- és energiaigényes művelet, amelyre nem mindenki vállalkozik szívesen a túlterhelt munkanapokon. Ilyenkor jöhet számításba a leveskocka használatának lehetősége, amely ugyan jelentősen leegyszerűsíti és felgyorsítja a főzést, az elkészült étel azonban nem lesz teljesen ugyanolyan, mint amikor saját készítésű alaplevet használunk.
Leveskocka használata: kockázatos lehet
Az Il fatto alimentare nevű olasz szaklap népszerű leveskockákat vett górcső alá, majd vizsgálati eredményeikről be is számoltak oldalukon. Mint kiderült, a zöldségleveskockák átlagosan csupán 3-4 százalékos arányban tartalmaznak szárított zöldségeket, míg a só szinte minden terméknél az első – vagyis a legnagyobb (35-50 százalék) arányban jelen lévő – összetevő a felsorolásban. Így egy adag leves átlagosan 2,5 gramm sót tartalmaz, amely ki is teszi az ajánlott napi maximális sóbevitel felét.
Sok benne a nátrium-glutamát is
A sót sok esetben a pálmaolaj és egyéb zsír, valamint ízfokozó – főként nátrium-glutamát – követi az összetevők listáján. A nátrium-glutamát (E621) egy olyan adalékanyag, amelyre egyesek kifejezetten érzékenyen reagálhatnak, és negatív egészségi hatásokat is tapasztalhatnak. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (ESFA) szerint testsúlykilogrammonként 30 milligramm a naponta még biztonságosan fogyasztható mennyiség a nátrium-glutamátból. Ezt a határértéket azonban viszonylag könnyen túlléphetjük a zöldségleveskockák és más ultrafeldolgozott ételek fogyasztásával.
