Zöld hályog: nem elég a szemnyomásra figyelni

A zöld hályogos (glaukómás) beteg már kialakult látáskárosodásának javítására a betegség természetéből eredően nincsen lehetőség. Ez azért van, mert a zöld hályog elnevezésű betegségcsoport minden egyes típusában a látóideget alkotó idegrostok és a hozzájuk tartozó idegsejtek pusztulnak – a már elpusztult sejtek visszaállítása pedig nem lehetséges. Éppen ezért a zöld hályogos betegek gondozásának lényege az, hogy a kezelésbe vételkor még meglévő látást a beteg teljes további élettartamára biztosítani lehessen, jelentős csökkenés nélkül – mondta Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukómaspecialistája, akinek számos, vezető nemzetközi folyóiratban megjelent tanulmánya foglalkozik mind a hazai, mind az európai zöld hályogos betegek beutalásával, gondozásával, műtétre utalásával, és ezen gyakorlatok problémáival.

Fontos tudni, hogy a glaukómával kezelt és látását elvesztő személyek mintegy 90 százalékának a tartós gondozás alatt vész el a látása, azaz a súlyos látáskárosodás kialakulása a gondozás elégtelenségéből fakad. Viszonylag kevés az olyan eset, amelyben a látáskárosodás már a gondozásba vétel pillanatában olyan mértékű, hogy  elkerülhetetlen legyen a további romlás.

Csarnokvíz, asztigmia, miópia… – a szemészeti ellátásban és a szemről szóló ismeretterjesztő írásokban gyakran jelennek meg olyan szakkifejezések, amik a legtöbb embernek nem sokat mondanak. A szem betegségeinek és azok kezelési módszereinek megértéséhez viszont érdemes tisztában lenni legalább néhány alapfogalommal.

A gondozás fontos szempontjai

A glaukómás gondozás során az idegrostmennyiség csökkenését vagy stabilitását, valamint a hozzájuk rendelhető látásfunkciók – elsősorban a látótér – változását kell figyelni. Ha a szemnyomás egyértelműen nem megfelelően kontrollált, akkor nagy valószínűséggel a későbbiekben romlás következik be a szem és a látótér az állapotában, ami visszafordíthatatlan. Éppen ezért a szemnyomás alacsonyan tartása, azaz az egyedileg meghatározott szemnyomás célértéken tartása alapvető. De ha még el is érjük ezt a célt, az önmagában nem jelenti azt, hogy a károsodás nem fokozódik. Ha pedig fokozódik az idegsejtvesztés, akkor új, még alacsonyabb szemnyomáscélértéket kell meghatározni és elérni. Ehhez a kezelésen mielőbb radikálisan változtatni kell, hogy a látás hosszú távon megmaradhasson.

A stabilitás vagy romlás objektív megállapítása

Az állapot stabilitását vagy romlását nem az orvos személyes, szubjektív kinyilatkoztatása alapján lehet elbírálni, hanem objektív mérési eredmények alapján. Ezek az objektív mérések és a belőlük számítógépes szoftverekkel kiszámolható, időfüggő változásmérések azonban ritkán kapnak szerepet a hazai és az európai betegellátási gyakorlatban. „Döbbenetes, hogy nem sokkal a koronavírus-járvány kitörése előtt műtétre küldött, nyitott csarnokzugú glaukómás betegek szinte 100 százalékánál hiányzott az optikai koherencia tomográfiás (OCT) vizsgálat romlás felderítésére irányuló alkalmazása, a legtöbb esetben pedig hosszú távú OCT-vizsgálatok sem történtek” – mutatott rá a szakértő.

Az OCT alkalmazásánál tradicionálisabb a látótérvizsgálat. A hazai gyakorlatban azonban – a szemész szakorvos elmondása szerint – a látótér elbírálása és az esetleges, glaukóma miatti romlás elbírálása teljesen szubjektíven történik. „Ez azt jelenti, hogy az orvos a keresztmetszeti, azaz egy vizsgálathoz tartozó, kinyomtatott eredményt szubjektíven hasonlítgatja össze a korábbi hasonló eredményekkel, ami teljes mértékben elfogadhatatlan a 21. században. Tudomásul kell vennünk, hogy a szubjektív összehasonlítás pontossága és megbízhatósága minimális. A változást, az egyes paraméterek variabilitását, a rövid és hosszú távú ingadozását ez az eljárás nem képes figyelembe venni, a változás ütemére vonatkozó mennyiségi adatot pedig nem szolgáltat. Ráadásul, képzeljük el azt az esetet, hogy az orvos valamilyen döntést hoz a látótér vizsgálatok papíralapú összehasonlítása után, például azt mondja, hogy a beteg állapota stabil, majd nyugdíjba megy. A következő főorvos meg azt mondja, hogy az állapot romlik, vagy éppen fordítva. Ez nyilvánvalóan elfogadhatatlan” – magyarázta Holló professzor. 

A korszerű számítógépes látótérvizsgáló berendezések beépített programjai és az OCT-berendezések szoftverei egyszerűen biztosítják a megfelelő, objektív és részleteiben elemezhető, visszakereshető, megismételhető, valamint a mennyiségi változást mérő változásanalízist.

Nem elég a szemnyomást vizsgálni

A fentiek alapján tehát tudomásul kell venni, hogyha valakinek szemorvosa azt mondja, hogy a szemnyomása jó, és emiatt a zöld hályogos beteg állapota rendben van, akkor az érintett elégtelen információt kapott. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy ilyen megállapítás önmagában mindig hibás – ha például nemrég készült látótér- vagy OCT-vizsgálat, akkor ez – mint időleges, köztes információ – megfelelő tájékoztatás lehet. De közép és hosszú távon a szemnyomás nagyságával jellemezni egy zöld hályogos állapot stabilitását nem lehet és nem is szabad.

„Saját gyakorlatomban nagyon gyakran látom azt, hogy egy 10-12 éves gondozási periódus a korai zöld hályogos károsodástól a vakságig azzal megy el, hogy a szakmai standardoknak meg nem felelő vizsgálati elemek történnek csupán, és a beteg állapotát a szemnyomásmérés eredménye alapján vélik kontrolláltnak. Nem szabad így eljárni! Ha valaki saját zöld hályogos gondozása során ezt tapasztalja, akkor célszerű a saját érdekében konzultációt, második vélemény kérését kezdeményezni egy, a glaukómával kapcsolatban speciális tapasztalattal bíró szemorvosnál, akinek korszerű műszerezettsége és technológiai képzettsége alkalmas arra, hogy a zöld hályog okozta romlást korán és biztosan észlelhesse és mérhesse, majd szükség esetén a kezelést módosíthassa” – mondta a glaukómaspecialista.