Az IBS gyógyszeres kezelésekor az életminőség javítása a cél
Az irritábilis bél szindróma gyógyszeres kezelésénél a fő cél a kellemetlen, kínos tünetek enyhítése, lehetőleg olyan mértékben, hogy az érintett képes legyen élni az életét, eleget tenni a napi feladatainak, visszatérhessen a munkába - vagyis hogy a páciens életminősége nagymértékben javuljon, a tünetei pedig csökkenjenek. Emellett természetesen nélkülözhetetlen az étrend megváltoztatása, a rendszeres, kíméletes mozgás és a stressz csökkentése - ezek ugyanis hozzájárulhatnak a tünetek megjelenéséhez vagy fellobbanásához.
Mivel az irritábilis bél szindróma igen összetett betegség...
...tünetei is változatos formában, egyénenként eltérő módon jelentkeznek , így a gyógyszerek megválasztásánál sem lehet egyetlen sémát követni. Mindig a legjellemzőbb és legsúlyosabb tünetet kell figyelembe venni és ennek kezelésére érdemes összpontosítania a kezelőorvosnak. A gyógyszerek között lehetnek fájdalomcsillapítók, görcsoldók, hasmenés elleni szerek, székletlazítók és székrekedés elleni gyógyszerek, illetve hashajtók. Ha valakinél az IBS-t súlyosabb lelki problémák is kísérik, akkor szorongás elleni szerekre, antidepresszánsokra is szükség lehet.
A hasi fájdalom és a görcsök ellen
Ha erős hasi fájdalom, hasgörcs kíséri a betegséget, akkor a simaizomra ható görcsoldó gyógyszerek alkalmazása javasolt. Ezek hatóanyaga a legtöbbször a papaverin és a drotaverin, valamint a paraszimpatikus bénító hatással rendelkező atropinszármazékok is a görcsoldó tabletták gyakori összetevői. Külföldön népszerűek a borsmentaolaj alapú gyógyszerek is, melyek nemcsak a görcsökre, de az étvágyra és az emésztésre is kedvező hatással vannak.
Hasmenésre alkalmazott szerek
A leggyakoribb hasmenést csökkentő szerek az úgynevezett adszorbensek. Felületükön különböző anyagok megkötésére képesek, a nyálkahártya felszínén védőréteget képeznek, és csökkentik a nyálkaképződést. Ebbe a csoportba tartozik az adszorbens hatású aktív szén és az összehúzó hatású albumin-tannát. A bélmozgást gátló vegyületek a bél izmainak aktivitását mérséklik, a salakanyag lassabban halad keresztül a bélrendszeren. Segítik a víz felszívódását a belekből, és ezzel a széklet víztartalmát és a bélmozgás erősségét egyaránt csökkentik. A leggyakoribb hatóanyagok a loperamid és a difenoxilát.
Székrekedés elleni gyógyszerek és hashajtók
A székrekedés kezelésénél a gyógyszeres kezelés helyett javasolt előnyben részesíteni az egészséges, rostdús táplálkozást, a folyadékfogyasztás fokozását és a rendszeres testmozgást, valamint a megfelelő székletürítési szokások elsajátítását.
Ha mégis gyógyszeres kezelésre kerül sor, akkor mindenképpen olyan szert kell választani, mely kíméletes, nem izgatja a belek egyébként is érzékeny nyálkahártyáját. A széklet mennyiségének növelésével a bélfalat érő feszítő hatás nagyobb, a béltartalom lefelé irányuló mozgása erőteljesebb lesz. Ebbe a csoportba tartoznak a kolloidális hashajtók, a szárított gyümölcsök (aszalt szilva), de fontos megjegyezni, hogy ezek sok vizet szívnak magukba, ezért fontos a megfelelő folyadékbevitel is. A hatóanyagként különböző sókat tartalmazó hashajtók olyan vegyületek, melyek vizet vonnak el a bélbe a környező testszövetekből, és így a széklet könnyebb áthaladásához járulnak hozzá. Közülük széles körben alkalmazzák a keserűsót (magnézium-szulfátot) , a glaubersót (nátrium-szulfátot), illetve a Seignette-sót (kálium-nátrium-tartarátot). Ugyanezek a sók felelősek a keserűvizek hashajtó hatásáért. A fel nem szívódó szénhidrátok, a laktulóz, szorbitol, mannitol hashajtó hatásúak, de használatukat gázképződés, puffadás kísérheti.
A nátrium-pikoszulfát és a biszakodil a széklet kialakulásának helyén, a vastagbélben hatnak, a székletürítést azáltal könnyítik meg, hogy fokozzák a bél természetes perisztaltikus mozgását, illetve a vízvisszaszívás megakadályozásával lágyítják a székletet. Hatásuk kiszámítható (6-12 óra), nem drasztikus.
