Ahogy arról a Házipatika.com is beszámolt, tavaly december közepén egy korábban emberben még nem azonosított koronavírus jelent meg Vuhanban, Közép-Kína legnépesebb városában. A tüdőgyulladást okozó fertőzés hamar terjedni kezdett, a halálos áldozatok száma napról napra gyorsabb ütemben nőtt, emiatt egy hete karantént rendeltek el. Azért, hogy könnyebben viselje az elszigeteltséget és tétlenséget, egy ott élő nő, Guo Jing úgy döntött, online publikál részleteket a naplójából.
Január 23. csütörtök - A karantén első napja
"Amikor felébredtem és hallottam a lezárás hírét, összezavarodtam. Fogalmam sem volt, hogy mit jelent pontosan, meddig tart majd, és hogyan kéne felkészülnöm a következő napokra. Aggasztó, hogy a közösségi médiában sokan panaszkodnak arra, hogy a betegek nem jutnak be a kórházba, még a lázasokat sem kezelik normálisan."
"Egyre többen viselnek maszkot. Elmentem egy gyógyszertárba, és meglepődve láttam, hogy limitálják, egyszerre hány vásárló mehet be. Fertőtlenítőt és szájmaszkot már nem lehetett kapni. Ahogy a rizs és tészta is fogy a boltokból. Találkoztam egy férfival, aki sóból is beraktározott, mondván mi van, ha egy évig eltart a karantén. Sokkoló. Az autók és gyalogosok eltűntek az utcákról. Megállt a város, és senki nem tudja, mikor tér magához újra."
Január 24. péntek - A legcsöndesebb szilveszter
"Rémisztő a csend. Egyedül élek, ezért túl sok időm van gondolkodni. A legfontosabb, hogy ne legyek beteg. Ezért magamra erőltetek egy kis edzést és igyekszem egészségesen táplálkozni. De jó volna tudni, hogy mennyi időre tart ki a város élelmiszerkészlete. A kormány nem tájékoztat arról, hogy meddig tart majd a karantén, az a szóbeszéd járja, hogy akár májusig így maradhat. A szupermarketeket lassan teljesen kifosztják, de a piacon még kaptam zellert, fokhagymát és tojást. Amint hazaértem, kimostam az összes ruhámat és lezuhanyoztam. A személyes higiéniára nagyon ügyelek, naponta 20-30-szor mosok kezet."
"Ma este ünnepelni kellett volna, a disznó évének utolsó napján. De ehelyett videócseteltem a barátaimmal. Természetesen nem lehetett kikerülni a vírusfertőzés témáját. Az egyik barátom köhintett egyet a beszélgetés során, mire valaki viccesen megjegyezte, hogy azonnal lépjen ki, nehogy elkapjuk tőle a kórt. Három órán át beszélgettünk, és azt hittem, utána a helyzethez képest boldogan fekhetek le aludni. De amint behunytam a szemem, elkezdtem agyalni az elmúlt napok eseményein. Könnyek csorogtak az arcomon. Reménytelennek, mérgesnek és szomorúnak érzem magam. A halálra is gondolok."
Január 25. szombat - Kínai újév egyedül
"Ma reggel vért pillantottam meg a zsebkendőmön, miután tüsszentettem. Az agyamat azonnal elöntötte az aggodalom, de mivel nem volt lázam, az étvágyam pedig kiváló, nem maradtam otthon. A biztonság kedvéért azért két maszkot vettem fel. A boltban egyre nehezebb leküzdenem a késztetést, hogy mindenből nagy mennyiséget vásároljak. Vettem még 2,5 kiló rizst, bár van már otthon belőle 7 kilónyi. Ezenkívül raktároztam édesburgonyából, nokedliből, virsliből, vörös babból és zöldbabból is. Így már egy hónapra elegendő élelmiszerem van otthon. Sétáltam egyet a folyó mellett. Két kisbolt nyitva volt, páran a kutyájukat sétáltatták - jó volt látni másokat az utcán. Kicsit felszabadultam."
Január 26. vasárnap - Hajrá, Vuhan!
"A karantén első napján nem lehetett róla posztolni a közösségi oldalakon, még WeChaten sem. Az internet cenzúrázása már régóta folyik Kínában, de most még kegyetlenebbnek tűnik. Elhatároztam, hogy ma megszámolom, hány emberrel futok össze az utcán. 100 körüli lett a végeredmény, ami - bár csak két hónapja lakom itt - tudom, hogy ebben a városban nagyon kevés. Remélem, hogy az emberek nem vesztik el a reményüket. Aztán este 8 körül arra lettem figyelmes, hogy egyre több ablakból hallani "Hajrá, Vuhan!" kiáltásokat. Így igyekszünk biztatni egymást.
Január 28. kedd - Végre egy kis napfény
"A pánik mostanra kezdi egymás elleni fordítani az embereket. Megesik, hogy a maszk nélkül utazókat egyszerűen lelökik a tömegközlekedési eszközökről - pedig lehet, hogy az illető nem tehet az egészről, csak egyszerűen már nem jutott neki szájmaszk. Online olyan videókat is látni, amin emberek teljesen lezárják az ajtajukat, magukat karanténozzák el. Hupej tartományban sokan vannak, akiket elüldöztek otthonukból és most nincs hol lakniuk."
"Ennek ellenére ma jó a hangulatom, mert végre süt a nap. Egészségügyi dolgozók járják körbe a környéket és ellenőrzik az emberek testhőmérsékletét. Egyre inkább úgy érzem, hogy nekem is lépnem kéne valamit. De vajon mit tehetnék ebben a magányos városban? Mi lehetne az én szerepem? Erre kell megtalálnom a választ."
Forrás: bbc.com
