Kevesen tudják például, hogy orrunk milyen fontos szerepet játszik abban, hogy milyen a hangunk. Bár a hangok a szánkból jönnek, amikor beszélünk, a levegő az orron keresztül jut el a hangszálakhoz, és onnan a szánkba. A lágy szájpadlás hozzányomódik a torok hátsó részéhez, és szabályozza, hogy mennyi levegő távozik az orron át. Attól függően, hogy mekkora ennek a levegőnek a mennyisége, megváltozhat a hangunk is - ezért is van például, hogy ha megfázunk , akkor orrhangunk lesz.
Az orról nem véletlenül mondják, hogy a test beépített légszűrője. Mindennap érintkezik allergénekkel , porral, piszokkal, kórokozókkal. A nazális szövetek felületén olyan sejtek találhatóak, amelyen apró szőrök vannak, melyek a káros anyagok nagy részét csapdába ejtik. Ezek utána beleragadnak az orrváladékba, utána pedig a torokba kerülnek, onnan pedig a gyomorba, ahol a gyomorsav nagy részüket "hatástalanítja", majd kiürülnek a szervezetből. Emellett az orr a belélegzett levegő hőmérsékletét is szabályozza, sőt még a nedvességtartalmát is, és segít abban, hogy mire a szervezetbe jut, már a lehető legoptimálisabb hőfokú és nedvességtartalmú legyen.
Az orr persze a szaglás szempontjából is fontos - belégzésnél a levegő ugyanis kapcsolatba kerül az idegsejtekkel, amelyek "dekódolják" a szagokat és illatokat. Ennek egyfajta védőfunkciója is van, hiszen a rossz szagok, mint a füst, a romlott étel és hasonlók érzékelése jelzi a testnek, hogy el kell menni az adott helyről vagy nem szabad megenni az adott ételt. A szaglás az ízérzékeléssel is szoros kapcsolatban van: segít megállapítani, hogy valami édes, sós, savanyú vagy keserű - orrunk folyamatosan küldi az agynak az információt az adott étel illatáról. Erről magunk is meggyőződhetünk, ha alaposan bedugaszoljuk az orrunkat, majd először egy almába, utána pedig egy hagymába harapunk - nem fogunk ízkülönbséget érzékelni.
Kutatások igazolják azt is, hogy egyes emlékeket az agyunk szagokhoz, illatokhoz köt, és ezeknek a szagoknak, illatoknak a segítségével sokkal könnyebb ezeket előhívni a memóriánkból. Érdekes tény, hogy az újszülöttek szinte mindig az orrukon keresztül lélegeznek. Ez azért is fontos nekik, mert egyszerre tudnak lélegezni és anyatejet szopni anélkül, hogy megfulladnának.
Forrás: care2.com
