Általában abban bízunk, hogy a talaj, amelyen sétálunk, nem tesz semmi rosszat, és csak arra való, hogy alátámasztást adjon a számunkra. Persze, a gravitáció működik, és ha kibillenünk az egyensúlyunkból, nagyot eshetünk. Erre pedig télen, amikor csúszós felületeken vagyunk kénytelenek közlekedni, hatványozottan megnőnek az esélyeink. És ha egy méter magasból leejtünk egy 50 kilós cementes zsákot, akkor az hatalmasat üt - éppen akkorát ( Newton óta ezt pontosan tudjuk ), amekkorát a talaj rajta.
Hatás, ellenhatás
Ha odaképzeljük magunkat a zsák cement helyébe, bizony okkal húzzuk el a szánk szélét, mert akkorát kaphatunk, hogy komolyan bele is sérülhetünk. Idős emberek számára, akiknek gyengébb az izomzatuk és törékenyebbek a csontjaik , ez akár életveszélyes is lehet. Fontos tehát a helyes esési technika megismerése. Ez ugyan nem ment meg tőle, hogy egyszerre kapjunk fájdalmas leckét az egyensúly megtartásának szükségességéről és váljunk kárörvendő kuncogások céltáblájává, de legalább - tompítva a becsapódás erejét - a sérülés mértékét jelentősen csökkenthetjük.
Ha orra esünk, automatikusan a fejünket próbáljuk védeni azzal, hogy a kezünket mereven kinyújtva igyekszünk tompítani az esést. Ha meg hanyatt esünk, akkor is a kezünket próbáljuk hátrafelé mozdítani, de ez gyakran nem oldja meg a fej védelmét. Mindként esetben túl kicsi felületen találkozunk a talajjal, így a mozgási energia kis felületen hat. Ha ez a karunk, a térdünk vagy a koponyánk, akkor könnyen törés vagy komoly zúzódás lehet a vége. Hogyan kell tehát helyesen esni? - tette fel a kérdést a Mother Nature Network portál.
1. Tartsa biztonságban a fejét! Ha előre esne, fordítsa oldalra az arcát! így kisebb eséllyel veri oda az orrát, amit mindenképpen jó volna elkerülni. Hátraesésnél pedig az állat a mellkasra kell szorítani, mert az szinte megszünteti az esélyét, hogy a fejünk bekoppanjon.
2. Hagyja, hogy a hús kapja a találatot! Hacsak lehet, a földet érés pillanatában fordítsuk el a testünket, és a fenekünkkel, a combunkkal, a vállunkkal, azaz valamelyik izmosabb , burkoltabb testrészünkkel érkezzünk le! Ez is fájni fog, de a komoly sérülés így elkerülhető. Az elfordulás pedig képes jobban levezetni az energiát.
3. Maradjon laza! Hajtsa be a térdét és a könyökét! A megmeredés káros a végkimenetel szempontjából. A hajlított végtagok egy kicsit lazábbak, és segítségükkel a test jobban elnyeli az esést. A kilégzés is segíti, hogy lazán maradhassunk.
4. Vigye tovább az esést! Ahogy erről szó volt, a továbbgördülés tompítja a becsapódást. Ezt elleshetjük a futballistáktól, akiket ha felrúgnak, mindig pörögnek párat a földön, így megússzák a fájdalmas találkozást a talajjal. A kaszkadőrök is arra törekszenek, hogy minél nagyobb testfelület érintkezzen a talajjal, mert az ütés hatása így minimálisra fogyatkozik.
Hogyan lehet megakadályozni az esést?
Esések mindig lesznek, de a bekövetkezésük esélyét és a hatásukat is csökkenthetjük. Az elsődleges szabály, hogy magunkat kell megóvni. A kezünkben lévő dolgok, például bevásárlószatyor rontja az egyensúlyunkat , és ha megcsúszunk, akár - nagyot lendülve - el is ránthat. Ne a benne lévő tojásokat, uborkás- vagy sörösüveget akarjuk megóvni, mert közben olyan komoly sérülést szenvedhetünk, aminek sokkal nagyobb lesz a kára. Hadd repüljön - majd, ha felálltunk, összeszedjük, ami épen maradt. De ennél többet is tehetünk.
1. Gyakoroljuk az esést! Az esés egy pillanat műve, a megtanult dolgokat pedig valószínűtlen, hogy elég gyorsan fel tudjuk idézni közben. Kivéve, ha van már egy kis gyakorlatunk, amelynek során a szervezetünk megtanulja, hogyan kell esni. Így a mozdulatok jobban ösztönössé válnak. A mellékelt videó (ahol az instruktor ugyan angolul beszél, de a végén mindenkinek teljesen érthető lesz, hogy mit akar) megmutatja, hogyan is kell gyakorolni.
2. Viseljünk megfelelő lábbelit! Télen olyan cipőt kell viselni, amely stabil tartást ad a lábnak és nem csúszik. A sima bőrtalpú cipő nem tud kapaszkodni a jégen, a bordás gumitalppal ellátott viszont stabil marad. Ezt nem nehéz belátni. Azaz ahol lefagy a járda, csúszásmentes cipő kell.
3. Legyünk éberek! Figyeljünk saját állapotunkra, mozgásunkra és a környezetünkre! Legyünk vele tisztában, hogy milyen gyorsan mozgunk, és a választott sebesség megfelel-e azon az útfelületen, amelyen mozgunk. Tudnunk kell, hogy van-e előttünk valamilyen akadály. Például át kell-e bukdácsolnunk jégbordákon?
4. Tudatosan kontrolláljuk a testünket! Ehhez hasznosak a láberősítő tevékenységek, az egyensúlyi gyakorlatok . Erre remek például a jóga és a tai chi.
