Az első igazi okostelefon a 2007-ben bemutatott iPhone volt, amelynek megérkezése óta e digitális svájcibicskák fokozatosan átvették a hatalmat az életünk felett. Nem az volt a legnagyobb változás, hogy mindenfélére tudjuk használni az eszközt a zenehallgatástól az újságolvasásig, a térbeli tájékozódástól a vízszintezésig, a repülőjegyünk letöltésétől a tőzsdézésig vagy vásárlásig. Életünkre az hatott igazán, hogy állandóan rá vagyunk kapcsolódva a hálózatra, így gyakorlatilag vagy legalábbis elvben mindig elérhetővé váltunk. Ez például teljesen átalakította a munkahelyeket, az üzletmenetet, a biztonsági megfontolásokat, de azt is, hogy az orvossal hogyan kommunikálunk.
Az okostelefonok tehát számtalan pozitív változást eredményeztek, de a folyamatos információáramlás és készenlét komoly pszichés terheléssel is jár. Például romlik a koncentrációs készségünk. Ezért sokan úgy érzik, hogy korlátozniuk kell a telefonhasználatukat. A Deloitte által tavaly készített felmérés szerint az amerikai okostelefon-tulajdonosok 47 százaléka törekedett már rá, hogy kevesebbet használja a telefonját, mint korábban. A legnépszerűbb módja ennek, hogy megpróbálják a zsebükben tartja a telefont, és kikapcsolni az értesítéseket. A közösségi média csábítása azonban óriási: továbbra is nehéz ellenállni, hogy ellenőrizzük a Facebook- vagy Instagram-posztokat. Az amerikai okostelefon-használók mindössze 30 százaléka járt sikerrel ebben.
Brit függőség
Lehet azt mondani, hogy Amerika messze van, a legtöbb szokás pedig nagyon túlhajtott arrafelé európai szemmel nézve. De ha közelebb jövünk, és megvizsgáljuk, hogy például a britek mennyire függenek az okostelefonjaiktól, akkor ott sem találunk biztatóbb képet. Az Ofcom piackutató cég 2015-ben állapította meg, hogy az internetezők első számú eszköze már az okostelefon. Jelenleg a netezők 59 százaléka ezt az eszközt használja, ha online akar lenni.
A britek 2012-ben napi 36 percet töltöttek a telefonjukkal, négy évvel később a szám már elérte az 1 óra 45 percet, az emelkedés pedig azóta is folytatódik, hiszen 2018-ban az okostelefon-használat átlagos ideje már átlépte a két órát. A készüléket az emberek a legnagyobb valószínűséggel a tömegközlekedésen (különösen munkába- vagy hazautazáskor) húzzák elő, mert a holtidőt újságolvasással, üzenetek átnézésével tölthetik. De aki vezet, az is használja az eszközt, például olyan applikációk futtatásával, amelyek folyamatosan tájékoztatják a valós idejű forgalmi helyzetről.
A smartphone-használók 10 százaléka az ébredés pillanatában ellenőrzi a készüléket, további 33 százalék pedig öt percen belül. Másrészt az emberek 43 százaléka megnézi a készülékét 15 perccel az éjszakai alvás előtt. Sőt az emberek 34 százaléka még éjjel is megnézi , hogy mi a helyzet, ha felébred az üzenetjelzésre. A mobilozást leginkább a családi étkezések idején utasítják el, de a fiatalabb generációban már ez az averzió is sokkal kevésbé erőteljes.
Mi, magyarok
Sem az amerikaiaktól, sem a britektől nem különbözünk túlságosan, ha az okostelefonhasználatról van szó. A Huawei megbízásából 12 országban készített kutatást az Ipsos, amelynek eredményeit februárban ismertették. Kiderült, hogy a magyarok 29 százaléka tartja magát mobilfüggőnek. Sokan a telefonjukat mindenhová magukkal cipelik, 45 százalékuknak pedig első dolga ébredés után, hogy ránézzen a készülékre, de még többen vannak, akiknek a lefekvés előtti utolsó tevékenységük a telefon átpörgetése.
Ez nem is csoda, mert a magyarok nagyobbik része nem képes egy óráig sem nélkülözni a készüléket. A többség ugyan napi 3-8 órán keresztül használja, de meg nem válna tőle egy percre sem. Ez valószínűleg azzal van összefüggésben, hogy négyből legalább hárman úgy gondolják, hogy az eszköz inkább a szabadságot jelenti számukra, mint kötöttséget. De már nálunk is megjelent a telítődés : 42 százalék állítja, hogy többet használja az eszközt, mint kellene, sőt majdnem minden második telefonhasználó korlátoznák a készülék babrálásával töltött időt.
