Az utóbbi években hatalmas tempóban fejlődik a rákgyógyítás, mert a kutatók rájöttek, hogy más módszert is lehet a daganatok ellen használni, mint az osztódó sejtek válogatás nélküli pusztítását. A még mindig legelterjedtebb sebészeti, besugárzásos és kemoterápiás módszerek ugyan sok esetben elég hatékonyak, de nem csak a rákos sejteket, szöveteket távolítják el, hanem megtámadják a szervezet egészséges részét is. Emiatt a betegek nagyon komoly mellékhatásokkal kénytelenek megküzdeni, de előfordul, hogy a kezelés így sem segít rajtuk. Ezért célzott terápiákra volna szükség, ami azonban meglehetősen nehéz ügy. Általánosan ható rákgyógyszer ugyanis nincs.
Attól, hogy hibásan működnek a sejtjeink, még a sajátjaink, így az immunrendszernek sokkal nehezebb felvenni velük a harcot, mint az egyértelműen azonosítható külső betolakodókkal. Ráadásul a daganatok kialakulását elindító mutációk hatalmas változatosságot mutatnak. Mondhatjuk úgy is, hogy mindenkinek megvan a saját ilyen-olyan rákja, amely ellen testre szabott beavatkozásra lenne szükség, ha a betegséget a gyökerénél akarjuk elkapni. Továbbá a kutatások kiderítették, hogy körülbelül 600 gén vehet részt a veszélyes mutációkban, amelyek száma mintegy 4,5 millió. És akkor még nem is beszéltünk a már kidolgozott kezelések nagy számáról, amelyek közül az orvosoknak ki kellene választani, hogy az adott beteg esetén melyik lehet a leghatásosabb. A helyes döntéshez molekuláris szintű vizsgálatokkal tudnak közelebb kerülni, amely minden harmadik-negyedik ember esetében vezethet el gyógyulást hozó terápiához.
Veszélyes sokféleség
A kutatások ezért abba az irányba is tartanak, hogy elejét vegyék e sokféleség növekedésének. Például az áttétek képződésének megakadályozása leegyszerűsítheti a kezelést, s az orvosok időt nyerhetnek. Mivel nagyon gyorsan követik egymást a bevethető terápiák, néhány év is sokat számít. A legjobb nyilván az volna, ha egészségesebb életmódot követve (beleértve a szűrővizsgálatokon való megjelenést) csökkenteni lehetne a rákos megbetegedések esélyét. A hajlam azonban az esetek egy részében az erőfeszítések ellenére és a legegészségesebb életmód mellett is elvezethet a kór kialakulásához, amikor valahogyan be kell avatkozni.
Az elmúlt időszakban az új rákos esetek száma Magyarországon mintegy 10 százalékos növekedési ütemet mutatott és meghaladta az évi 90 ezret. Az onkológiai műtétek száma is ezt a trendet követi. S bár a statisztikai módszertan változása miatt az egyéb kezeléseknél nehéz pontos összehasonlításokat tenni, valószínűleg összességében a trend mindenütt hasonló. Az EU 28 országában százezer férfi lakosra 450 rák miatti haláleset jut, ugyanennyi nő lakosra pedig 250. Az elmúlt 25 évben Magyarországon csak 15 százalékkal sikerült csökkenteni a daganatos betegségek miatti halálozást, míg például Csehországban 30 százalékos a csökkenés. Európában 100 ezer lakosra számítva nálunk hal meg a legtöbb ember daganatok miatt.
Ezért aztán rendkívül fontos, minden olyan eredmény, amely megakadályozhatja, hogy a rák gyors fejlődésen menjen keresztül, és erős támadást intézhessen az egész szervezet ellen. A kutatók ugyanis úgy vélik, hogy a rákos sejteket nem is lenne olyan nehéz elpusztítani, ha nem volna meg az a szörnyű képességük, hogy szétterjedjenek a testünkben. A Berni Egyetem és a Svájci Bioinformatikai Intézet kutatói nemrégiben felfedeztek egy bizonyos fehérje jelátviteli utat, amely azt szabályozza, hogy a tumor tovább terjedhet-e vagy sem. Ez pedig jó célpont a jövőbeli gyógyszerek számára - írja a New Atlas magazin.
A rák beépített ügynökei
A kutatás az ALK7 nevű sejtreceptor szerepét tanulmányozta emlőrákos vagy hasnyálmirigy neuroendokrin tumoros egerekben. Kiderült, hogy amikor az aktivin B fehérje aktiválódik, az ALK7 olyan jelátviteli útvonalat indít, amely a rákos sejteket az apoptózis (a programozott sehjthalál) segítségével elpusztítja, valamint elnyomja az áttéteket, és megakadályozza az új daganatok kialakulását (a tumorigenézist). A rák azonban gyakran leküzdi ezt a gátat, ha szabályozni tudja az aktivin B-t, az ALK7-et vagy mindkettőt. Egyértelműen sikerült kimutatni, hogy az ALK7 blokkolása lehetővé tette a rákos sejtek túlélését és a szétterjedését a szervezetben.
"Ez a tanulmány megerősíti azt az elképzelést, hogy az apoptózis fontos akadályt jelent a tumorigenézis számára, és hogy ennek kijátszása a rákos sejtek kulcsfontosságú tulajdonsága a malignitás és metasztázis során" - fejtette ki Douglas Hanahan, a tanulmány vezető szerzője. A kutatás szerint az ALK7-expresszió magasabb szintje a rákos embereknél (úgy tűnik) a remissziós időszakokhoz igazodik. De magasabb szinteket találtak az emlőrák áttéteinek hosszabb ideig való megfékezésekor is. Iacovos Michael, a csapat vezető kutatója szerint a rák kialakulásának megelőzésében a tumorbiológia és a betegségek patogenezisének megértése fontos lépés ahhoz, hogy rájöjjenek, miként képesek a rosszindulatú daganatok a szervezetünk természetes biztonsági ellenőrzőpontjait kijátszani.
Az áttétek kezelése a rákgyógyítás kulcsfontosságú kérdése, és ebben nem az aktivin B az egyetlen fehérje, amely a tudósok látókörében van. További potenciális célpontok közé tartoznak azok a fehérjék, amelyek segítik a tumorsejtek kitörését és elterjedését, illetve amelyek védik az úton lévő rákos sejteket , és azok is, amelyek ezt az egész folyamatot táplálják. Néhány tanulmány egyenesen azt állítja, hogy a metasztázisok blokkolása még a rák elpusztításánál is fontosabb.
