"Ültem a kanapén, és egyszer csak azt éreztem, mintha az elmém elválna a testemtől. Nagyon ijesztő volt. A szívem elkezdett hevesebben verni, a szemeim körbe-körbe pásztázták a szobát, a gondolataim összevisszák lettek, és képtelen voltam beszélni" - számolt be a most 27 éves Laura arról a három évvel ezelőtti, 2017-es élményéről, amely - mint utóbb kiderült - elsőként jelezte, hogy súlyos beteg.
Laura persze akkor még semmi rosszra nem gondolt. Mint azt az ausztrál Women's Healthnek elmondta: az ember a húszas éveiben nem hiszi, hogy bármilyen komolyabb baja lehet. Bár asztmás volt, és különféle allergiáktól is szenvedett, odafigyelt magára: hetente háromszor edzett, egészségesen étkezett, soha nem drogozott, és alkoholt is csak mértékkel fogyasztott.
Évekig tartott, míg kiderült, mi áll a háttérben
A furcsa tünetegyüttes azonban egy idő után újra és újra jelentkezett, főleg akkor, amikor nagyon erősen koncentrált valamire. Mivel az eszméletét nem vesztette el ilyenkor, a körülötte lévőknek sokszor fel sem tűnt, hogy valami történik vele. Egészen addig nem kért segítséget, amíg a "rohama" le nem játszódott egy orvos előtt - aki történetesen az édesanyja volt. A nő családorvosként dolgozott, és megígértette a lányával, hogy felkeres egy szakembert, és elmondja, mit tapasztalt.
Laurát először egy neurológushoz irányították, aki, bár többféle vizsgálatot elvégzett, semmiféle idegrendszeri problémának nem találta nyomát. A "rohamok" azonban nem múltak el. Emiatt újabb tesztek vártak a lányra, a többi között EEG-re (elektroenkefalográfia) is elküldte a neurológus, ám az eredmények újfent nem mutattak semmi abnormálisat. Ezután következett az MRI (az angol Magnetic Resonance Imaging, azaz mágneses rezonancia képalkotás rövidítése), amely során végre - 2019-ben, két évvel az első roham jelentkezése után - fény derült a problémára: az akkor 26 éves lány agyában egy tojásnagyságú tumor volt.
Később a neurológus felállította a diagnózist is: 2. stádiumú astrocytoma, az agydaganat egy típusa. Laura bejelentkezett egy idegsebészhez, aki elmondta, hogy az astrocytoma esetében előfordulhat, hogy évekig csak lassan növekszik, aztán a daganatos sejtek hirtelen agresszívabbá válnak. "Senki sem tudja, mikor történik meg a transzformáció, így a műtét célja, hogy a tumornak minél nagyobb részét távolítsák el anélkül, hogy az agy bármely részét megsértenék" - magyarázta a lány, akit a sebész figyelmeztetett: a daganat elhelyezkedése miatt a beavatkozás a perifériás látására és a bal lábának mozgáskészségére is hatással lehet. A lány azonban a rizikó ellenére is vállalta az operációt.
10 órán keresztül műtötték
A műtőasztalra úgy feküdt fel, hogy előtte minden fontosat elolvasott, megnézett az agyműtétekkel kapcsolatban. Mint hangsúlyozta, félelmetes volt szembesülni azzal, hogy mi vár rá, ám egyúttal segített is neki az elfogadásban. A 10 órás operáció során egyébként a daganat 70 százalékát sikerült eltávolítani az orvosoknak. Érdekes, de éppen akkor engedték haza Laurát, amikor a világ karanténba került a koronavírus miatt. Saját bevallása szerint a beavatkozás utáni első pár napon nem igazán érezte, hol van a teste a térben - nem tudta például, hogy az ágy közepén vagy végén ül. Tapasztalatain nem lepődött meg: orvosai előre közölték vele, hogy számíthat ilyen és ehhez hasonló "mellékhatásokra", amelyek aztán két hét alatt teljesen elmúltak.
Laurának élete végéig rendszeresen kell járnia kontrollvizsgálatokra - a többi között hathavonta MRI-re. A cél, hogy állandóan nyomon kövessék állapotát, és megbizonyosodjanak afelől, hogy a tumor nem nő, vagy a sejtek nem válnak agresszívvé. Mint azt a lány összegzésképpen elárulta: sok mindent tanult a betegségéből, de a legfontosabb, hogy a saját egészségéért mindenki maga felel. Ha úgy érezzük, valami nincs rendben velünk, addig menjünk, amíg ki nem derül, mi a probléma.
