Az 1-es típusú diabétesz rizikófaktorai
Az 1-es típusú cukorbetegség mai tudásunk szerint nem előzhető meg. Kialakulásában örökletes tényezők is szerepet játszanak. Ismertek olyan génváltozatok, amelyek mellett az 1-es típusú cukorbetegség gyakoribb vagy ritkább, mint az átlagnépességben. Ezek az eltérések azonban csak alacsonyabb vagy magasabb rizikót jelentenek, az összefüggés a betegség kialakulásával nem olyan szoros, mint például a vérzékenység esetében. Azaz a magasabb diabétesz-rizikóval járó változat hordozása mellett nem minden esetben lép fel a betegség. A genetikai eltérések szűrése drága, és ameddig nem rendelkezünk olyan módszerrel, amivel a betegség kialakulása biztonsággal megelőzhető lenne, nincs értelme végezni.
A 2-es típusú diabétesz rizikófaktorai és megelőzése
A 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában örökletes és életmódbeli tényezők is szerepet játszanak. Az egyes családokban halmozódó betegség hátterében nem mindig csak genetikai tényezők fedezhetőek fel, hanem a hasonló életmód is szerepet játszik. A betegség az esetek túlnyomó részében szoros kapcsolatban áll az elhízáshoz kapcsolódó inzulinrezisztenciával, azaz az inzulin hatékonyságának csökkenésével. A genetikai tényezők leginkább azt határozzák meg, hogy mekkora inzulinrezisztenciát képes még a szervezet kompenzálni. Túlsúlyos személyeknél mindenképpen javasolt a cukorbetegség szűrése , különösen jelentős mértékű elhízás vagy a családban halmozódó diabétesz esetén.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
De mit tekintünk elhízásnak? Az egyik használatos mérőszám a testtömeg-index (angol rövidítése: BMI - Body Mass Index). Mértékegysége a kg/m2, és úgy számoljuk ki, hogy a testtömeget (kg) elosztjuk a testmagasság (m) négyzetével. Tehát egy 174 cm magas és 70 kg-os ember BMI-je 70/1,742=23,12 kg/m2. Normálisnak 18-25 kg/m2 között tekintjük, 27-ig túlsúly, e felett elhízás állapítható meg. 40 kg/m2 felett már jelentősen megnő a társuló betegségek kockázata.
A másig, egyre gyakrabban használt mérőszám a derékkörfogat. Európaiakban nőknél 80, férfiaknál 94 cm felett kóros a mértéke. A hasra történő elhízás a szénhidrát-anyagcsere zavara mellett gyakran jár együtt magas vérnyomással, valamint a vérzsírok (koleszterin, triglicerid) kóros eltéréseivel, így túlsúlyos személyekben ezeket is szűrni kell, illetve ismert magas vérnyomás, vérzsíreltérés esetén gondolni kell társuló cukorbetegség lehetőségére is. A 2-es típusú cukorbetegség szűrésére a cukorterheléses vizsgálat az elfogadott módszer.
Itt bőven van lehetőség a megelőzésre, mert elhízás és következményes inzulinrezisztencia nélkül öröklött hajlam esetén sem feltétlenül alakul ki a betegség, míg jelentős túlsúly esetén családi halmozódás nélkül is létrejön. 1 mázsa felett a cukorbetegség kialakulása lényegében csak idő kérdése. Az elhízás viszont nem egy olyan sorscsapás, ami ellen nem tehetünk semmit. Megfelelő étrenddel és testmozgással el lehet érni a testsúly normalizálódását. A legtöbb lehetőségünk erre akkor van, amikor még semmilyen társbetegség nem alakult ki, amelyet figyelembe kellene venni az életmód kialakítása során. Sajnos sokunkban a motiváció erre csak akkor jön meg, amikor a kialakult szövődmények és azok kezelése miatt a diéta és a testmozgás megtervezése már nem annyira egyszerű.
Azoknál a nőknél, akiknél a terhesség alatt diabétesz állt fenn, a későbbiekben nagyobb eséllyel alakul ki 2-es típusú diabétesz. Itt fontos a rendszeres ellenőrzés, de még fontosabb a terhesség alatt megtanult étrend folytatása, rendszeres testmozgással történő kiegészítése és az elhízás elkerülése.
Egyéb betegségekhez társuló diabétesz
Ebben a kategóriában természetesen az "egyéb betegség" a rizikófaktor, és annak megelőzésével vagy kezelésével lenne a társuló cukorbaj megelőzhető. Sajnos ez nem mindig ilyen egyszerű. Ahol mindenképpen van cselekvési lehetőség: a tartós, túlzott mértékű alkoholfogyasztás kerülésével megelőzhető (számos egyéb betegség mellett) az alkoholos hasnyálmirigy-károsodás és az ennek következtében kialakuló cukorbetegség.
Az esetlegesen diabéteszt is okozó hormonbetegségek esetén (pajzsmirigy-túlműködés, növekedési hormon túltermelődés) a korai felismerés és kezelés megelőzheti a tartós szénhidrátanyagcsere-zavar kialakulását, a hormonzavar megszűntével a vércukor is normalizálódik. Ha a felismerés és kezelés késlekedik, vagy ha nincs mód a gyógyításra, a cukorbaj állandósul.
Mellékvesekéreg-hormon szedése mellett gyakran alakul ki átmeneti vagy tartós diabétesz, ezért a kezelést a még hatékony legkisebb adaggal célszerű végezni, a lehető legrövidebb ideig, és aztán lehetőség szerint elhagyni. Amennyiben a kezelt betegség természete miatt az elhagyásra nincs lehetőség, számítani kell a diabétesz felbukkanására. Időszakos vércukorméréssel az eltérés időben felfedhető, és kezelhető.
Örökletes diabétesz formák lehetőségére a családi halmozódás hívhatja fel a figyelmet. Itt a megelőzés rendszerint nem lehetséges, de a családtagok szűrésével és a korán megkezdett kezeléssel a szövődmények kialakulása meggátolható.
Terhességi cukorbaj
A terhesség során kialakuló diabétesz rizikófaktorai hasonlóak a 2-es típusú diabéteszéhez. Az anya fokozottan veszélyeztetett, ha a családban halmozottan fordul elő cukorbetegség, ha a fogamzást megelőzően is már túlsúlyos, illetve ha korábbi terhesség során már előfordult cukorbaj. A 2-es típusú diabéteszhez hasonlóan a gesztációs diabétesz gyakorisága is emelkedik az életkorral.
Ideális esetben minden kismamánál történik szűrővizsgálat a 24-28. terhességi hét között. Ez egy cukorterheléses vizsgálatot jelent , azaz éhgyomri vérvétel után 75 g szőlőcukrot kell meginni vízben feloldva, majd 2 óra múlva történik újabb vérvétel. Rizikófaktorok esetén, illetve ha a szülészeti vizsgálat felveti cukorbetegség gyanúját - erre a magzati túlnövekedés, túl sok magzatvíz hívhatja fel a figyelmet -, vagy ha a vizeletvizsgálat során cukrot találnak, erre hamarabb is sor kerülhet, akár már a terhesség első harmadában.
A megelőzés lehetősége az elhízás elkerülése. Túlsúly és tervezett terhesség esetén érdemes a testsúlyt még a fogamzás előtt normalizálni, és a várandósság ideje alatt is tartózkodni a túlzott súlygyarapodástól. Az extrém diéták természetesen nem javasoltak, de az a mondás sem teljesen igaz, hogy a kismama "kettő helyett eszik". Elhízás esetén terhesség alatt sincs szükség napi 1600 kcal-t meghaladó energiabevitelre. Veszélyeztetettség vagy már kialakult diabétesz esetén célszerű dietetikus segítségét kérni egy olyan étrend kidolgozásához, amely mellett nem következik be nem kívánt súlygyarapodás, és a baba is megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyaghoz jut.
Legjobban: