A modern kor betegségeként aposztrofált inzulinrezisztencia egy olyan, jellemzően más kóros állapotokkal együtt járó cukoranyagcsere-zavar, amelyet szakemberek a 2-es típusú diabétesz előszobájának neveznek. Vagyis a 2-es típusú cukorbetegséget megelőző állapot, amelyről - annak ellenére, hogy egyre több hiteles és elérhető információ áll rendelkezésre - a mai napig számos féligazság, téves információ él a köztudatban. Az alábbiakban összegyűjtöttük, és Tänczer Tímea diabetológus, belgyógyász, klinikai farmakológus főorvos segítségével megcáfoltuk a legelterjedtebb tévhiteket.
1. tévhit: az inzulinrezisztencia már cukorbetegség
Az IR-rel diagnosztizáltak egy része fegyelmezetten tudomásul veszi a problémát, és szakember segítségével azonnal megoldást keres rá. De akadnak olyanok is, akik a diagnózist hallva pánikba esnek, az IR-t azonnal súlyos betegségként könyvelik el, mi több, összekeverik a cukorbetegséggel. A két állapot azonban nem ugyanaz. Az IR nem a diabétesz szinonímája, hanem egy olyan - diabéteszt megelőző - állapot, amikor a szénhidrát-, fehérje- és zsíranyagcsere már nem működik zavartalanul. Inzulinrezisztencia esetén a hasnyálmirigy béta-sejtjei által termelt hormon, az inzulin nem tud megfelelően kapcsolódni a sejtek felszínén található inzulin-receptorokhoz. Így a cukor - amit az inzulin juttatna a sejtekbe - ahelyett, hogy beépülne, a véráramban marad és emelkedett vércukorszintet eredményez. IR esetén azonban a vércukorszint nem kórosan magas, mint a diabétesz esetén, csak emelkedett. Ez pedig odafigyeléssel, vagyis megfelelő diétával, rendszeres testmozgással az esetek többségében jól kontrollálható.
"A túlzott betegségtudat nem tesz jót az érintetteknek. Ennek hátterében valószínűleg az állhat, hogy az inzulinrezisztenciának súlyos tünetei lehetnek, a vércukorszint hirtelen csökkenése például nagyon kellemetlen dolog" - magyarázza Tänczer Tímea diabetológus, belgyógyász. Az IR gyakori és jellemző tünetei közé tartozik még az elhízás, a fáradtság, a rossz közérzet, a fokozott szőrnövekedés, nőknél pedig a menstruációs zavarok és a meddőség.
2. tévhit: Az IR visszafordíthatatlan, előbb-utóbb minden érintett cukorbeteg lesz
Sokan tévesen azt feltételezik, hogy aki IR-es, annál a diabétesz kialakulása is "kódolva van", vagyis előbb-utóbb az inzulinrezisztencia minden érintettnél cukorbetegséggé alakul át. Ez azonban nem szükségszerűen van így. Ha valaki elhanyagolja az IR-t és nem foglalkozik azzal, hogy vércukorszintjét a normál tartományban tartsa - ajánlások szerint ez éhgyomorra 4,0-6,0 mmol/l közötti, étkezés után 1,5-2 órával pedig 7,5 mmol/l alatti értéket jelent -, akkor néhány éven belül az inzulinrezisztenciából valóban 2-es típusú diabétesz alakulhat ki.
"Megfelelő kezelés esetén azonban az IR-esek nem lesznek cukorbetegek. Az inzulinrezisztencia ugyanis visszafordítható. Ehhez viszont életmódváltás szükséges, ami magában foglalja a diétát - a zöldségek, gyümölcsök, sovány húsok és teljes kiőrlésű gabonafélék fogyasztásán alapuló, finomított cukrot és üres szénhidrátokat nélkülöző táplálkozást -, a rendszeres testmozgást, és amennyiben szükséges, a testsúlycsökkenést" - mondja Tänczer. Érdemes tudni, hogy az inzulinrezisztencia nem alakul át azonnal 2-es típusú diabétesszé. Egy hosszú folyamat, ami akár tíz évvel is megelőzheti a diabétesz kialakulását - teszi hozzá a szakember. Ha valakinek genetikai hajlama van az IR-re, vagyis felmenői között van olyan, aki ezzel küzdött, vagy küzd, és tudatosan odafigyel az életmódjára, akár teljesen el is tudja odázni a megjelenését. Ha ez valamilyen egyéb tényező miatt mégsem sikerül, akkor is időt lehet nyerni: az IR kialakulása akár 10-20 évvel is kitolható.
"Sokan gondolják azt, hogy az IR egy divatbetegség"
A cukorbetegség előszobájaként is ismert inzulinrezisztenciát Magyarországon is rengeteg embernél diagnosztizálják. Érintettekkel beszélgettünk arról, hogyan ismerték fel a betegséget annak ellenére, hogy az rendszerint nem mutat semmilyen jellegzetes tünetet.
"Az inzulinrezisztencia olyan, mint a világos bőr"
Az inzulinrezisztencia jelenleg nem gyógyítható, de tünetei visszafejlődnek az egészséges életmódra való átállás, illetve szükség esetén a gyógyszeres kezelés hatására. Mindez azt is jelenti, hogy a tünetek újra visszajöhetnek, ha a páciens "elhagyja magát".
3. tévhit: A túlzásba vitt cukorfogyasztás okozza az IR-t
Az inzulinrezisztencia a modern kor betegsége, de kialakulásának hátterében számos ok állhat, nem vezethető vissza kizárólag a finomított cukor mértéktelen fogyasztására. Az inzulinszint tartós emelkedéséhez és az inzulinrezisztencia kialakulásához hozzájárulhat a már említett genetikai hajlam, az elhízás - amiben viszont jelentős szerepe van a cukorfogyasztásnak -, az egészségtelen, üres szénhidrátokban és telített zsírokban gazdag étrend, a mozgásszegény életmód és a krónikus stressz is. Az IR gyakran jár együtt olyan kóros állapotokkal, mint a nők esetében a PCOS ( policisztás ovárium szindróma ,melynek során a petefészekben ciszták képződnek), a pajzsmirigy-alulműködés, vagy a szénhidrát-anyagcserével kapcsolatos egyéb zavar, például a tejcukor-, vagy gluténérzékenység. "A túlsúly különösen nagy kockázati tényező, ehhez 60 vagy akár 80 százalékban is társulhat inzulinrezisztencia" - hangsúlyozza Tänczer Tímea.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
4. tévhit: Az inzulinrezisztencia csak "divatos hiszti", egy mondvacsinált ok arra, hogy valaki diétázzon
A közösségi média hatásának és a gyors híráramlásnak köszönhetően egyre több (ismert) emberről derül ki, hogy IR-es. Hogy emiatt fogott életmódváltásba, kezdett valamilyen diétába és dobott le magáról rövid idő alatt akár 10-20 kilót. Sokan csak annyit érzékelnek ebből, hogy az IR-re "hivatkozva" egyre többen karcsúsodnak. Hogy a változás mögött valódi életmódváltás és helyesen kialakított, jól betartott diéta áll-e, az az esetek többségében nem derül ki. Nem véletlen, hogy az IR megítélése gyakran negatív, előfordul, hogy egyesek "felesleges hisztinek" vagy divatbetegségnek tartják. "Nem lehet ennyire sarkítani ezt a kérdést. Van olyan eset, amikor valóban indokolatlan a kezelés. De a mediterrán diétával például nem nagyon lehet mellélőni IR esetén sem. Sőt, ez a diéta alapvetően mindenkinek ajánlott. Sokkal jobban mellé tudunk nyúlni azzal, ha mindenkivel a 160 grammos szénhidrátdiétát akarjuk betartatni" - véli Tänczer Tímea. Hozzáteszi: az alapvető probléma az, hogy nincs konkrétan meghatározva, milyen érték felett kóros a terheléses inzulinszint. Vagyis nem minden esetben egyértelmű, hogy bizonyos értékek valóban inzulinrezisztenciát jeleznek-e.
A szakember véleménye szerint éppen ezért az inzulinrezisztencia vizsgálat helyett hasznosabb lenne azt nézni, hogy a cukorbetegség rizikóját legjobban kifejező paraméter, az egyórás vércukorszint hogyan alakul a hárompontos vércukorinzulingörbe-meghatározással végzett terheléses vércukorszint-vizsgálat során. "Ha ugyanis a cukorterhelést követő egyórás érték 8,6 mmol/l felett van, az már igen nagy diabétesz-kockázatot von maga után" - teszi hozzá. Mint mondja, azzal is fontos tisztában lenni, hogy terhesség alatt például nem érdemes inzulinrezisztencia-vizsgálatot végeztetni, mert a várandósság eleve egy inzulinrezisztens állapot.
Ez is érdekelheti
5. tévhit: az IR a középkorú nők betegsége, a férfiakat alig érinti
Vélhetően azért tartja magát a köztudatban ez a vélekedés, mert az IR-t leggyakrabban a középkorú nőknél diagnosztizálják, jellemzően más betegségekkel - például PCOS-sel, pajzsmirigy- alulműködéssel - együtt, vagy a menopauzával összefüggésbe hozhatóan. "A premenopauza idején csökken a nők energiaszükséglete, az ösztrogénszint, lassul az anyagcsere, ennek hozománya, hogy az érintettek jobban híznak, mint az ezt megelőző időszakban. A hízás pedig hajlamosit a magas inzulinszintre" - vezeti le a diabetológus, belgyógyász. De az IR nem kizárólag a középkorú nőket érinti: fiatalabb korban, sőt, akár már gyermekkorban is kialakulhat, és a férfiaknál sem ritka. A gyermekek és a férfiak esetében leggyakrabban a túlsúly, a mozgásszegény életmód és az egészségtelen táplálkozás vezethet inzulinrezisztenciához.
Legjobban: