Világszerte minden nyolcadik felnőtt elhízással él az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2022-es becslései alapján. Az Elhízástudományi Világszövetség (WOF) 2025-ös jelentésének szerzői pedig úgy számolnak: ha folytatódik az eddigi trend, az évtized végére már globálisan a férfiak 17 és a nők 22 százaléka küzd majd jelentős súlyfelesleggel. A magyarországi helyzet eközben nemzetközi összevetésben is aggasztó – itthon a felnőttek több mint egyharmada ma is elhízott, 2030-ra pedig az érintettek száma megközelítheti a 2,9 millió főt.
Miközben azonban a probléma lassan a körmünkre ég, a társadalomban továbbra is számos félreértés övezi a témát. Hogyan pontosan hogyan érdemes az elhízásról gondolkodnunk, illetve milyen megoldási lehetőségek érhetők el, arról Prof. Dr. Simonyi Gábor belgyógyász, kardiológus, diabetológus, obezitológus szakorvossal beszélgettünk.
A köztudatban nagyon sokféle vélemény tartja magát a testsúly megítéléséről, jelentős részben akár kulturális különbségek által vezérelten. Orvosi szemmel, illetve az egészség oldaláról megközelítve mit jelent pontosan az elhízás?
Az elmúlt évtizedekben nyilvánvalóvá vált, hogy az elhízást betegségként kell értelmezni, nem pusztán esztétikai kérdésként. Egy krónikus betegségről van szó, amelyre jellemző, hogy ha kezeljük, magyarán sikerül fogyást elérnünk, akkor javul a beteg állapota. Ha viszont abbahagyjuk a kezelést, akkor visszatér a probléma. Sőt, valójában a jojó-effektus révén éppen a sikertelen fogyókúrákkal lehet hosszú távon a leginkább meghízni. Mindennek legfőbb veszélye pedig az, hogy az elhízás számos kísérőbetegséggel társulhat.
Melyek a legfőbb kockázatok? Hogyan hat az elhízás a szervezetre?
Az elhízás több mint 200-féle betegség kiváltó oka vagy kockázati tényezője. Csak hogy a legfontosabbakat említsük, jól ismert az anyagcsere-betegségek közül a 2-es típusú cukorbetegséggél való szoros kapcsolata, de ugyanígy összefüggést mutat zsíranyagcsere-rendellenességekkel, szív- és érrendszeri kórképekkel is. Népegészségügyi jelentőségük miatt is utóbbiak közül kiemelendő a szívkoszorúér-betegség, a szívelégtelenség, a magas vérnyomás, de mondhatjuk a krónikus vesebetegséget is. És akkor nem szabad elfeledkezni a mozgásszervi betegségekről sem, hiszen a jelentős súlytöbblet az ízületekre is hatalmas terhet ró, különösen a térdre és a gerincre. Talán kevesen tudják, de az elhízás több mint egy tucat rosszindulatú daganatos betegség esetében is rizikófaktorként jelenik meg, és ugyanígy említhetnénk a pszichés zavarokat, vagy éppen az alvási apnoét mint lehetséges szövődményt.
Mindezen kockázatok tükrében különösen aggasztó az a jól megfigyelhető trend, hogy napjainkban egyre többeket érint az elhízás, amit szakértők nem ritkán a világjárvány kifejezéssel érzékeltetnek. Mi állhat ennek hátterében?
Egyértelműen az életmód tehető felelőssé a túlsúly és az elhízás előfordulási gyakoriságának növekedéséért, amit egy széles körben elterjedt tudományos elmélet, a takarékos gén hipotézis is jól megmagyaráz. Érdemes belegondolni, hogy néhány tízezer évvel ezelőtt az őseink korántsem rendelkeztek olyan táplálékbőséggel, mint amilyen napjainkat jellemzi. Az ínséges időszakokat elsősorban azok élték túl, akik rendelkeztek az úgynevezett takarékos génnel. Ez azt jelenti, hogy azt a kevés táplálékot, amit magukhoz vettek, nagyon jól tudták hasznosítani, illetve a későbbiek során nagyon hatékonyan tudta raktározni a szervezetük. Ez a takarékos gén jelenleg is működik bennünk, csakhogy ma már keveset mozgunk, többet eszünk a kelleténél. A nyugati civilizációk mellett a korábban nehezebb gazdasági helyzetben lévő országokban is egyre nagyobb problémát jelent majd az elhízás. Gondoljunk csak Kínára vagy Indiára, ahol rengeteg ember él: várhatóan ezeken a területeken is hatalmas egészségügyi kihívást fog ez okozni az elkövetkező évtizedekben.
Nem ritka, hogy az elhízással élők egyéb tényezőkre vezetik vissza súlyproblémáikat, akár hormonális eltérésekre, amelyekre nincs érdemi ráhatásuk életmódjukon keresztül.
Valóban léteznek olyan betegségek, amelyek összefügghetnek a testtömeg-gyarapodással. Legtöbbször pajzsmirigy-alulműködés okoz ilyen panaszokat, de lehetne említeni akár a kortizoltúltermelődést is, amely jellegzetes típusú elhízást eredményez. Hozzátartozik azonban az igazsághoz, hogy populációs szinten a hormonális hatások elenyésző mértékben tehetők felelőssé a túlsúlyért és elhízásért: a domináns szerep bizony az életmódé. Nem ritka, hogy a betegek 130-140 kilogrammos testtömeggel úgy érkeznek a rendelőbe, hogy az általuk összeírt táplálkozási napló alapján naponta alig 600-800 kilokalóriát fogyasztanak. Ilyenkor azért nagyon diszkréten és óvatosan a tudomásukra kell hozni, hogy ha ez valóban így lenne, már biztosan lefogytak volna, vagy nem is híztak volna el.
Volt például egy olyan idősebb női betegem, aki 35 körüli BMI-vel kért segítséget. Nem értette, miért hízik, miért nem tud fogyni. Amikor viszont lépésről lépésre átbeszéltük, hogy milyen étrendet követ, kiderült, hogy rendszeresen szokott nassolni. Egészen pontosan mindennap megeszik egy 250 grammos zacskó pisztáciát. Ez már önmagában is 1500 kilokalóriát jelent és erre jönnek még a főétkezések.
Tapasztalatai szerint a magyar társadalomban mennyire tudatosul az az alapvetés, amelyről ugye beszéltünk, hogy az elhízás valójában betegség?
Azt gondolom, hogy ezen a téren elég vegyes az összkép. Vannak olyan társadalmi csoportok, amelyek felismerték ezt a problémát. Elsősorban – persze nem kizárólag – a nagyvárosi, városi környezetben élőkre és a magasabb iskolai végzettségűekre kell itt gondolni. A vidéki, alacsonyabb iskolai végzettségű, nehéz szociális körülményeket között élők körében jellemzően kiterjedtebb problémaként jelentkezik a túlsúly és az elhízás. A pontos kiváltó okok között sokféle tényező lehetséges szerepe felmerül, kezdve onnan, hogy a nagy kalóriatartalmú, kevésbé előnyös összetételű élelmiszerek általában olcsóbbak az egészséges ételekhez képest, egészen addig akár, hogy az egészségtudatosság szintje is nagyon eltérő az egyes társadalmi csoportok között. De nem szabad megfeledkezni azokról a hagyományokról, szokásokról sem, amelyek miatt ma is él az a felfogás, hogy „a férfi 100 kiló alatt nem is férfi”, vagy hogy a hölgyeknek is jól áll egy kis súlyfelesleg. Csakhogy az elhízás napjainkban már nem a jólétet és az egészséget tükrözi – éppen ellenkezőleg.
Ha valaki felismeri, hogy gondjai lehetnek a súlyával, hova fordulhat első körben segítségért? Egyáltalán mi alapján érdemes megítélni saját testsúlyunkat? Jó kiindulópont lehet például a testtömegindex (BMI) kiszámítása akár egy online kalkulátorral?
A testtömegindex kiszámítása mindenképpen hasznos. Populációs szinten továbbra is ez a legkönnyebben elérhető, mégis megbízható módszer annak megítélésére, hogy valaki normál súlyú-e vagy sem. Ami a betegutakat illeti, természetesen az első lépcső a háziorvos, hiszen Magyarországon ez a leggyakoribb orvos-beteg kapcsolat, amely során nyomon lehet követni a páciensek testtömegét, BMI-értékét. Ha pedig a testsúly gyarapodása túlmegy a normál mértéken, vagy valamilyen kísérőbetegség társul hozzá, akkor a szakellátásba tudják irányítani a beteget, vagy maguk is meg tudják kezdeni a kezelést. A háziorvosok számára is rendelkezésre állnak ugyanis azok a terápiás megoldások, amelyek a mindennapi gyakorlatban jó hatékonysággal alkalmazhatók a súlycsökkentésben.
Hogyan épül fel az elhízás helyes kezelése? Elég lenne csak egy kicsivel kevesebbet enni, vagy azért ennél összetettebb a kérdés?
A testtömegcsökkentő terápia alapja minden esetben az életmódváltás. Csakhogy általában a túlsúllyal, elhízással élők éppen ezt tudják a legnehezebben betartani. Itt külön kell választani a mozgást és az étrendet. Előbbit mindenképpen meg kell, hogy előzze a beteg állapotfelmérése, hiszen csak így lehet megítélni, milyen mozgásformát bírnak el egyáltalán az ízületei vagy a szív-érrendszere. Vannak olyan esetek például, amikor a sétánál megterhelőbb mozgás eleve nem javasolt. Az elhízás kezelését célzó étrend esetében pedig a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság által kidolgozott ajánlás az irányadó, amely szerint férfiaknál 1500, nők esetében 1200 kilokalória napi energiabevitellel lehet ambuláns körülmények között fokozatos fogyást elérni. Ahhoz, hogy a fogyás hosszú távon fenntartható és biztonságos legyen, havi fél és egy kilogramm közötti testtömegcsökkentésre érdemes törekedni.
Az életmódterápia mellett gyógyszeres kezelés is elérhető a fogyás elősegítésére. Ez egyrészt akkor alkalmazható, ha a beteg testtömegindexe 27 feletti, és egyéb, az elhízással kapcsolatos kísérőbetegség is fennáll nála, például diabétesz, magas vérnyomás, lipidzavarok vagy mozgásszervi problémák. Másrészt szintén javasolható a gyógyszer 30-as értéket meghaladó BMI esetén, bárminemű társbetegség megléte nélkül is. Természetesen nagyon fontos, hogy a kezelőorvos jártas legyen e készítmények alkalmazásában, az esetleges mellékhatások monitorozásában.
Hogyan érdemes a gyógyszeres kezelés szerepét értelmezni? A köznyelv gyakran csak fogyasztószereknek nevezi ezeket a készítményeket. Szerencsésebb lehet inkább fogyást segítő gyógyszerekről beszélni?
Fontos hangsúlyozni, hogy csodaszerek nem léteznek, és a gyógyszergyárak nem is ezt ígérik. A rendelkezésre álló készítmények egyfajta mankóként szolgálnak, elősegítve az életmódváltás és azon belül a diéta betartását. Alapvetően egy természetes bélhormon, a glükagonszerű peptid-1 vagy GLP-1 hatását utánozzák, ami a testtömegcsökkentés szempontjából azért kedvező, mert így lassítják a gyomorürülést és csökkentik az étvágyat. Maga az említett hormon is lényegében úgy működik, hogy jelzést ad a szervezetnek, ha már eleget ettünk. A gyógyszerek ugyanezt teszik, csak intenzívebb hatással. Végeredményben így a beteg kevesebb étellel is jóllakik, hamarabb jelentkezik a telítettségérzet evés közben.
Az elmúlt években óriási érdeklődés alakult ki a GLP-1 típusú gyógyszerek iránt. Ön szerint minek köszönhető ez, miben mások ezek a készítmények, mint akár a korábban használt fogyást segítő gyógyszerek?
Először is fontos, hogy kiemelkedő a hatékonyságuk a testtömegcsökkentés támogatásában, ami nyilvánvalóan fontos hívószó a betegek számára. A korábbi fogyasztószerekhez képest akár két-háromszoros eltérésről beszélhetünk az átlagosan elérhető fogyás százalékos értékében. Másodsorban az utóbbi időben fény derült a GLP-1-receptor-agonista készítmények több olyan kedvező hatására is, amelyek túlmutatnak a testtömegcsökkentésen. Segíthetik például a szívelégtelenség megelőzését, a prediabétesz visszafordítását és így a 2-es típusú cukorbetegség megelőzését. Mindezen eredmények együttesen vezettek oda, hogy valóban egyre növekszik e készítmények népszerűsége.
A lehetséges mellékhatásokról mit érdemes elmondani?
Elsősorban gyomor-bélrendszeri panaszok fordulhatnak elő mellékhatásként. A mindennapi gyakorlatban azért az a tapasztalatom, hogy a páciensek 80 százalékánál semmilyen probléma nem jelentkezik, további 10 százalékuk enyhe mellékhatásokról számol be, és csupán a fennmaradó 10 százalék küzd olyan mértékű panaszokkal, ami miatt fel kell hagyniuk a kezeléssel. Emellett általában véve nem szabad alkalmazni ezeket a gyógyszereket várandósság és szoptatás idején, valamint közvetlenül a gyermekvállalást megelőző két hónapban sem már.
Hogyan őrizhető meg az optimális testsúly, ha már sikerült elérni?
Az elhízás idült betegség, ami azt is magában foglalja, hogy az esetek többségében élethosszig tartó kezelést, gondozást igényel. A betegek viszont általában rövid távon gondolkodnak: úgy állnak hozzá, hogy tartanak egy fogyókúrát, lefogynak, aztán lesz, ami lesz. Nem véletlenül említettem azonban, hogy éppen így lehet a legjobban elhízni. A kúra szó helyett érdemes inkább úgy fogalmazni, hogy tartós testtömegcsökkentő programban veszünk részt. Mindebben egyébként nem csak átmenetileg segíthetnek a gyógyszerek sem, amelyek hosszú távú biztonságos alkalmazásáról már jelentős tapasztalatokkal rendelkezünk. A 2-es típusú cukorbetegség terápiájában ugyanis több mint egy évtizede elérhetők ugyanezek a készítmények.
Milyen hatással van a fogyás a szervezetre? Milyen pozitív változásokat észlelhetnek magukon a betegek már akár rövidebb idő alatt is?
Az a tapasztalatom, hogy a betegek már 5-10 kilogrammos súlycsökkenés után is arról számolnak be, hogy jobb a közérzetük, jobban alszanak, mozgékonyabbak. Ha úgy gondolunk a súlyfeleslegre, mint egy akár 20-30 kilogrammos hátizsákra, amit életünk minden egyes percében cipelnünk kell, akkor máris nyilvánvalóvá válik, mekkora megkönnyebbülést jelent ettől megszabadulni. Ezenkívül a fogyás olyan kedvező hatásokat idéz elő a szervezetben, mint a szénhidrát-anyagcsere és a vérzsírértékek javulása, a vérnyomás csökkenése, vagy éppen a mozgásszervi panaszok mérséklődése. Ha ezeket mind összeadjuk, akkor bizony jelentős javulást lehet elérni az életminőségben.
