A pajzsmirigyzavarokra gyakran nehezen derül fény, hiszen tünetein könnyű átsiklani. Ennek oka, hogy a lehetséges panaszok eléggé általánosak, és más okoknak is tulajdoníthatjuk azokat – mutatott rá dr. Békési Gábor PhD, az Endokrinközpont pajzsmirigy-specialistája. A pajzsmirigyzavarok gyakori tünetei:
- menstruációs zavarok,
- meddőség, vetélés,
- hajhullás,
- testsúlyváltozás (alulműködéskor hízás, túlműködéskor fogyás),
- székrekedés, hasmenés,
- bőrproblémák,
- alvászavarok,
- gyakori idegesség, depresszió,
- alacsony vagy szapora pulzus,
- túlzott verejtékezés,
- csökkent hideg- vagy melegtűrés.
A tünetek attól függenek, hogy a pajzsmirigy alul- vagy túlműködése áll-e a háttérben. Alulműködéskor az anyagcsere lelassul, így az élettani folyamatok is lassabbá válnak, míg túlműködéskor a szervezet fokozott üzemmódra kapcsol. Akármelyik formájával állunk is szemben, fontos a kezelés, hiszen anélkül kellemetlen, illetve súlyos szövődmények is felléphetnek. Túlműködés esetén például nem ritka, hogy veszélyes szív-és érrendszeri problémák alakulnak ki, nem beszélve az életveszélyes pajzsmirigyviharról, a thyreotoxikus krízisről.
Gyógyszer rendezheti a pajzsmirigyhormonokat
A pajzsmirigy által termelt hormonok, mint a tiroxin (T4) és trijód-tironin (T3), nagyban befolyásolják egész testünk működését, így fontos szintjük optimális tartományban tartása. Sem a túl sok, sem pedig a túl kevés hormon nem jó. Ha tehát a hormonszintek kicsúsznak a referenciatartományból, akkor azt kezelni kell. A terápia az esetek többségében gyógyszeres: alulműködés esetén mesterségesen, kívülről pótolhatók a hiányzó hormonok, míg túlműködés esetén hormontermelést gátló gyógyszert indokolt alkalmazni. Vannak azonban olyan esetek, amikor a gyógyszeres terápia nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, illetve léteznek olyan állapotok, amikor eleve nem is ez a választandó kezelési módszer.
Mi a teendő, ha a gyógyszer nem elegendő?
Általában pajzsmirigy-túlműködésnél fordulhat elő, hogy a gyógyszeres kezelés nem hozza meg a kívánt eredményt. Gyógyszeres terápiát főként autoimmun pajzsmirigy-túlműködésnél (Graves-Basedow-kór) alkalmaznak, ha viszont az orális tablettaszedés nem járható út, úgy izotópos kezelés, illetve műtét jöhet számításba. Ezek indikációja több tényezőt is lehet, de a leggyakoribb, hogy a túlzott pajzsmirigyhormon-termelés strúma (pajzsmirigy-megnagyobbodás), göbös strúma, hormontermelő göbök eredménye. Izotópos terápia esetén radioaktív jóddal történik a kezelés: ennek során a pajzsmirigy felveszi a radioaktív jódot, amely szétroncsolja az ott lévő szövetet.
Amennyiben a gyógyszeres vagy az izotópos kezelés sikertelen, illetve, amikor eleve nem is érdemes elkezdeni a gyógyszeres terápiát (például strúma, pajzsmirigyrák esetén), akkor műtét indokolt, hogy vissza lehessen szorítani a pajzsmirigy hormontermelését. Az orvos mérlegeli, hogy a pajzsmirigy egészét vagy csak egy részét kell-e eltávolítani. Ha az egész szervet kiveszik, úgy a betegnek élete végéig pajzsmirigyhormont kell szednie, hiszen akkor már nem lesz olyan szerve, mely ezen hormonokat termelné.
