Mit mutat a vérkép?

A vér vizsgálatával nemcsak számos betegségre utaló jelet találhatunk meg, de bizonyos értékek elemzésével az egészségi állapotunkról összességében nagyon jó képet kaphatunk. Lehet vizsgálni a vérben különböző hormonok szintjét vagy éppen daganatos betegségre utaló úgynevezett tumormarkerek meglétét is.

Az egyik leggyakoribb laboratóriumi vizsgálat az úgynevezett vérkép, melynek során a vérben lévő alakos elemek, köztük a vörösvértestek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék vagy trombociták relatív vagy abszolút számát határozzák meg. Megkülönböztetünk teljes (kvantitatív) és minőségi (kvalitatív) vérképet.

A teljes vérképhez gyakran hozzátartozik a vércukor-anyagcsere adatainak elemzése, illetve a szervezet elektrolit-egyensúlyának vizsgálata is. Ez utóbbinál többek között a kálium, nátrium, kalcium, vas, foszfor szintjét nézik, ezekből nagyszerűen lehet következtetni például a máj, a vese vagy a szív állapotára. Ezek az adatok segíthetnek felderíteni olyan betegségeket, mint a myeloma multiplex, a bélrendszeri zavarok vagy éppen a májproblémák. Az esetleges enzimvizsgálatok is a máj működéséről, annak esetleges zavarairól adnak átfogó képet.

A teljes vérképnél általában az úgynevezett vérsejtsüllyedést, vagyis a vér egy óra alatti ülepedési mértékét is nézik. A gyorsult süllyedés utalhat gyulladásos betegségekre, autoimmun betegségekre, vérszegénységre, de várandósságra is.

Mit mutat a teljes vérkép?

A vérben lévő alakos elemek, köztük a vörösvértestek (vvt vagy RBC - red blood cells), a fehérvérsejtek (fvs vagy WBC - white blood cells) és a vérlemezkék vagy trombociták (thr vagy PLT - platelet) abszolút számának meghatározására végzik. Ezekből többek között vérszegénységre, vérvesztésre, kiszáradásra, a szervezetben lévő gyulladásos folyamatokra, a vérképzőszervekből kiinduló daganatos betegségre (leukémia, limfóma), illetve egyéb vérképzőszervi betegségekre (pl. csontvelő-elégtelenség),véralvadási zavarok okára lehet következtetni.

Választ ad a vérben található vérfesték (hemoglobin - Hgb) mennyiségére, a vér alakos elemeinek döntő többségét adó vörösvértestek és a vér folyékony alkotórészének, a vérplazmának az egymáshoz viszonyított arányára (hematokritérték - Htk), valamint a vörösvértestek átlagos térfogatára (MCV - mean corpuscular volume).

Tartalmazhatja még a vörösvértestekre vonatkozó, számított értékeket is: MCH - az egy vörösvértestre eső átlagos hemoglobinmennyiség (mean corpuscular hemoglobin)

MCHC - az egy vörösvértestre eső átlagos hemoglobinkoncentráció (mean corpuscular hemoglobin concentration)

A számítás az alábbi képletek alapján történik:

MCH = Hgb/vörösvértestszám
MCHC = Hgb/Htk

Normálértékek

A normálértékek a mértékegységek, illetve az intézményben elfogadott határértékek szerint változhatnak, azonban a leleten mért érték mellett rendszerint feltüntetik, és körülbelül az alábbi tartományokba eshetnek:
Vörösvértestszám (vvt, RBC):
férfiak: 4,5-5,9 millió/mikroliter, nők: 4,0-5,6 millió/mikroliter
Fehérvérsejt-szám (fvs, WBC): 4000-10000/mikroliter
Vérlemezke-szám (Thr, PLT): 150 000-400 000/mikroliter
Hematokrit-érték (Htk):férfiak: 42%-52%; nők: 37%-54%
Hemoglobinszint (Hgb):férfiak: 140-180 g/l; nők: 120-160 g/l
MCV: 80-100 femtoliter
MCH: 26-34 pikogram/sejt
MCHC: 300-360 g/l

A magas vörösvértestszám többek között folyadékvesztésre, tüdőbetegségre, a vörösvértest-termelés fokozódására (policitémia vera) utalhat.

A vörösvértestek számának csökkenése leginkább vérzésre, vérszegénységre, vörösvértest szétesésre lehet jellemző, de egyéb vérképzőszervi betegségre, esetleg vitaminhiányra is felhívhatja a figyelmet.

A hematokrit-érték csökkenése különböző vérszegénységekben, vérzésben, csontvelő-elégtelenségben, táplálkozási hiányállapotokban, leukémiákban fordulhat elő.

Az emelkedett hematokrit-érték vízvesztésre, oxigénhiányos állapotra (például szív- vagy tüdőbetegség, dohányzás), bizonyos vérképzőszervi betegségekre (policitémia vera) hívhatja fel a figyelmet.

Az alacsony hemoglobinszint a vérszegénység és a vérvesztés tünete lehet, az alacsony vérlemezke-szám csontvelő-elégtelenség jele lehet.

Mit mutat a minőségi vérkép?

A vérben lévő alakos elemek közül a különböző fehérvérsejt típusok relatív számát adja meg, a teljes vérkép része. Ebből a szervezetben lévő gyulladásos folyamatokra, afertőzésheveny vagy idült voltára, valamint arra lehet következtetni, hogy azt vírus vagy baktérium, netán élősködő okozza-e. A vizsgálat során meghatározzák a különböző fehérvérsejt-típusok egymáshoz viszonyított százalékos arányát.

A fehérvérsejtek alapvető fajtái a granulociták, melyeknek a plazmájában különböző anyagokat tartalmazó szemcsék (granulumok) láthatók, a limfociták vagy nyiroksejtek, valamint a monociták vagy makrofágok (nagy falósejtek).

A granulocitákat a szemcsék festődése alapján nevezik neutrofil, eozinofil és bazofil sejteknek.

A fehérvérsejtek arányának megváltozása mellett a vörösvértestek alakjából, nagyságából, jellegéből bizonyos vérszegénység (anémia) típusokra is fény derülhet.

Fertőzésekben nő a fehérvérsejt-szám, és a vérkép általában "balra tolódik". Ez azt jelenti, hogy a gyulladásos reakcióra adott válaszként fiatalabb, éretlen fehérvérsejtek jelennek meg a vérben. A magas fehérvérsejt-szám (a leleten általában fvs. vagy WBC - white blood cell - angol rövidítés jelöli)leukémiajele is lehet.
A normálértékek általában a következők:

Neutrofil granulocita: 40%-60%
Limfocita: 20%-40%
Monocita: 2%-8%
Eozinofil granulocita: 1%-4%
Bazofil granulocita: 0,1%-1,5%

A neutrofil ganulociták számának emelkedése elsősorban heveny fertőzésre, gyulladásra, esetleg leukémiára utal, csökkenése leginkább daganatos betegek kemoterápiája, sugárkezelése kapcsán vagy bizonyos vérképzőszervi betegségben (ún. aplasztikus anémia) észlelhető. A limfociták száma vírusfertőzésekben, limfocitás leukémiákban, mielóma multiplexben emelkedik.

A limfociták számának csökkenése leginkább daganatos betegek kemoterápiája, sugárkezelése kapcsán és HIV fertőzésben (azAIDSvírusa) észlelhető.

A monociták száma vírusfertőzésekben (pl. mononukleózis infekcióza) és krónikus gyulladásban nő.

Az eozinofil granulociták számának emelkedése parazitafertőzésre (pl. bélférgesség), allergiára és bizonyos vérképzőszervi daganatos betegségekre utalhat.

A bazofil granulociták számának csökkenése heveny allergiás reakciót jelezhet.

A fehérvérsejtek számának emelkedése elsősorban fertőzésre, gyulladásra, esetleg leukémiára utal. Bizonyos gyógyszerek is emelhetik a fehérvérsejtek számát.

A fehérvérsejtek számának csökkenése leginkább daganatos betegek kemoterápiája, sugárkezelése kapcsán vagy bizonyos vérképzőszervi betegségben (aplasztikus anémia), daganat, fertőzés okozta csontvelő-elégtelenségben, egyes máj- vagy lépbetegségekben észlelhető. Bizonyos gyógyszerek - olykor veszélyes mértékben is - csökkenthetik a fehérvérsejt-számot.

Vérvizsgálat: hogy készüljünk rá?

A vérvizsgálatra nem kell különösebben készülni, de egyes vizsgálatoknál fontos, hogy a páciens éhgyomorral érkezzen. A vérvételt megkönnyíti, ha a vizsgálat előtt vizet iszunk - egyéb folyadékoktól, például kávétól, teától vagy szénsavas üdítőktől azonban tartózkodjunk! A vérkép ugyanis nagyon változékony, néhány óra alatt is megváltozhatnak a kapott adatok, attól függően, hogy éppen mit teszünk, eszünk vagy iszunk.

Súlyos, krónikus betegségek esetén, vagy éppen a gyermekvárás hónapjai alatt nagy jelentősége van a rendszeres vérvizsgálatnak. Ezzel ugyanis viszonylag könnyen nyomon követhetőek a szervezetünkben zajló változások, és szükség szerint gyógyszerekkel, diétával vagy éppen étrend-kiegészítőkkel hozzájárulhatunk az egészség visszaállításához.