Dr. Varga Norbert klinikai genetikus: A longevity nem arról szól, hogy megtaláljuk az örök élet génjét

A hosszú élet titkát sokan a genetikában keresik, de valójában összetett élettani és életmódbeli tényezők hálózata határozza meg, meddig maradhatunk jó egészségben. Hiszen nem csak a hosszú élet lényeges, a minőségi, egészségben töltött évek az igazán fontosak.

Sokan ismerünk szép, hosszú életet megélt időseket, akár káros szokásaik ellenére is, miközben a mai generációk mintha egyre több betegséggel küzdenének...

Az élettartamot számos tényező befolyásolja. Egyaránt szerepet játszik benne az öröklött genetikai háttér és a környezeti hatások együttese. Elmondható, hogy utóbbiak azok, amelyekkel egyre inkább tisztában vagyunk. Például azzal, hogy melyek azok a dietetikai, életmódbeli szokások, amelyek egyértelműen tudják befolyásolni, hogy ki meddig élhet. Az utóbbi évtizedekben egyre több olyan betegséget ismerünk fel, amelyek csökkentik az egészségben eltöltött évek számát. Igazából nem az látszódik, hogy bizonyos generációkban hosszabb ideig éltek, inkább az, hogy amikor valaki nagyon sokáig él, akkor az komoly jelentőségtartalommal bír a család egészére nézve.

Már gyermekkoromban fontosnak éreztem, hogy a környezetemben élő, segítségre szorulóknak támogatást tudjak nyújtani. A családi hagyományokat követve ezt leginkább az orvosi szakmában láttam elérhetőnek. A genetika iránt is ekkor kezdtem el érdeklődni, mert nagy hatást tett rám, hogy már a fogantatásunkkor mennyi minden előre meg van írva génjeinkben arról, hogy milyenek leszünk, milyen betegségekkel fogunk küzdeni.

Vajon az életmódunkkal tudjuk kompenzálni a genetikai adottságainkat? A longevity-szemlélet segíthet ebben?

A longevity nem arról szól, hogy megtaláljuk az örök élet génjét. Mindenki azt hiszi, hogy egészen biztosan léteznie kell ennek a génnek, amit ha megtalálunk, és esetleg módosítjuk, akkor örökké fogunk élni. A tudományos gondolkodásmód azonban inkább arra irányul, hogy azokat a környezeti és életmódbeli hatásokat kerüljük el, amelyek károsan hatnak a genetikai állományunkra. Ha például rendszeresen UV- vagy röntgensugárzás éri a DNS-ünket, az kifejezetten roncsolja a sejteket. Nézzük például a kozmikus háttérsugárzást, ami akkor ér minket, amikor repülővel utazunk! A sugarak a szervezetünkbe bejutva eltalálják a sejteken belüli DNS-t. Ha így reakcióba tudnak lépni, akkor károsítják azt. Azonban ha csökkentjük ezeket a hatásokat, a sejtek tovább maradnak egészségesek, és az életünk is hosszabb lehet.

A longevity nem varázslat, hanem tudatos odafigyelés

Hogyan kell elképzelni egy genetikai vizsgálatot, és mennyire vehető biztosra az eredménye?

A genetikai vizsgálatok ma már egyre pontosabban képesek meghatározni, milyen betegedésekre vagyunk hajlamosak. A monogénes betegségeket egyetlen gén hibája okozza. Ide tartozik például az aneurizma néhány formája, ahol az érfal gyengébb, és egy nagyobb stresszhelyzet hatására megrepedhet. Ezekben az esetekben általában elég nehéz bármiféle olyan dolgot tenni az életünkben, ami segíthet ennek az elkerülésében. Itt inkább arra lehet koncentrálni, hogy hogyan lehet az adott betegség tüneteit úgy felismerni, hogy az orvosi beavatkozás időben történjen.

Ha tudjuk, hogy ilyen génhibánk van, akkor rendszeres kardiológiai vizsgálatokkal, életmódváltozással vagy sebészeti beavatkozással megelőzhető a tragédia. A népbetegségek többsége azonban nem ilyen egyszerű. A poligénes kockázat azt jelenti, hogy sok gén kisebb hatásai érvényesülnek, és ezek együttesen hajlamosítanak egy adott betegségre. Ilyen például a 2-es típusú cukorbetegség. Ráadásul a poligénes rizikók elég magasak lehetnek ahhoz, hogy csupán az életmód megváltoztatása önmagában elegendő legyen. Ha valaki genetikailag hajlamos rá, annál kevesebb rossz életmódbeli hatás is elég ahhoz, hogy a betegség kialakuljon.

Ha elmegyünk a háziorvosunkhoz, felveszi az alapstátuszt, vagyis el kell mondanunk, hogy a családban milyen megbetegedések fordultak elő. Ezek alapján az orvos hajlamosító tényezőkre következtethet. Lehetséges, hogy a tudomány már ennél is előrébb lát?

Valóban túlléptünk azon, hogy pusztán a családi előzményekből következtessünk a betegségekre. A modern genetikai vizsgálatok, (különösen a már említett poligénes rizikófelmérések) képesek pontosítani, hogy a cukorbetegség – például a 2-es típusú – hátterében valóban genetikai hajlam áll-e, vagy inkább csak a családon belüli, egészségtelen életmód volt a meghatározó. Ha valaki örököl egy olyan genetikai mintázatot, amely fokozott kockázatot jelent a 2-es típusú diabéteszre, akkor számára különösen fontos a megelőzés. Ez nem azt jelenti, hogy akinél nincs ilyen hajlam, az gondtalanul élhet, és bármit ehet és élhet akár sportolás nélkül. De akinél fennáll a genetikai kockázat, annál kisebb „életmódbeli hiba” is elég lehet a betegség megjelenéséhez.

Ezért is lényeges, hogy tudjuk, mi az, amire kifejezetten figyelnünk kell, és mi az, amiben nincs nagyobb kockázatunk az átlagnál. Ez a tudás lehetőséget ad arra, hogy teljesen személyre szabott életmódtervet állítsunk össze. Ha például valakinek magas a genetikai kockázata a cukorbetegségre, akkor fontos, hogy alacsony glikémiás indexű ételeket fogyasszon, kerülje a cukorban gazdag ételeket, és rendszeresen végezzen lehetőleg kardio típusú testmozgást. De a genetika más területeken is segít: ha például valakinél megnövekedett a gerincsérv kialakulásának esélye, akkor a mozgásprogramot is ehhez lehet igazítani. Ebben az esetben a cél az, hogy ne a gerincet terheljük, hanem azt kímélve erősítsük a környező izmokat. Ilyen módon a genetikai ismeretek és a személyre szabott életmód-tanácsadás együttműködése valós eszközt ad a kezünkbe. Segítségével megelőzhetők lehetnek azok a betegségek, amelyekre genetikailag hajlamosak vagyunk – ez pedig kulcsa lehet annak, hogy hosszabb, egészségesebb életet élhessünk. Végső soron ez a longevity-szemlélet genetikai alapja.

És mi a helyzet a daganatos megbetegedésekkel?

A daganatok kialakulása mindig valamilyen genetikai változás eredménye – de fontos különbséget tenni az öröklött és a szerzett eltérések között. Ahol örökölt genetikai hajlam áll a háttérben, ott egy genetikai vizsgálat még a daganat megjelenése előtt képes kimutatni, hogy megnövekedett-e a kockázat – vagyis az érintett személynek nagyobb esélye van az adott daganattípus kialakulására. Ilyen például a BRCA1 vagy BRCA2 génhibák esetén fokozott emlő- és petefészekrák-rizikó. Az úgynevezett szerzett eltérések esetében az történik, hogy egyetlen sejtben – valamilyen külső hatás, például UV-sugárzás, dohányfüst vagy más DNS-károsító tényező következtében – genetikai hiba jön létre. Ez a hiba az adott sejtet daganatos sejtté alakítja. Ilyen esetekben a daganat valójában nem a velünk született genetikai háttér miatt jön létre, hanem egy életünk során szerzett mutáció következtében. A modern onkológiai kezelések egyik legígéretesebb területe az úgynevezett célzott (target) terápia. Ennek lényege, hogy megvizsgáljuk, miben tér el a daganatos sejtek genetikai állománya a szervezetünk többi, egészséges sejtjétől. Ha ezt az eltérést pontosan beazonosítjuk, olyan gyógyszert tudunk adni, amely kizárólag a daganatos sejteket támadja, és kíméli az egészségeseket. Fontos azonban tudni, hogy az általános, „teljes testre” vonatkozó genetikai szűrések nem alkalmasak arra, hogy célzott terápiát válasszunk belőlük. Ezek a szűrések megelőzési célt szolgálnak: megmutatják, hogy örökölt hajlam alapján megnőtt-e egyes daganattípusok kockázata. Ha valakinél már kialakult daganatos betegség, akkor a kezelés szempontjából nem az általános genetikai vizsgálat az irányadó, hanem a daganatszövetből kell mintát venni, és azt genetikai szempontból elemezni. Így lehet meghatározni, hogy milyen célzott terápia alkalmazható.

Mi az a "genetikai svájci bicska”, amiről sokat lehet olvasni mostanság? Tényleg képes lehet a CRISPR-technológia kijavítani vagy akár kikapcsolni hibás géneket?

A CRISPR valóban egy forradalmi technológia, amely alapjaiban változtatta meg a génszerkesztés lehetőségeit. Korábban nagyon nehéz volt a genetikai állományon belül pontosan meghatározni és eltávolítani azt a hibás szakaszt, amely betegséghez vezetett. A még nagyobb kihívást az jelentette, hogy a megfelelő – egészséges – génszakaszt épp ugyanoda illesszük vissza. Ez egészen addig nem volt kivitelezhető, amíg egy kutatónő, aki eredetileg növénynemesítéssel foglalkozott, fel nem fedezett egy természetes enzimrendszert, amely képes célzottan felismerni és kivágni meghatározott DNS-szakaszokat. Ez lett a CRISPR-alapú technológia alapja. Az eljárás során egy „irányító molekulával” a hibás génszakaszhoz vezetik az enzimet, ami ott pontosan „kivágja” a hibás részt, majd helyére beilleszthető a megfelelő, jól működő gén. Ez ma már nemcsak laboratóriumi elmélet: léteznek engedélyezett, CRISPR-alapú terápiák. Jó példa erre a sarlósejtes vérszegénység, amelynek egyik génterápiája valóban CRISPR-alapú. A hibás gént a CRISPR segítségével módosítják, majd a sejteken belül új, működőképes változat jön létre. Ezáltal valós lehetőség nyílik a betegség okának tényleges javítására.

Ugyanez működik például a Duchenne-féle izomdisztrófiánál is?

A Duchenne-szindrómánál (DMD) jelenleg csak kísérleti szinten zajlanak hasonló próbálkozások. Itt az egyik fő nehézség az, hogy a betegségért felelős gén - a DMD gén - rendkívül hosszú, és gyakran nem csak egy apró hibát, hanem kiterjedt genetikai szakaszok sérülését kellene javítani. A jelenlegi CRISPR-rendszerek nem alkalmasak ilyen nagy génterületek pontos beillesztésére. Ezért a CRISPR leginkább olyan betegségek esetén alkalmazható hatékonyan, ahol egy jól körülhatárolható, kis méretű génhiba okozza a problémát. 

Dr. Varga Norbert klinikai genetikus. Pályafutása kezdetén gyermekek genetikai problémáira specializálódott. Az évek során azonban egyre inkább felismerte, hogy a betegségek diagnosztikája mellett a profilaxis, azaz a megelőzés is rendkívül fontos szerepet játszik az egészség megőrzésében. Munkája során a Heim Pál Gyermekkórházban és az Istenhegyi Géndiagnosztikán is elkötelezett a gyógyítás iránt. Ez az érdeklődés vezette el a területig, amely az egyén genetikai adottságainak és életmódbeli tényezőinek összefüggéseit vizsgálja. A Medipredict szakemberei között ma már nemcsak a genetikai betegségek diagnosztikájában és kezelésében szerzi tapasztalatait, hanem az életmódgenetika és a longevity szemlélet egyik értelmezője és vizsgálója is. Előadásaiban, szakértői tevékenységében rendszeresen foglalkozik azzal, hogy miként lehet a genetikai ismereteket felhasználni az egészséges életmód kialakításában és a hosszú élettartam elérésében.

Vajon mi várhat ránk a jövőben? Kódolható lesz bármikor is a hosszú élet?

Akik szeretnének sokáig élni, azok számára ez a technológiai fejlődés egyértelműen jó hír. A kérdés inkább az, hogy milyen társadalmi következményei lesznek. Jelenleg úgy tűnik, hogy ezek a csúcstechnológiák – legyen szó genetikai szűrésről, célzott terápiákról vagy akár sejtfiatalító eljárásokról – először azok számára lesznek elérhetők, akik meg tudják fizetni. Ez pedig könnyen vezethet társadalmi egyenlőtlenségekhez: a vagyonosabb rétegek hosszabb és egészségesebb életet nyerhetnek, míg a kevésbé tehetősek ebből kezdetben kimaradnak. Az egészségügyi technológia tehát egyfajta „új kiváltsággá” válhat. Nem akarok mély etikai elemzésekbe belemenni, de szerintem mindenki számára fontos kérdés, aki érdeklődik ezek iránt a fejlesztések iránt – hogy vajon milyen irányba indul el a világ, ha az élet meghosszabbítása is anyagi kérdéssé válik. Ráadásul nemcsak társadalmi, hanem orvosi és biológiai ismereteink szempontjából is új kihívások elé nézünk. Ma a legtöbb betegséget a sejtek öregedésével, károsodásával, „elhasználódásával” magyarázzuk. Ezekhez a folyamatokhoz már viszonylag jól értünk, és hatékony terápiák is léteznek. De mi történik, ha sikerül megakadályoznunk a sejtek elöregedését? Elképzelhető, hogy akkor olyan betegségek jelennek meg, amelyeket ma nem is ismerünk – csak azért nem, mert nem élünk elég sokáig ahhoz, hogy ezek kialakuljanak. Vagyis ha az élet meghosszabbodik, újfajta megbetegedésekkel kell majd szembenéznünk, amelyekre egyelőre sem orvosilag, sem társadalmilag nem vagyunk felkészülve.
Ezért fontos, hogy ne csak a technikai lehetőségekről beszéljünk, hanem azokról a kérdésekről is, hogy mindez milyen hatásokkal járhat hosszú távon.