Az aranyérbetegség igazi népbetegségnek számít: becslések szerint az emberek harmada legalább egyszer megküzd vele élete során, 50 éves kor felett pedig minden második embernél jelentkeznek az aranyeresség enyhébb vagy súlyosabb tünetei. Ide tartozik a végbéltáji viszketés, a fájdalom, a székelés utáni vérzés, az aranyér kitüremkedése, váladékozása, előreesése, súlyosabb esetben a végbél nyálkahártyájának berepedése.
Az aranyérbetegség stádiumai
Az aranyér a végbélnyílás közelében, a végbél nyálkahártyája alatt található érköteg. Ha az ezt rögzítő kötőszövet élettani okokból vagy külső hatásra megnyúlik, akkor a végbél falában vénatágulat keletkezik. Ezek az aranyeres csomók a betegség előrehaladtával begyulladhatnak, megnagyobbodhatnak, véralvadék keletkezhet bennük, és akár ki is fordulhatnak, kitüremkedhetnek a helyükről. Attól függően, hogy a végbélnyíláson belül vagy belül helyezkedik el, megkülönböztetünk külső vagy belső aranyeret.
Az aranyérbetegségnek négy stádiuma lehetséges. A kezdeti szakaszban a végbélnyílás környékén található megnagyobbodott aranyeres csomók általában még nem okoznak tüneteket, nem láthatók, nem tapinthatók, nem járnak fájdalommal, és csak speciális vizsgálattal - végbéltükrözéssel - mutathatók ki. A második stádium már nem észrevétlen: az aranyeres csomók székletürítéskor kitüremkednek a végbélnyílás elé, ám még képesek maguktól visszahúzódni. A harmadik stádiumban az aranyeret már csak kézzel lehet visszanyomkodni, a negyedik stádiumban pedig már kézzel sem.
Mikor érdemes műtéti úton beavatkozni?
A korai stádiumban, amikor a csomók még aprók, a tünetek pedig nem okoznak állandó panaszokat, lehetőség van az aranyér konzervatív kezelésére. Ez elsősorban az életmódbeli, köztük az étkezési szokások megváltoztatásán alapul, a rostdús táplálkozástól kezdve a testmozgáson át az optimális testsúly megtartásáig, illetve segíthet a helyileg ható, gyulladás- és fájdalomcsökkentő készítmények használata is. Érdemes a korai stádiumokban elkezdeni a kezelést, mert ezzel a betegség súlyosbodása, illetve a sebészi beavatkozás is jó eséllyel elkerülhető.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
A második-harmadik stádiumú belső aranyér esetében ez a kezelési mód már kevésbé hatékony, ilyenkor érdemes műtéti úton orvosolni a problémát, hogy ne okozzon tartós kellemetlenségeket. Az egyik lehetséges megoldás a Barron-féle gumigyűrű-ligatúra eljárás, amelynek során a kitüremkedő aranyeres csomókat egyesével - vagyis egy alkalommal szigorúan csak egy csomót - gumigyűrűvel elkötnek, megszakítva a vénás fonat vérellátását. Az aranyeres csomó néhány nap alatt elhal, majd a gumigyűrűvel együtt székletürítéskor távozik. A gyűrűzések között javasolt 2-4 hét szünetet tartani, hogy az érintett terület regenerálódni tudjon.
A harmadik-negyedik stádiumban, amikor az aranyeres tünetek már komoly fájdalommal járnak, és tüneti kezelésük hatástalan, lehetőség van rá, hogy hagyományos műtéti eljárással (Milligan-Morgan-beavatkozás) kimetsszék az aranyeres csomót. Ilyenkor az azt tápláló eret is elzárják, a sebet pedig nyitva hagyják, hogy magától sarjadjon. Ez kevésbé kíméletes megoldás, mert azon kívül, hogy a műtétet altatásban végzik, tehát kórházi tartózkodást igényel, hetekig tarthat a felépülés, ami a megbolygatott terület nagysága és a beavatkozás jellege miatt meglehetősen fájdalmas. Ráadásul fennáll annak is a kockázata, hogy a végbélnyílás a műtétet követően szűkebbé válik.
Lézeres aranyérműtét: nem rizikómentes
Bár a lézeres aranyérműtét bevett eljárásnak számít, sok proktológus óvatosságra int ezzel a megoldással kapcsolatban. A lézeres kivágás - amikor az orvos nem szikével, hanem lézerrel vág, majd a sebet rögtön be is "hegeszti" - rizikója, hogy a beavatkozást követően akár komoly szövődmények is felléphetnek. A lézerrel kezelt területen ugyanis nem bőr, hanem bélnyálkahártya nő vissza, ami állandó váladékozással, viszketéssel járhat. Emellett ez a megoldás olyan mértékű végbélszűkületet okozhat, amely a továbbiakban megnehezítheti a beteg számára a székletürítést.
A diódalézeres műtét (LHP, laser hemorrhoidoplasty) kíméletesebb megoldás, mert ilyenkor csak egy pár milliméteres metszést ejtenek az aranyeres csomón, majd speciális, diódalézeres optikai szállal elzárják a csomóban lévő kis ereket, illetve az azt tápláló artériát. Az eljárás nem roncsolja feleslegesen a szöveteket, és a gyógyulás is gyors, emellett kisebb fájdalommal jár, mint például a hagyományos műtéti beavatkozás. Nem altatásban végzik, így a beteg még a műtét napján hazatérhet, hogy otthon lábadozzon.
Az ultrahangdetektorral vezérelt artéria-aláöltés (DGHAL) az egyik legújabb műtéti módszer az előrehaladott stádiumú aranyértől szenvedő betegek számára. A Sebészeti Szakmai Kollégium tájékoztatása szerint ezzel az eljárással közvetlenül az aranyeres csomót tápláló artériát zárják el. Csak kismértékben roncsolja az érzékeny szöveteket, fájdalommentes, és egynapos sebészeti eljárás keretében is elvégezhető. A kockázatok között említik a szakemberek, hogy egyes esetekben nyálkahártya-elhalást okozhat, illetve fennáll a végbélnyílás beszűkülésének lehetősége is.
Az előreesett aranyeres csomók eltávolításához Magyarországon is alkalmazzák az úgynevezett Longo műtétet. Egy speciális "varrógéppel" kivágnak a végbél nyálkahártyájából egy néhány centis körkörös darabot, így az előreesett aranyeres csomókat visszahúzzák eredeti helyükre - vagyis nem metszik ki azokat -, majd a beavatkozás helyén keletkező sebet azonnal össze is varrják. A beavatkozás előnye, hogy rövid, körülbelül 20 percet vesz csak igénybe. A műtéti terület gyorsabban gyógyul, az eljárás összességében jóval kisebb fájdalommal jár, és a végbélnyílás is kisebb mértékben szűkül be, mint a klasszikus szikés-ollós műtéti megoldásnál.
A legjobb megoldás a megelőzés
Bár egyre több kíméletes és gyors gyógyulással kecsegtető műtéti beavatkozásra van már lehetőség, attól még az aranyér kezelése - illetve amíg a beteg eljut odáig, hogy kezeltesse, esetleg megműttesse magát -, meglehetősen kellemetlen és fájdalmas folyamat. Ezért az a legszerencsésebb, ha megpróbáljuk megelőzni a betegség kialakulását, még annak tudatában is, hogy az aranyérbetegség létrejöttében jelentős szerepet játszhat a genetikai hajlam (az öröklött kötőszöveti gyengeség), illetve egyes élethelyzetek, például a nehéz fizikai munka vagy a várandósság.
A megelőzésben sokat segíthet a megfelelő táplálkozás, vagyis a rostokban gazdag zöldségek, gyümölcsök, teljes kiőrlésű gabonafélék rendszeres fogyasztása és a megfelelő mennyiségű napi folyadékbevitel. Mindezek ugyanis lazítják a székletet, így ürítés közben jó eséllyel nem kell majd erőlködnünk. A rendszeres testmozgás ugyancsak hozzájárul az aranyeres panaszok megelőzéséhez, illetve késleltetéséhez azzal, hogy felgyorsítja az anyagcserét és a bélmozgást. Aki ülőmunkát végez, annak érdemes odafigyelnie rá, hogy óránként iktasson be egy-egy szünetet, amikor átmozgathatja az izmait. Az is sokat segíthet - amennyiben lehetőségünk van rá -, ha gyalog járunk a munkába, illetve gyalogosan intézzük a napi teendőinket, ezzel is csökkentve az üléssel töltött órák számát.
Legjobban: