Az aranyeret nem nehéz észrevenni: véres széklet vagy vérpöttyök a vécépapíron, fájdalmas, érzékeny csomók, viszketés. Azonban ha meg is találtuk a diagnózist, hogyan tovább? Ez az altesti probléma még mindig tabu, annak ellenére, hogy minden második-harmadik embert érinti életében legalább egyszer, a várandós hölgyek nagy része pedig megtapasztalja. Kihez forduljunk? Érdemes egyáltalán orvoshoz menni ezzel az igen gyakori problémával?
A válasz egyszerű: igen! A tünetek ugyanis nemcsak az "egyszerű" aranyérre vonatkozhatnak, hanem súlyosabb betegségekre is, a végbélvérzés utalhat végbél- vagy vastagbélpolipokra, sőt daganatos betegségekre is. Ha az első tüneteket észleljük, a patikákban vény nélkül kapható krémekkel, kúpokkal és kenőcsökkel tudjuk kezelni a panaszokat, azonban ha nem múlik a problémánk, forduljunk orvoshoz.
Ha a tünetek nem enyhülnek, irány a háziorvos!
A háziorvosunk, családorvosunk legyen az első állomás az aranyér elleni küzdelemben. Mivel (jó esetben) ő ismer minket a legjobban, tisztában van az anamnézisünkkel, tudja, hogy milyen betegségeink voltak korábban, illetve hogy melyik kockázati csoportba tartozunk, általában azt is fel tudja mérni, hogy mennyire súlyos lehet az állapotunk. Ehhez azonban őszintén el kell mondanunk neki, hogy mióta tartanak a tüneteink, milyen erősek a fájdalmaink. Nem árt abból is felkészülnünk, hogy milyen táplálkozási szokásaink vannak, bizonyos ételek ugyanis ronthatják az aranyeres tüneteket (például azért, mert irritálják a bélrendszert, vagy mert nem tartalmaznak elegendő rostot és ezért székrekedést okozhatnak): Nem árt, ha néhány napig, egy hétig étkezési naplót vezetünk!
A legtöbb aranyeret viszonylag könnyen kezelhetjük, helyileg ható krémek, kenőcsök, esetleg kúpok segítségével és egy kis életmódbeli változtatással. Érdemes a kezelés megkezdése után két-három héttel visszamenni a kezelőorvoshoz, ha ugyanis nem csökkennek a tüneteink, akkor komolyabb kivizsgálásra lehet szükségünk. A szakorvosi beutalót pedig általában a háziorvostól kapjuk, hacsak nem döntünk úgy, hogy magánrendelőt keresünk fel.
Segít a sebész
Ha szakorvoshoz fordulunk, akkor a sebészeten, pontosabban a proktológián tudnak nekünk segíteni. A proktológia az általános sebészetnek a végbél betegségeinek vizsgálatára és kezelésére szakosodott területe. Ezen a szakrendelésen vizsgálják és kezelik az aranyerességet, a végbél környezetének gyulladásos folyamatait, jó- és rosszindulatú daganatait, a béltraktus alsó szakaszának, illetve a végbélnek a különféle elváltozásait.
A proktológus hajtja végre a különböző vizsgálatokat, a kézzel történő ellenőrzéstől a végbéltükrözésig. Ezek a vizsgálatok kellemetlenek ugyan, de tulajdonképpen fájdalommentesek - különösen akkor, ha a páciens lazít, nem izgul, nem ideges (ilyenkor ugyanis a test izmai, így a záróizmok is megfeszülnek), és nincs benne szégyenérzet.
A proktológusnak szinte biztosan lesznek kérdései a székelési és étkezési szokásainkkal, testsúlyunkkal (fogyás-hízás), a gyógyszerszedéssel és a családban korábban előforduló betegségekkel kapcsolatban. Ezekre válaszoljunk őszintén! Mondjuk el azt is, hogy szedünk-e valamilyen gyógyszert vagy követünk-e valamilyen diétát, ezek a tényezők ugyanis nemcsak az aranyeres panaszokat, de az esetleges későbbi kezelést is befolyásolhatják. A proktológus szakember a diagnózis alapján dönthet a későbbi kezelésről és általában ő is végzi a szükséges műtétet.
Kitől kérjünk tanácsot?
Ha még nincs aranyerünk, ám tudjuk magunkról, hogy a veszélyeztetett csoportba tartozunk, vagy egyszerűen csak szeretnénk megelőzni a panaszokat, akkor is érdemes feltenni a kérdéseinket a háziorvosunknak vagy a proktológusnak! Az egészséges, rostban gazdag étrend összeállításában pedig dietetikus lehet a segítségünkre.
