Polenyik Tamás 2006-ban kezdett el dolgozni mentőápolóként az Országos Mentőszolgálatnál, és 2009-től, azaz lassan tíz éve dolgozik mentésirányítóként, mentésvezetőként. Egyfelől az OMSZ-nál, valamint az Interambulance ügyeleti rendszerében. Ez utóbbi az a háziorvosi ügyeleti rendszer , amely a háziorvosi rendelésen kívüli időben hívható. A Központi Irányító csoportnál (tehát az OMSZ mentőautóit irányító központi egységnél) tulajdonképpen mindenki mentésirányító. Az is, aki a telefont felveszi, vagy az információnál ül, és az is, aki a kivonuló mentőkkel tartja rádión a kapcsolatot. A mentésvezető dönti el, hogy az adott esethez melyik mentőegységet küldi.
HáziPatika.com: Nem lehet egyszerű valamennyi esetnél megtalálni - a rendelkezésre álló információk alapján - azt a mentőegységet, amelyik kompetens, és még közel is van.
Polenyik Tamás: Sokszor komoly kihívás, jó stratégiai érzék is kell hozzá. Előfordulhat az is, hogy az igények megközelítik, sőt, nem ritkán meghaladják a rendelkezésre álló kapacitást. Odafigyelést, koncentrációt igényel, hogy fenntartsuk az egyensúlyt. Figyelembe kell vennünk azt is például, hogy a mentőautókon dolgozóknak is pihenniük kell a 12 vagy 24 órás szolgálat alatt, lehetőleg úgy, hogy a betegellátást ez ne érintse.
Házipatika.com: Önök is frusztráltak, ha nem ér időben az adott helyszínre a mentő?
P. T.: Természetesen nagy nyomást élünk át mi is ilyenkor. Nemrég Budapest peremterületén egy nagyon súlyos állapotban lévő beteghez hívtak mentőt. Nagyon messziről tudtunk csak kocsit indítani, ugyanis a közelben lévő összes egység foglalt volt. Minden idegszálunkkal arra figyeltünk a központban, hogy minél előbb odaküldjük a segítséget.
Ez a munka nem való azoknak, akik nem bírják a stresszt. Velem is megtörtént már, hogy besokalltam, és úgy érzetem, ezt nem lehet tovább folytatni, mert nemcsak a rendszer kapacitása, hanem a sajátom is elérte a végpontját.
HáziPatika.com: Miért nem adta fel?
P. T.: Nem kellett, leváltottak. (nevet) Hazamentem, kipihentem magam.
HáziPatika.com: Ügyeleti irányítói feladatokat is ellát. Itt mi a legnehezebb?
P. T.: Talán az, amikor egy végeláthatatlannak tűnő küzdelmet folytatunk telefonon egy olyan hívóval, aki mindenáron meg akar győzni minket arról, hogy nagyon beteg, és ügyeleti ellátásra van szüksége. Mi pontosan tudjuk, hogy az esete otthon is kezelhető, ezért nem kell terhelni az ügyeletes orvost.
HáziPatika.com: És mi történik, ha mégsem tudja erről meggyőzni a telefonálót?
P. T.: Ilyenkor első lépésben próbálunk neki segíteni, hogyan tudja akár otthon is, saját maga megoldani a problémát. Ha viszont mindenképpen orvost akar látni, természetesen kimegyünk hozzá akkor, amikor a sürgősségi rangsorolásban rá kerül a sor.
Mindenkinek jobb lenne, ha ezeket a "felesleges" utakat elkerülhetnénk. Jó lenne, ha azt mondhatnánk, hogy nem megyünk ki, mert ez például a háziorvos feladata, és ezt tudomásul kellene vennie a betegeknek. Nagyon sokszor olyan feladattal bombáznak minket, ami valóban a háziorvos hatásköre, és elég gyakran lehet sejteni, hogy a háttérben az húzódik, hogy sokat kell várni a háziorvosnál. Ennek nyomán a háziorvos-beteg találkozó épp a hozzánk segítségért forduló személy miatt hiúsul meg. A felesleges hívások viszont nemcsak az ügyeletre, hanem a mentőkre is többletterhet rónak.
HáziPatika.com: Mire gondol?
P. T.: Vegyünk egy alapesetet. Kihívnak minket egy lázas beteghez. Természetesen megpróbáljuk telefonon elmondani, hogyan csillapítsanak a hozzátartozók lázat, de csak ragaszkodnak a személyes találkozóhoz. Amíg a lázas betegnél vagyunk, jön egy hívás a mentőkhöz, hogy pár utcányira onnan valakinek fáj a mellkasa. Ez, mint tudjuk, riasztó tünet, de számos oka lehet, ezért például ilyen esetben ideális, ha az ügyelet megy először. Igen ám, de a mentők nem tudják átadni az ügyeletnek, mert azokat lefoglalja egy lázas beteg. Így küldenek egy esetkocsit, mert azon van EKG (ahogy az ügyeleti kocsin is). Eközben pedig valaki élettelenül esik össze egy buszmegállóban. Oda tényleg rohamkocsi kellen, de az most ugye egy olyan feladatot lát el, amit az ügyeletnek kellene - de ők meg éppen a háziorvos helyett dolgoznak. És kész is a baj, az újraélesztéshez csak jóval messzebbről tud indulni esetkocsi, ami plusz perceket jelent, és akár a beteg életébe kerülhet. Elrugaszkodott esetnek tűnhet, mégis gyakoribb, mint gondolnánk.
HáziPatika.com: A példánál maradva, itt az is nagyon lényeges, hogy közterületről van szó, ahol viszonylag gyorsan és nagy számban tudnak előkerülni a segíteni nem akaró elégedetlenkedők.
P. T.: Így van. A szétcincált közterületi mentőhívások miatt alakult ki, hogy a közterületi eset prioritást élvez egy olyannal szemben, amely a négy fal között történik. Hiába olyan a jellege, amely fél óra várakozást is megengedhetne - mondjuk egy koccanásos baleset, ahol az egyik fél fájlalja az alkarját -, mivel közterületen történt, azonnal indítunk autót, pedig lehet, hogy máshol nagyobb a baj.
HáziPatika.com: Érdekes ez a kialakult gyakorlat. Amikor orvosi ügyeleti autókat irányít, mit tart igazán sikerélménynek?
P. T.: Amikor valaki felhívja az ügyeletet, jó esetben segítségre szorul, és segítséget is kér. Nagyon jó érzés, amikor egy arra rászorulóval sikerül például kialakítanunk a megfelelő kommunikációt, hallgat ránk, nem a hibákat keresi, és végül ő vagy a hozzátartozója pár óra múlva jelzi nekünk, hogy a javasolt terápia sikeres volt.
HáziPatika.com: Hogyan tudja a lakosság tehermentesíteni az ügyeletet? Közös ügyünk, hogy bajban tényleg legyen a közelben egy orvos, aki segít.
P. T.: Banális, de a hozzánk beérkező panaszok sokszor vezethetők vissza az elégtelen folyadékbevitelhez. Még mindig nem hiszik el az emberek, hogy a megfelelő hidratáltság elengedhetetlen. Egy felnőtt embernek 25 kilogrammonként 1 liter vízre van szüksége - fontos, hogy víz legyen, és nem szénsavas, cukros üdítő. Azt tapasztaljuk továbbá, hogy az orvos által felírt gyógyszerek rendszeres és megfelelő szedésével is akadnak gondok. De sokszor okoz gondot az is, amit már említettem, hogy olyan problémákkal fordulnak hozzánk, ami például a háziorvos feladata lenne.
Házipatika.com: Meg lehet unni ezt a munkát?
P. T.: Nem igazán, minden nap egy újabb kihívás. Ugye, én azzal az információval dolgozom, amit a telefonos kollégáktól kapok. Izgalmas, hogy minden percben döntéseket kell hozni, és ezek mögött emberek, sorsok húzódnak meg. Az egyik döntésem hatással van a másikra, előre is kell terveznem, szóval nem hinném, hogy valaha meg fogom unni.
HáziPatika.com: Azért ki tudja kezdeni az emberek türelmét, nem igaz? Hogyan védekezik ez ellen?
P. T.: Talán távolságtartóan hangzik, de nem gondolok bele azokba a sorsokba, amelyek a döntéseim mögött húzódnak. Nem tehetem, különben rámegy az egészségem, és nem is végezném jól a munkám. Ki kell zárnom az érzéseimet, hogy jó döntéseket tudjak hozni.
